11.fejezet

Na itt vagyok. Bocs, hogy nem voltam, csak ugye most kezdtem a 9.-et és kicsit kellett tanulni:) Sajnos nem tudom ígérni, hogy minden héten lesz új rész de igyekszem nem hónapokig "csendben maradni". Jó olvasást:))

Veszekedés, anya megmondja az igazat

,,10 nem fogadott hívás.''

- Kevin! Mi volt ez az előbb?- Kérdeztem Kevintől, aki úgy csinált mintha nagyon keresne valamit a hűtőben.
- Tessék?- Fordult felém ártatlanul.
- Ne csináld a fejed. Mire értetted azt, hogy nagyképű vagyok?- Egyre jobban kezdett idegesíteni, hogy nem válaszol.
- Mindegy- vonta meg a vállát hanyagul.
- Nem, nem az.
- De- hadakozott.
- Mondd már el!- Erősködtem.
- Jó, te akartad. Tudod milyen érzés az, amikor, akit szeretsz közli, hogy soha nem jönne össze veled? Ráadásul a hátad mögött?- Vágta fejemhez sértődötten.
- Mi?! Én soha se mondtam ilyent!- Védekeztem.
- Nem? Tényleg? Hallottam, amikor 3 éve nyáron mondtad Natinak. Pontosan emlékszem.
- Mégis mire emlékszel? Egy fél mondatra?- Akadtam ki végleg, miközben vadul agyaltam, hogy mit érthetett Kevin félre.
- Nem- csóválta a fejét lesajnálóan- az egész beszélgetésre. Nati kérdezte, hogy miért nem akarsz velem járni, mire te mondtad, hogy soha se jönnél össze egy ilyen emberrel- és ekkor beugrott az a bizonyos szituáció.
- Jesszus Kevin!- Nevettem fel- te azt se tudtad miről van szó! És ha már hallgatóztál végig hallgathattad volna az egészet.
- Úgy éreztem, ennyi elég volt.
- Nem is rólad beszéltünk! És a végén tudod mit mondtam? Azt, hogy soha se járnék Bálinttal- hangsúlyoztam ki a nevet direkt- mert téged szeretlek. Csak, hogy tudd Bálintról volt szó. Natit is megkérdezheted. De én nem beszélek erről többet. Ma nem. Ugyanis haza mentem. Szia- köszöntem el csalódottan, majd ott hagytam Kevint és elindultam haza. Szomorúan ballagtam és nem csak azért, mert nem tudtam több csokit enni, hanem azért is, mert Kevin nagyon megbántott. Tudta jól, hogy én mindig is szerettem és most mégis megkérdőjelezett egy mondatfoszlány miatt...Pffff. Teljesen elgondolkodtam, amikor egyszer csak a zsebemből Green day- Oh love kezdett szólni. Kevin csengőhangja, ő  állította be, mivel én nem vagyok annyira oda ezért a zenekarért csak ezt az egy számukat szeretem. Még ő mutatta meg nekem egyszer. Emlékszem mennyire felháborodott, amikor az "elmegy" szóval minősítettem. Ari volt:)). Annyira elmerültem az emlékekbe, hogy kinyomni is elfelejtettem, ezért magától elhallgatott, majd újra szólni kezdett. Nagyot sóhajtva vettem ki a zsebemből a készüléket és mentem rá az elutasít gombra aztán ki is kapcsoltam.
- Haza értem- vágtam be az ajtót otthon.
- Ilyen korán?- Nézett anya csodálkozva az órájára, majd rám.
- Aha. Felmegyek átöltözni és kimegyek- mondtam neki miközben már elindultam a lépcsőn. Gyorsan átvettem a lovazós ruháimat , leszaladtam a lépcsőn és már mentem is a karámig. Megetettem a két pacit, utána Jokert behívtam a házba és ő is megkapta a vacsiját.
- Dia! Gyere vacsizni- szólt fel anya a szobámba, ahol azóta fent voltam, mióta haza jöttem és megetettem az állataimat.
- Nem vagyok éhes- üvöltöttem vissza unottan. Igazából anyáéknak fogalmuk sincs arról, hogy miért haragszom mindenkire, de nem kérdeztek. Eddig. Ugyanis, amint közöltem, hogy nem eszek vacsorát, hallottam anya dobogását, még a csukott ajtón keresztül is, ami egyenlő azzal, hogy mérges. Általában akkor szokott úgy feljönni, hogy konkrétan leszakad a lépcső alatta, annyira odavágja a lábát a hozzá.
- Dia! Mi a baj?- Nyitott be a szobámba.
- Semmi- ültem fel az ágyból, ahol konkrétan csak fetrengtem.
- Jó akkor máshogy...- mondta anya inkább magának- mond el miért vagy szomorú vagy ideges vagy nem tudom milyen, hogy tudjak segíteni.
- Ezen nem tudsz sajna segíteni- morogtam mérgesen.
- Akkor legalább oszd meg velem, hogy min vesztetek ennyire össze...Kevinnel, ha jól sejtem- ült le mellém anya.
- Hosszú- legyintettem. Nem kérdeztem, hogy honnan tudja. Ő ANYA. Csupa nagy betűvel. Előtte nincs mit titkolni. Mindig képben van és jobban ismer engem saját magamnál.
- Én meg ráérek- támaszkodott hátra a kezeire ezzel jelezve, hogy valóban ráér.
- Hát jó..- egyeztem bele. És elmondtam. Mindent. Hogy Kevin először csak célozgatott, aztán kiakadt, mire én is kiakadtam és végül bumm. Összekaptunk. Anya végig megértően bólogatott és le a kalappal előtte, amiért értett valamit a hadarásomból.
- Jaj, kislányom- kezdte anya nehéz sóhajjal- mindig veszekedtek és kibékültök. Ez így nem a legjobb, mert tönkre mentek benne. Meg én is, mert nem bírom nézni, amit csináltok. Nem értem, miért veszekedtek ennyit? Ha szeretitek egymást, nem vágtok a másik fejéhez egy x éve történt dolgot. Tudod mi az amit még nagyon furcsának találok? Ilyen apróságokon összekaptok annyira, hogy nem beszéltek, de egy igazi problémát megbeszéltek és békességben maradtok. Ez utóbbi arról árulkodik, hogy értelmesek vagytok, az első viszont arról, hogy gyerekes a viselkedésetek. Persze ezzel nem azt akarom mondai, hogy mostantól viselkedjetek úgy, mint egy besavanyodott házaspár, mert az se jó. Nem sűrűn, de kell veszekedni. De ti szinte mindig civakodtok. Ez nem a legjobb, de azért annyi pozitívum van benne, hogy eddig mindig kibékültetek és ez azt jelenti, hogy valóban szeretitek egymást. Viszont egyet jegyezz meg Dia. Soha se feszítsd túl a húrt makacsság téren. Mert Kevin mindig ki szeretne engesztelni, de te sose bocsájtasz meg neki rögtön. És lehet, hogy egyszer beleun a bocsánatkérésekbe, meg a kérlelésekbe. Ezen gondolkozz el. Ha éhes vagy szólj, meg melegítem a vacsit.
- Oké- szóltam anyának mielőtt kiment és becsukta az ajtót. Miközben agyaltam bekapcsoltam a telómat. 10 nem fogadott hívás. 8 Kevintől, 1 Natitól és 1 Chris-től. Nem is tudom mennyi ideig csak ültem és gondolkoztam azon, amit anya mondott. Aztán egyszer csak újra megszólalt a Green day. A kezembe vettem a telefont és rövid mérlegelés után megnyomtam a gombot...

10.fejezet

Fejmosás, ki a nagyképű?, Kevin célzása

,,Feltettél Facebook-ra egy képet, amin nyakig fel van húzva a pólód és odaírtad hozzá: ismeri valaki ezt a jó pasit?''

A tegnap átéltek után (kórház stb.) kifejezetten örültem, hogy hétvége van. Jó kedvűen indultam a napi teendőket elintézni (reggeli, etetés, egy kis takarítás), majd mikor végeztem netezni kezdtem. Még épp csak betöltött a kezdőlap, amikor csörgött a telefonom.
- Szia, Nati mi olyan sűrgős, hogy nem Face-en írtál?- Érdeklődtem jó kedvűen.
- Nem úgy volt, hogy ma átjössz?- Kérdezte Nati ingerülten.
- De, nem sokára indulok is csak...
- Jó, gyere. Kimegyek eléd. Szia- és lerakta. Pár másodpercig csak bámultam a semmibe. Aztán észbe kaptam és ráérősen lebaktattam a lépcsőn, felöltöztem, megbeszéltem anyával mikorra érek haza és elindultam. Kb. 10 métert tettem meg, amikor a távolban megláttam egy közeledő alakot: Natit.
- Hali- kiabáltam.
- Bocsi, hogy elrángattalak otthonról, de Chris is nálunk van- ölelt meg gyorsan.
- És? Mindig négyen lógunk nálatok- értetlenkedtem miközben elindultunk.
- Jó, de most...
- Most mi?- Törtem meg a csendet, ami Nati félbe hagyott mondata után beállt.
- Most össze vagyunk veszve- suttogta összetörten.
- Dehogy vagytok összeveszve. Én beszéltem vele tegnap. Nem haragszik rád. Azt írta, hogy csak nagyon megijedtél. Ezért ne legyél szomorú. Na Nati! Ugye nem sírsz?- Simogattam meg a vállát, amikor észre vettem, hogy könnycseppek folynak végig az arcán.
- Nem. Tiszta hülyén viselkedtem, és én nem akartam őt hibáztatni meg semmi ilyen...- kezdett heves magyarázkodásba.
- Tudom...De ezt neki is kell mondanod. Attól függetlenül, hogy nem haragszik, még bocsánatot kell kérned tőle.
- Igazad van- bólogatott miközben letörölte az arcát- köszi, hogy megint kimostad a fejem- röhögte ki tulajdonképpen saját magát.
- Nincs mit te hülye- mosolyogtam rá.
 Fél órával később nagy röhögések közben néztük a tv-t, amiben egy nem valami jó filmet (Lenyűgöző teremtmények (bocsi, ha valaki szereti, de 1. ez ment a tv-ben, amikor írtam, 2.nem nyerte el a tetszésemet)) adtak, ezért a fiúk kiparodizálták, sőt egy idő után, inkább bekapcsolták a kedvenc pankrációs cd-jüket.
- Kevin ezt már hatmilliószor láttuk- nyafogott Nati, egy tábla csoki kicsomagolása közben.
- De ezt nem lehet megunni- vigyorgott Chris. Ők kimaradtak az édesség pusztításból,amit Natival követtünk el, és nem azért, mert nem hagytunk nekik, hanem mert Chris a ropira, Kevin pedig a chips-re van kiélezve.
- Nekem sikerült- mondta Nati már teli szájjal. És mivel úgy evett, hogy a feje Chris lábain voltak természetesen 2 másodperc múlva köhögve nyúlt a poharáért. Ja, igen. Nati és Chris az érkezésünk után pár perccel már teljes egyet értésben beszélgettek, ergo kibékültek:).
- Mert te nem vagy ember- sértegette Kevin a megfulladni készülő húgát.
- Dia is unja már- nézett rám Nati megerősítést várva, miután kiköhögte magát.
- Háát...-nyújtottam el ezt a szót, mire a fiúk röhögve, Nati pedig összehúzott szemekkel nézett rám.
- Ez nem jött be- vigyorgott önelégülten a barátom.
- Jó, Dia nem számít, mert ő imádja a kocka hasakat nézni- látta be Nati, hogy rossz ember véleményét kérte ki.
- Ja ez igaz. Lehet, hogy engem is csak ezért szeret?- Dramatizált Kevin a hasát ütögetve.
- Akkor előbb szeretett volna belém- húzta Chris mindkét Bánky agyát.
- Chris el kell, hogy szomorítsalak. Lehetsz a legjobb testépítő, én akkor se szeretnék beléd. Kicsit önelégült vagy. De hát van, aki így szeret téged, és azért én is elvisellek- cukkoltam Christ röhögve.
- Én vagyok a nagyképű?- Kérdezte tetetett felháborodással.
- Igen te. Feltettél Facebook-ra egy képet, amin nyakig fel van húzva a pólód és odaírtad hozzá: ismeri valaki ezt a jó pasit?- Elevenítettem fel a Chris-től származó egyik kedvenc post-omat. Emlékszem Kevin odakommentelte az említett kép alá: Chris melyik google képre retusáltad rá a fejed?:DD Nagyot nevettem rajta.
- Na, azért a te drágalátos szerelmedet se kell félteni. Elég ha csak annyit mondok: fogmosás- kelt Nati barátja védelmére, azzal, hogy megemlítette azt, amikor Kevin felrakott fogadásból egy képet, amin mossa a fogát. A kép aláírása a következő volt: fogi-mosi. Ez még nem semmi. De az, hogy egy ilyen vicc-képre 156 like jött egy nap alatt, az már nem kis teljesítmény.
- De az fogadás volt- szólalt meg Kevin hosszú idő óta először.
- Ennyi- vigyorogtam rá a Nati-Chris párosra.
- A lényeg, hogy a fiúk közül egyikőjüknek se kell egy kis egóért a szomszédba menni- összegezte Nati.
- Diának se- vetette közbe Kevin.
- Miért?- Kérdeztem megrökönyödve. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy néha elszáll velem az a bizonyos ló, de Kevinnel szemben sose voltam önelégült.
- Hagyjuk- felelte, majd szórakozottan a tv felé fordította a tekintetét.
-Nem, ne hagyjuk- ellenkeztem.
- Dia nem akarok veszekedni, mert úgyse tudnánk higgadtan megbeszélni, akkor meg mi értelme van feszegetni?- Mondta már úgy, hogy a szemével mélyen az én szemembe nézett, mintha belém látna.
- Mert szeretném tudni, hogy miért gondolod ezt- magyaráztam.
- Kér valaki még colát?- Állt fel Kevin válaszra se méltatva, majd kiment a szobából mire én először kérdőn Natiék felé fordultam, aztán utána szaladtam. Kíváncsi voltam miért mondta Kevin, hogy összevesznénk rajta és, hogy mi értelme feszegetni. Ezzel vajon arra célzott, hogy még a múltban történt az amiről beszélt? Vagy lehetséges, hogy most is így gondolja? Miközben a konyhába vezető folyosóra értem rengeteg válasz nélküli kérdésem volt...

,,fogi-mosi''

Hali:) meghoztam a 10.fejezetet is habár eléggé későn. Remélem tetszik próbáltam, egy kicsit jobb részt írni, mert, mégis csak a 10.^^ A két kép is e jeles dolog miatt van. De nem csak az melengeti a szívemet, hogy a blog megérte a 10.fejezetet is, hanem az is, hogy ezzel együtt az oldalmegjelenítések száma elérte a több, mint félezret (ez jobban hangzik mint az, hogy töb mint 500:D) Köszönöm mindenkinek, aki rákattintott a blogra és bele olvasott a történetembe:3. De a legnagyobb hálával Hermione-nek tartozok, aki bíztatott, hogy osszam meg VELETEK a történetet és neki köszönhetem azt is, hogy most ezek történnek, mert ha ő nem szólt volna a 6.fejezet környékén, hogy lassítsak, mert mindent elsietek, és túlgyorsan pörögnek a dolgok, lehet, hogy 20 fejezettel lerendezem, az amúgy hosszabbnak szánt sztorit:D. Azt hiszem ez a kis köszönet nyilvánítás olyan, mintha az Oscart nyertem volna meg, pedig erről szó sincs. A lényeg, hogy köszi mindent mindenkinek:33

9.fejezet

Bánky-éknál, kórházban, Nati nem mond semmit, beszélgetés

,,John Cena-féle bütykös integetést de mielőtt belém könyökölt volna én odébb gurultam mire ő bumm.''

- Anya!- Kiabáltam kettesével szedve lefelé a lépcsőfokokat.
- Lassabban Dia! Le fogsz esni- nézett ki anya a konyhából.
- Valami történt Natiéknál. Át kéne vinned. Most. Ha lehet. Légyszi- mondtam, már a cipőmet húzva.
- Tulajdonképpen miért kell este fél nyolckor elfuvaroznom téged?- Kérdezte anya már a kocsiban ülve.
- Nem tudom. Nati írt, hogy gyorsan menjek át hozzájuk, mert...- kezdtem magyarázkodni, de amint befordulunk a Bánky család háza elé a torkomon akadtak a szavak, ugyanis egy mentő autó állt a kapujukban.
- Uram atyám- motyogta anyu miközben leparkolt a mentő mellett. Én megse várva, hogy leállítsa a kocsit, kipattantam és rohantam az ajtóig. Csengetéssel nem vesződtem, mivel nem szoktam.
- Nati!!!- Hívtam legjobb barátnőmet.
- Dia, itt vagyunk fent- jött a válasz. Gyorsan felszaladtam és a hangokat követve, félve attól, hogy mi vár rám bent, beléptem Kevin szobájába. Őszintén súlyosabb dologra számítottam vérre vagy valami ilyesmire. Ehelyett két mentőst találtam a nevető Bánky testvérekkel. Kevin az ágyán feküdt bekötött kézzel.
- Mi történt?- Ültem le a barátom mellé az ágyra.
- Chris átjött- mondta egy gyors puszi után.
- És?- Értetlenkedtem.
- Pankrációztunk és, hát kicsit rosszul sikerült az egyik ugrásom. Ráestem a kezemre, ami eltört. Téged vártunk, mert gondoltuk bejönnél a kórházba amíg begipszelik- magyarázott meg mindent. Miközben anyával a kórház felé mentünk elgondolkodtam, hogy Kevin és Chris hány éve szinten vannak. Egy dolog, hogy már mániákusan szeretik a pankrációt, amit szombatonként mindig meg kell Natival néznünk velünk. A műsorral nincs bajom. Izmos pasik+verekedés. Nem rossz. De két 17(!!) éves fiú közül egyiknek sincs esze, hogy ne próbálják ki?? Még a műsor közben a szünetekben is bemondják hogy ne próbáld ki otthon. De ők ezt figyelembe se veszik. Régóta "játszanak" ilyet, viszont kórházba egyszer se került egyikőjük se. Pár lila folt volt a max. ami előfordult. Esküszöm, ezt soha de soha-soha-soha se fogom megérteni...Örök rejtély...
- Merre jársz Dia?- Húzta el a kezét előttem Nati a kórházban, mivel még ott is a történteken agyaltam.
- Sehol. Egyébként Chris hogy-hogy nincs itt?- Most tűnt csak fel, hogy Nati barátja érdekes módon nincs a folyosón, sőt még a házban se találkoztam vele, holott a balesetkor jelen volt.
- Haza ment. Egy ideig várt velünk téged aztán megunta és elment.- Felelte Nati túlságosan is közönyösen...Általában, ha Chris-ről mond valamit (bármit) mosolyog most viszont, mintha nem nagyon érdekelné...Furcsa.
- Történt valami, amit én nem tudok?- Kérdeztem óvatosan. Nati az a fajta lány, aki, ha magától nem mond el valamit, nem szabad erőltetni, mert a végén dühös lesz. Szépen ki kell várni, hogy magától kezdjen beszélni róla.
- Nem- felelte, de engem nem tudott becsapni. Lerítt róla. Mikor válaszolt, akkor is elfordult és a hangja is...Ideges volt, úgyhogy inkább hagytam. Előbb-utóbb úgyis elmondja.
- Oké- vontam meg a vállamat, mintha mit se vettem volna észre.
- Na, mehetünk is haza- jött ki Kevin a gipszelős szobából (nem jut eszembe a neve).
- Végre- pattant fel Nati a helyéről, majd előre sietett az autóhoz.
- Kevin, haza viszünk titeket rendben?- Lépett anya Kevin mellé.
- Köszönjük- az ilyen válaszok miatt tarják anyuék Kevint illedelmes és intelligens fiúnak...Véleményem szerint, az a két tulajdonság igaz lenne rá nem kellett volna még este 9-kor a kórházban ülnünk. Mindegy...
- Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehettetek ilyen felelőtlenek Chris-sel- osztottam meg Kevinnel az évszázad fejtörőjét.
- Ne kezd te is- nyögött fel fájdalmasan.
- Megértem, hogy anyukád is jól megmosta a fejedet- vágtam rá reflexből.
- Anya még hagyján...Natit kellett volna hallanod. Totál ki kelt magából. Össze is vesztek Chris-sel. Nem mesélte?- Árulta el Kevin Nati rossz kedvének az okát.
- Nem- ráztam még a fejemet is meg, hogy nyomatékosítsam.
- Hát akkor kérdezd csak meg tőle- mutatott épp kezével a kocsi irányába, ahol egy sötét alak (Nati) álldogált.
- Nati!- Kezdtem kedvesen- tényleg összevesztetek Chris-sel?
- Arggh- jött a mogorva hang Natiból.
- Nati...Miért nem mondod el?- Kérdeztem szomorúan már a kocsiban ülve.
- Mert nincs kedvem arról a felelőtlen baromról beszélni- fordult el tüntetőleg az ablak irányába.
- Jó akkor nem kell- kezdtem el én is duzzogni. Ezután csak anya és Kevin beszéde törte meg a csendet, mi viszont hátul teljes hallgatásba burkolóztunk. Mikor kitettük a két testvért Nati el se köszönt, rögtön bement a házba.
- Beszélj vele. Ha tényleg összevesztek Chris-sel ki kell békíteni őket- öleltem meg búcsúzóul Kevint, aki nem nagyon akart elengedni, mondván neki ez így jó. Nem tudom meddig álltunk a ház előtt (másodpercekig? percekig? passz...), de anya megunta a várakozást és türelmetlen dudálásba kezdett. Az nap este még sokáig nem tudtam aludni, úgyhogy bekapcsoltam a laptopomat. Szerencsémre nem kellett elkezdenem céltalanul böngésznem, mivel Chris is be volt jelentkezve.
*beszélgetés*
Dia: halika^^ mizu veled baj keverő?:P
Chris: csá. semmi különös. heverem a sokkot=ps-ezek.
D: mi történt Natival? nem akarja elmondani csak annyit hogy: arrghh.
C: kiakadt. kiabált. azt mondta felelőtlen vagyok meg ilyenek..
D: és nagyon összevesztetek?
C: csak ő veszekedett. minden szavamat támadásnak gondolta. de biztos megijedt vagy nemtom.
D: de azért ki fogtok békülni igaz?*-*
C: naná. nem tudok haragudni arra a malyomra:D
D: akkor jó de Chris...
C: he?
D: a majom az j....:DDDDD
C: jó de Dia...
D: tessék?
C: lesz*rom...:DDDDDDDDD
D: elmeséled hogy hogyan tört el Kevin keze? még nem hallottam az egész sztorit:3
C: ja. unatkoztam ő meg netezett ezért kiütöttem a kezéből a telefont és tudod hogy utálja ha valaki ezt csinálja ezért elkezdtünk bunyózni. valahogy lekerültem a földre és ő felállt az ágyra. onnan akart csinálni egy john cena-féle bütykös integetést de mielőtt belém könyökölt volna én odébb gurultam mire ő bumm. belecsapódott a földbe rá a kezére. kb. ennyi volt:D
D: omg:D hülyék vagytok...
C: ja. tom'.
D: mind1. én alszok. békülj ki Natival!!!!! jó éjt.
C: ok. no para. good night.
*beszélgetés vége*

8.fejezet

Beszélgetés az igazgatóval, Nati visszavág, balhé a mosdóban, kitálalás, üzenet



,,Natinak nem jó a sima kakaós csiga áááá...neki olyan kell, aminek csokis a teteje...''

- Diána!- Nézett csodálkozva rám az igazgató- mit műveltél már megint?- Kérdezte mosolyogva ugyanis tisztában volt a Nyilasyné-vel való "jó" kapcsolatommal.
- A csengőszó után 5 perccel a földszint helyett a harmadik emelten volt. Erősen lógás gyanús- előzőtt meg a válasszal az osztályfőnököm.
- Mit kerestél az emeleten?- Kérdezte Hajdú tanárnő.
- A 12.-esek termében voltam panaszt tenni az iskolaújsággal kapcsolatban- vontam vállat.
- Szóval balhézni voltál- nézett rám Nyilasyné azzal a bizonyos "áhááá most elszóltad magad" pillantással.
- Kérlek Angéla hagyj magunkra Diánával. Köszönöm- küldte ki az igazgatónő Nilasynét, aki nagy puffogva kiment a szobából.
- Nem balhéztam, na jó egy kicsit ki akadtam, de tanárnő mégis mit tenne maga akkor, ha hazugságokat állítanának magáról egy újságban és emiatt mindenki egy utolsónak nézné?- Soha se érdekelt mások vélemyéne, de ha igazságtalanul utálnak azt nem tűröm el.
- Igazat adok neked. És hát az osztályfőnököd szomorúságára még megbüntetni se tudlak azért, amiért kiálltál magadért. Úgyhogy most menj vissza az órádra- terelgetett az ajtó felé Hajdú tanárnő.
- Köszönöm tanárnő- mosolyogtam hálásan az igazgatónőre mielőtt rám csukta az ajtót. Felszabadultan indultam vissza a tanterembe, ugyanis egy újabb incidenst úsztam meg büntetés nélkül.
- Ülj le, Diána. A barátaid elmondták mi történt- fogadott jó kedvűen az angol tanár, mikor beléptem az osztályba. Mindenki mosolygott rám kivéve egy ember...Zsófia. Gyilkos szemekkel nézte, ahogy helyet foglalok Nati mellett és vidáman pacsizok egyet Chris-sel. Ezek után inkább le se írom milyen fejet vágott, amikor a kicsengetés után Kevin első dolga volt, hogy megöleljen:)). Átcuccoltunk a saját tantermünkbe (csak nyelv, informatika és testnevelés órán vagyunk máshol) és mivel idővel kint elkezdett esni a teremben maradtunk.
- Eljössz velem kezet mosni?- Kérdezte Nati felmutatva a kezét, ami tiszta csoki volt, mert Natinak nem jó a sima kakaós csiga áááá...neki olyan kell, aminek csokis a teteje...Ennek eredménye látszott rajta...Tetőtől-talpig rakadt a máztól:D.
- Persze- nevettem el magam.
- Várj. Csak egy perc...előtte ezt még meg kell tennem...- állt fel gonoszan mosolyogva. Odasettenkedett bátyja mögé, aki elmélyülten beszélgetett Chris-sel, Istivel és Petivel, majd egy hirtelen mozdulattal Kevin arcába nyomta maszatos kezeit. Persze nagyon sajnáltam Kevint, de ránézve nem lehetett nem röhögni. Iszonyú vicces volt. A többiek is mind nevettek rajta, sőt miután Kevin sajátos módon visszaadta Natinak (férfi spray-vel fújta telibe, a nap további részében Nati Axe felhőtt hagyott maga után és mondanom se kell az ablak mindig nyitva volt a teremben:D) az összekenést ő is nevetett és csinált egy pár "csokisarcos" selfiet.
- Most már tényleg menjünk ki a mosdóba- indult el Nati az ajtó felé, mire én még mindig röhögve követtem.
- Hogy jutott eszedbe összekenni Kevint?- Kíváncsiskodtam miközben barátnőm a tükör elött mosakodott.
- Amikor kicsik voltunk az a hülye ( a Bánky testvérek sajátos "becézést" használnak pl: állat, hülye, ostoba, vadbarom, idióta, majom stb.) mindig a fejemre burította a kaját, amit már nem kért és így nem kellett megennie. Gondoltam, hagy tudja meg milyen az, amikor a fejed tiszta szutyok- magyarázta vidáman.
- Mi van Nati talán agyadra ment az, hogy Chris lecserélt Diánára?- Lépett be Zsófia a kíséretével a mosdóba.
- Csak, hogy tudd Chris nem cserélt le- perdült meg Nati és vigyorogva Zsófiára nézett.
- Valóban?- Kérdezte tetetett kedvességgel.
- Sajnálatodra Zsófia mindketten boldog kapcsolatban élünk, méghozzá én Kevinnel Nati pedig Chris-sel- szálltam be a beszélgetésbe.
- Még...- vigyorgott gonoszan az a kis *****.
- Sokáig- fokozta Natin tovább.
- Kétlem. Előbb utóbb valamelyikőtöké úgyis véget ér...De én addig se tétlenkedem...és szerintem már olvastátok- mutatta fel a suli újság egyik számát.
- Te?!- Kiáltottunk fel egyszerre Natival.
- Ohh..Kis buták...Még szép, hogy én. Fantasztikus vagyok. Együtt boldogan beszélgetve elmentek stb.stb. Ki másnak jutna eszébe? Csak azt sajnálom, hogy meg se ingott egyikőtök se- csóválta a fejét.
- Tudhattam...Gondolom te fényképeztél is igaz? Hát persze...- világosottam fel.
- Zsófi te akkora egy....- Nati kitörését a csengő szakította félbe.
- Huppsz. Becsengettek. Na pá- integetett pofátlanul mielőtt távozott.
- Gyere menjünk Nati- húztam magam után a dühtől remegő barátnőmet. A teremfelé futva még gyorsan megbeszéltük, hogy a fiúknak nem szólunk erről, mert abból jó nem származna. A nap további része eseménytelenül telt. A buszmegállóban elköszöntem a többiektől és haza indultam. Nagy meglepétesmre anyát otthon találtam, méghozzá főzés közben:3.
- Helóka- köszöntem vidáman.
- Szia, Dius! Mi újság?- Kérdezte tészta nyújtás közben.
- Ha te azt tudnád- kezdtem nagyot sóhajtva.
- Ez nem hangzik valami jól...Na ülj le és mondjad- foglalt helyet anya a nagy étkező asztalnál ( a szüleim sokszor tartanak üzleti megbeszélést, sőt ünnepekkor Chris és Natiék családja is hivatalosak egy vacsira^-^) Fél órán keresztül csak meséltem és meséltem. Anyának nem egyszer kellett szólnia, hogy vegyek levegőt, vagy pihenjek egy kicsit. Mindent rázúdítottam  szegény anyura, aki a beszámolóm végén olyan fáradtán nézett, mintha átélte volna az egész történetet.
- Hát kicsim...Ez nehéz ügy, de egyet ne feljts el. A barátaiddal elválaszthatatlanok vagytok már ki tudja mi óta. Egy ember nem tud közétek állni. Viszont nem szeretném, ha megint az igazgatóiban kötnél ki emiatt a lány miatt- mondta szigorúan.
- Nyilasyné hibája- vágtam rá durcásan.
- Dia...- sóhajtott most anya- tudom, hogy nem jössz ki jól az osztályfőnököddel, ami számomra érthetetlen, hiszen a magatartásod kifogástalan, mégis megkérlek rá, hogy legyen ő az egyetlen ember akivel nem szállsz vitába a saját igazadért. Rendben?
- Jó. Megyek tanulni- álltam fel az asztaltól.
- Menjél csak. Majd szólok, ha eszünk. És ha végeztél elmegyünk lovagolni egyet oké?- Mosolygott kedvesen anya. Gyorsan felszaladtam házit csinálni és mire az ebéd készen lett már végeztem is.
- Dia! Lassabban! Nem vagy versenyen- Szólt rám apa látva, hogy szinte falom az ételt.
- Anyával kilovagolunk- újságoltam boldogan, mikor megettem mindent, ami a tányéromon volt.
- Ez remek hír, tudom, hogy szeretsz édesanyáddal lovagolni, de attól függetlenül nem kellett volna ilyen gyorsan behabzsolni az ételt- csóválta apa a fejét (most már) mosolyogva. Fél óra múlva már anyával az erdőben lovagoltunk. Mindig is csodáltam anyát, hiszen kifogástalanul lovagolt, tőle tanultam mindent, sőt, amikor megvettük a lovakat együtt törtük be őket. Imádtam vele lovagolni. Mindig versenyeztünk, de nem csak gyorsasági futamokat rendeztünk, hanem mindenféle ügyességit is. Este 8 órakkor fáradtan léptünk be a házba. 
- Megjöttünk!- Kiáltottam vidáman apának.
- Dia! Nati keresett telefonon, azt mondta, ha haza értél azonnal kapcsold be a gépet- szólt apa, miközben a kedvenc tv műsorát nézte: foci.
- Oké- kiabáltam neki vissza már a lépcső tetejéről. A szobámba beérve rögtönn az ágyra vetettem magam és kapkodva benyomtam a laptopom bekapcsoló gombját. Ha Nati fel is hívott, akkor már baj lehet, csak akkor telefonál, ha tudja, hogy nem vagyok net közelben, általában inkább Facebook-on üzen. Gyorsan bejelentkeztem és megnyitottam a bejövő üzeneteim, amik között ott volt Nati üzenete, amit valószínüleg csak olyan "hamargyorsan" írt, mivel amit csak tudott lerövidített és tele volt elírásokkal is.
( Ha bármilyen üzenet váltás lesz a történetben( SMS, órán, lapra írt, Facebook stb) azt, hogy ki írja csak egyszer fogom teljesen kiírni utána már csak kezdőbetűkkel fogom jelezni pl: Dia= D; Nati= N stb)
Nati: Dia ygorsan gyere áthozzámk! Ne kédrez semmit sak gyere ah. tudsz. :*

7.fejezet

Újra itt vagyok:) Visszatértem és hoztam az új részt. Na most nem nagy durranás szóval, úgy olvassátok:D Várom a megjegyzéseket. És bocsi de nem találtam képet hozzá:( Majd ha rábukkanok egyre akkor felrakom. Jó olvasást:))

Újságcikk, a nagy beolvasás, megint az igazgatóiba...

Egy hét múlva döbbenten néztük a suli újság (képzőművészetiben kötelező dolog az újság írás) oldalait. Három(!!!!!!!) oldalon keresztül egyetlen-egy dologról volt szó benne. Rólam és Chris-ről. Miután bocsánatot kértem tőle Chris megölelt, és meg is puszilt. Na, ez volt az, amit nem kellett volna. Ugyanis hiába volt csak egy baráti puszi, néhány ember mégis egy csóknak látta és fogalmam sincs, hogy ki (megkeresem és eltöröm a kezét) lefényképezett minket (nem is egyszer), elvitte az újság szerkesztőjének és meg is volt az e heti címlap sztori. Ilyenkor kifejezetten utálom, hogy a suli nem valami tudományos újságot szerkeszt, hanem inkább egy pletyka-hulladékot... Tulajdonképpen három oldalon keresztül vesézték azt, hogy mekkora egy szemét vagyok, mert nem elég, hogy megcsalom(?) Kevint, de mindezt a legjobb haverjával teszem, aki ráadásképp az én legjobb barátnőm barátja. Persze Chris-ről egy rossz szó se volt benne, ő volt az áldozat én meg a legesleggonoszabb ember a világon. Íme egy részlet(!!) a cikkből (a zárójelekben a saját véleményem és hozzászólásaim lesznek)
,,Szőke Diána és Nagy Krisztián, alias Big Christian egy pár!(<- jó tudni róla) De mi történt Dia és Bánky Kevin között? Vagy talán Kevin se sejti, hogy a "barátnője" (mi ez az idézőjel??????) és a "barátja" kavarnak? És mi van Bánky Natasával Dia "legjobb barátnőjével" (már megint idézőjel)? Lehet, hogy Dia kedves és igazságmániás (nem vagyok igazságmániás!!) és -valljuk be- sznob álarca mögött egy igazi bestia (?????) rejtőzik. Egy tanuló most elmeséli mit is látott: Chris először egyedül állt az automatánál előttem. Aztán történt valami, megjelent Dia és odament hozzá. Beszéltek pár szót, elmosolyodtak megölelték egymást és egy csók is elcsattant. Ezek után Dia meg várta a fiút és együtt boldogan beszélgetve elmentek, úgyhogy Chris átkarolta a lány vállát. Szóval volt ölelés, csók meg ilyenek. De akkor, hogy is van ez? Tényleg járnak? Néhány diák állítja, hogy az nap, amikor ez történt Dia és Kevin összevesztek (mi? na ez totál kamu) és szakítottak(ez a legnagyobb hazugság. Kevin a barátom még mindig). Viszont Nati és Chris kézen fogva mentek haza. Tehát Diána tönkre tenné a "barátnője" (hagyjuk már az idézőjeleket!!!!) kapcsolátat azért, mert ő már nem boldog. Önzőség nem? Megkérdeztünk néhány osztálytársukat, de ők úgy gondolták, inkább nem nyilatkoznak (jól gondolták). Talán félnek Diána haragjától? Nem tudni. Minden estre a következő oldalakon elolvashatjátok a többi diák elbeszélését, akik szemtanúi voltak az ominózus ölelés+csók kombinációnak.''
- Ekkora egy szennyet életemben nem olvastam- hajítottam le a földre az újságot.
- Dia, ez csak egy kitaláció- csitított Kevin, aki (szerencsére) nem hitte el azt, hogy én meg Chris...
- Mi tudjuk, hogy nem igaz- nyugtatott Nati is.
- Jó, de nézz csak körbe- fordultam meg. Amint megfordultam az udvaron mindenki más felé nézett, de egyértelmű volt, hogy addig minket fürkésztek.
- Ne foglalkozz velük- vonta meg Chris a vállát. Ő könnyen volt. Nem őt nézte mindenki egy álnok szörnyetegnek.
- Oké. De előtte, ezt még meg kell tennem- vettem fel az újságot és bemenetem a suliba, ott fel a harmadik emeltre a 12.-esekhez.. Tudtam kit keresek. Juditot az újság szerkesztőjét, aki a cikket írta. Amikor beléptem a terembe minden szem pár felém fordult. Sejtették miért és kihez jöttem. Judit felállt és kihúzta magát. Talán már várt is rám. Nem érdekelt, belekezdtem a mondandómba.
- Te!- Kezdtem kedvesen-  Mégis mit képzelsz? Bemocskolsz az iskola előtt? Leírsz egy szívtelen bestiának? Szóval szerinted igazságmániás sznob vagyok? Hm...Van benne valami. Az igazságérzetem küldött ide. Ugyanis nem tűröm, hogy ilyen hazugságokat állíts rólam. Soha se csalnám meg Kevint. Nem tudom honnan szedted, ezt az egészet. Én meg Chris? Chh...Te meg vagy buggyanva. Ha szerinted igazságmániás vagyok akkor az igazságérzetem engedné ezt? Mert ugyebár ez nem lenne igazságos. Ha már egyszer ekkora baromságokat írsz gondolt át, mielőtt kinyomtatod. Jó az én életemmel foglalkozni? Mert igazán abba hagyhatnád. Miért kell mindig rólam kreálni a pletykákat? Minden hónapban legalább egyszer olvasok valami új dolgot magamról ebben a hulladékban. És tudod nem kellemes, hogy az iskolában mindenki egy utolsó sarkinak néz- ezzel hátra fordultam, de mielőtt kiléptem volna a teremből még egy utolsó döfést szerettem volna Juditnak adni- majd' elfelejtettem! Lehet, hogy sznob vagyok, de ugyan nézz már rám és aztán magadra- mikor becsuktam magam mögött az ajtót még hallottam a bentiek hangos ,,húú''-zását. Meglehet a vége nem kellett volna a kis beolvasásomnak, mert durva volt, de már nem érdekelt.
- Dia! Ugye nem Juditnál voltál?- Futott felém Nati és láttam, hogy a többiek is követik.
- De. Elintéztem. Azt hiszem, egy darabig nem fog rólam írni- húztam ki magam magabiztosan.
- Te jó ég. Mit mondtál neki?- Fogta a fejét mindenki.
- Szőke Diána! Mit keresel a becsengetés után öt perccel a harmadik emeleten, holott a földszinten lenne órád? Vagy netán lógni akarsz?- Közeledett felém kiabálva Nyilasyné.
- Elnézést tanárnő. Csak az iskolaújsággal kapcsolatban jöttem fel. De már megyek is- indultam a lépcső felé.
- Nem mész sehova. Maximum velem. Méghozzá lógás kísérlete miatt az igazgatóiba. A többiek pedig...nyomás az órára- Vezényelt Nyilasyné. A többiek elindultak a földszintre én pedig mehettem a tancival az igazgatóhoz....megint. VÉGE

Eltűnök, újítás blablabla:D

summer paradise with you<3

Helóka:)
Most júniusban 2 hétig offline állapotba leszek ugyanis megyek táborozni. Addig új fejezet nem fog felkerülni, tehát egyenlőre titok marad mi történt Chris és Dia között ;) . Remélem eddig tetszik a blog és visszanéztek, azért egyszer-kétszer.
Aztán még akartam írni, hogy tettem ki egy zenelejátszót, amibe próbálok semleges zenéket tenni. Ötleteket szívesen várok, azzal kapcsolatban, hogy milyen zenéket hallgatnátok olvasás közben és én azt fogom betenni:))
Meg még valamit akartam...megvan:D Egyik este gondolkoztam blablabla szóval eszembe jutott, hogy mi lenne, ha lennének ilyen külön részek pl. Dia és Kevin megismerkedése. Mit szóltok?^^
Ennyi lenne a mondani valóm és bocsi, hogy ennyire (szerintem) lerí az írásomról, hogy fel vagyok pörögve. Ezen a héten itthon leszek még de JÚNIUSBAN nem lesz újabb bejegyzés. Köszönöm a figyelmet:3 Ja és még1 dolgocska. Keresek egy jó blogot, aminek legalább  fejezete van. Szívesen elolvasnám. ugyanis amiket olvasok szünetelnek:( Megjegyzésben várok minden féle (fanfiction-tól kezdve vámpírokig) legalább 10 fejezetes blogot, amit azon az egy héten, amikor itthon leszek olvasni tudnék. (Azon az egy héten se lesz új fejezet) Köszike :*

6.fejezet

Konfliktus után konfliktus, automata

,,Gyorsan felszaladtam a 2. emeletre az automatához.''

- Nagy mázlid van girl- nézett rám röhögve Chris miután elmeséltem, hogy mi történt az igazgatóiban.
- Ennyi? Tényleg csak bocsánatot kellett kérned?- Kérdezte Nati sokkolva.
- Ahamm. Habár Zsófia minden áron szerette volna, ha legalább egy osztáyfőnökit kapok és olyanokat talált ki...Azt állította, hogy én neki is mentem és felpofoztam- fogtam a fejem.
- Úristen. Ugye tudod, hogy tényleg irtó nagy szerencséd volt?- Csóválta a fejét Kevin. Ő még mindig azon szörnyülködött, hogy rosszabb is lehetett volna.
- Jó tudom- bólogattam unottan.
- Szőke Diána! Már az óráról is késni akarsz? Ráadásul a barátaidat is magaddal rántanád? Tűnés be az órára!- Kiabált az ajtóból Nyilasyné, habár a nevemet csak a szájáról tudtam leolvasni mert pont a csengőszókor kezdett el ordibálni. Bájos nem igaz...?
- Dehogyis tanárnő. De a csengő csak most szólalt meg és...- kezdtem védekezni.
- És úgy gondoltad, ráérsz még nem? Na nyomás befelé- nézett rám szúrós szemekkel.
- El se tudom képzelni, hogy miért utál ennyire- panaszkodtam etikán a többieknek. Szerencsére a tanár jó fej, tudja hogy a tantárgya töltelék, ezért az óráin bármit lehet csinálni. De tényleg bármit. Egyszer, akik közel laktak a sulihoz haza mehettek erre a háromnegyed órára:DD. Kétségkívül a legjobb fej tanár.
- Talán nem tetszik neki, hogy mindig belekötsz- vonogatta Nati a vállát.
- Vagy utálja a török neved, amiért az kimondhatatlan.
- Chris ezt te se gondolhatod komolyan. És amúgy is. Hagyd a török nevem. Tudod jól, hogy a nagyszüleim miatt kell- húztam fel az orrom.
- Csak vicceltem- ütögette meg a fejem mint egy kutyának.
- Chris belőled még ma elegem lesz- forgattam a szemem.
- Akkor majd szólj előtte, én elmegyek és akkor nem lesz eleged belőlem.
- Felőlem most is elmehetsz.
- Na elég a vitából- szólt közbe békítő szándékkal Kevin, aki eddig Natival rajtunk röhögött.
- Ne csak nekem mond. Neki van baja a nevemmel- mutattam sértetten Chrisre és nem érdekelt, hogy ezzel kb. egy öt éves szintjére süllyedtem.
- Nincs bajom a neveddel, csak az, hogy nem lehet kimondani, de te elvárod, hogy azt is hozzá mondják és ha valaki csak annyit mond Szőke akkor te rögtön utálod- emelte fel Chris a hangját.
- Nem én vagyok az, aki "ámerikáinak" képzeli magát és angol neven szólíttatja magát. Nekem legalább eredetileg van külföldi nevem és a személyimen is ez van. Nem úgy mint egyeseknek- ezúttal már én is kiabáltam.
- Mi ez a hangzavar ott hátul? Csendesebben ha lehetne- nézett fel a tanár egy újságból(?).
- Elnézést- kértem bocsánatot.
- Kérhetnék egy mell nézést?- Skandálták a többiek Chris egyik hülyeségét, amit akkor szokott mondani, ha valaki valakitől elnézést kér.
- Hjajj. Már ezt az idétlenséget is abba hagyhatnátok- csaptam idegesen a padra.
- Ezt most csak, azért mondod mert meg vagy sértődve rám. Máskor mindig röhögsz rajta- nézett Chris lesajnálóan, ugyanis utálja, ha a poénjait rosszul minősítik.
- Az máskor van. A te véleményed is megváltozik mindig mindenről. Az enyém miért nem változhat?- Vitatkoztam tovább.
- Senki se mondta, hogy ne változzon. De tudod mit Szőke-Nemtudomhogykellmondani Diána? Hagyjuk ezt inkább, mert a végén még sírni fogsz. Nem tudom mi bajod lett megjött vagy nem tudom, de hagyj oké?- Tette fel a kezét Chris, aztán felállt és a pont csengetéskor kiment.
- Miért kell ezt csinálnotok?- Csóválta Kevin a fejét. Ő se szereti ha veszekszünk Chris-sel ahogyan Nati se sőt még én se szeretek fasírtban lenne vele, de ezúttal megbántott. Nagyon.
- Ő kezdte- suttogtam padra hajtott fejjel.
- Dia. Figyelj. Béküljetek ki. Ez így senkinek se lesz jó. Menj keresd meg- simogatta meg a hátam Kevin.
- Nem. Megbántott- ellenkeztem.
- Kevinnek igaza van. Wow. Ilyent se mondok sűrűn- virult Nati feje, de aztán hamar elkomorult- ez így nem lesz jó, mert így nekem választanom kéne köztetek de tudod, hogy nem tudok és na. Értesz.
- Jó megyek- indultam el Chris után. Akár mennyire is megbántott, Natiéknak igazuk van. Ők se szeretik, amikor harag van közöttünk és én is utálom. Gyorsan felszaladtam a 2. emeletre az automatához. Chris ebben a szünetben mindig odamegy és vesz magának egy müzli szeletet (persze nem csokisat). Mikor odaértem éppen a sorban állt és hangosan szitkozódott amiért egy alsós (talán elsős vagy másodikas) nem érte fel a pénz bedobó lyukacskát, ezért nyújtózkodott. Persze a mögötte állóknak tetszett a szenvedése, véletlenül se segítettek volna. A kisgyerek már majdnem sírt, ígyhát gondoltam Chris úgyis itt marad nem bírja ki müzli nélkül, úgyhogy gyorsan odamentem a kisfiú mellé és két perc múlva már boldogan ette a csokiját. A mögöttem álló (nem kicsi) sor tapsolni kezdett, de nem tartott sokáig mivel gyorsan túltették magukat az egészen és inkább elköltötték a pénzüket az automatánál.
- Chris, figyelj én sajnálom, amit mondtam- néztem mélyen Chris szemeibe.
- Dia, figyelj, én is sajnálom, amit mondtál- vigyorgott rám, mire én is elmosolyodtam, aztán olyat tett, aminek következményei is lettek...VÉGE

5.fejezet

Elalvás, taxi, ajándékok, ,,...az  igazgatóiba! Most!''

,,...5 perc múlva már a kocsiban ültem és a taxist idegesítettem...''

Kimerülten feküdtem le az ágyba. Az óra fél 12-őt mutatott. Nagyszerű. Miután kiderült, hogy a nyergesbe betörtek a rendőrök helyszíneltek meg ilyesmi. Mindez 11-ig tartott. Aztán közölték, hogy passzolják az ügyet beszéljünk a biztosítóval, ők majd küldenek kártérítést. Mégis mennyi pénz kárpótolja a török nagyszüleimtől kapott nyerget? Az anyai nagyszüleimtől kapott utolsó ajándék gyönyörű kantárat? Semennyi. Ezeknek nem csak pénzbeli értékük van...ezek többet jelentettek nekem mint bármelyik másik.
- Dia most már aludjál, holnap iskola- nyitott be anya a szobámba.
- Oké. Jó éjt- köszöntem el tőle. Két perc után rájöttem, hogy nem tudok aludni. Felkeltem és az ablakhoz sétáltam. A hold fénye megvilágította a legelőt, ami most üres volt, mivel a lovakat inkább bevittem az istállóba éjszakára nehogy a betörő visszatérjen és esetleg kiengedje őket...Már csak az hiányozna. Nem tudom meddig álldogáltam az ablak előtt, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy akár állva is el tudnék aludni, ígyhát gyorsan bebújtam a takaróm alá és elaludtam. A reggelem szokásosan indult egészen addig amíg a konyhában felnéztem a faliórára. 10:30. Atyaég elaludtam! Kétségbe esve rohantam az emeletre és a telefon érintőképernyőjén idegbetegen kezdtem húzogatni a kezem.
- Anya elaludtam. Be kéne vinned a suliba- kezdtem diplomatikusan.
- Jó reggelt. Nem aludtál el, csupán az történt, hogy apáddal úgy döntöttünk a tegnapi nap után jobb ha ma pihensz egy kicsit. Értesítettem az osztályfőnöködet, aki nem értett egyet a döntésünkkel- milyen meglepő, még szép, hogy nem értett anyáékkal egyet. Már csak azért se, mert rólam van szó, ha halálos beteg lennék se engedné, hogy itthon maradjak.- de végül belegyezett, hogy a mai napot kihagyd. A telefonod ébresztőóráját reggel kapcsoltam ki, mielőtt kérdeznéd.
- De anya! Én nem hiányozhatok a suliból. Be szeretnék menni. Most. Azonnal. Légy szíves- tettem hozzá.
- Rendben te tudod. Hívj egy taxit, mert se én se apád nem tudunk elvinni. Uzsonnát pedig vegyél a boltban.
- Jó. Este találkozunk. Szia- tettem le aztán kapkodva hívtam egy taxit, összepakoltam, felvettem a kedvenc ruha-összeállításomat és 5 perc múlva már a kocsiban ültem és a taxist idegesítettem a következő mondatokkal: menjen gyorsabban; előzze már meg azt a kocsit; ha itt lefordult volna hamarabb odaérünk; gyorsabban nem tud menni ez a csotrogány?; ne akarjon kidobni, mert akkor nem fizetek; már látom a sulit; siessen; gyalog előbb ideértem volna; azért nem fizetek mert nem vagyok megelégedve a munkájával; jó inkább ne jelentsen fel; remélem nem találkozunk többet. Kb. így telt a negyedórás út az iskolához. Még bőven forrt a fejem amikor az épületbe léptem és a termünk felé indultam. Az ajtó előtt megálltam, rendbe szedtem magam és kopogás után benyitottam. Mindenki csodálkozva nézett felém.
- Diána! Nem úgy volt, hogy ma otthon maradsz?- Kérdezte csodálkozva Nyilasy András a magyar tanár.
- Nem engedhetem meg, hogy egészségesen otthon feküdjek. Ígyhát a tanár úr beleegyezésével csatlakoznék az órához- indultam meg a helyem felé.
- Rendben akkor folytassuk az órát. István megkérlek, hogy hagyd abba amit csinálsz és tedd le az ollót- fegyelmezett a tanár, mivel a megérkezésem kisebb káoszt keltett az osztályba. Mindenki úgy érezte, hogy az órának vége és kiabálni kezdtek, mászkálni, enni, inni.
- De tanár úr! Fodrász leszek. Lenyírjam a tanár úr haját?- Magyarázta Isti, hogy miért kezdett Csilla haja felé közelíteni egy ollóval. Az utolsó mondatát persze hatalmas röhögéssel "dícsértük".
- Köszönöm de nem kell- mosolyodott el Nyilasy is. Az ilyen dolgokért szeretjük őt jobban mint a feleségét. Értékeli a humorunkat, beszólásainkat. Miután sikerült lenyugodnunk az óra folytatódott és mindenki elmesélhette mi történt vele a nyáron. Sokat nevettünk főleg Chris-en, aki a többiek beszámolóját kommentálta és szinte minden mondat után mondott valami olyasmit, hogy: ez szörnyen érdekes, igen erre én is emlékszem, ezek után haza mentél és Minecraft-oztál igaz? na és veled édes tündi-bündi kis bogárkám mi történt? Ezekhez hasonló beszólások miatt kellett többször ránk szólni, hogy maradjunk csendben. Aztán amikor megszólalt a csengő a tanár mosolyogva kiment. És ilyenkor megkezdődik az őrület. Mindenki üvölt, zenét hallgat (headset nélkül), énekel vagy csak szimplán tombol. A mi négyesünk ebből kimaradt s inkább az udvar felé igyekeztünk. Miközben a folyosón sétáltunk sok alsóbb (és felsőbb) éves is oda-oda szólt nekem, hogy pl: sajnálom mi történt, íjj tényleg kiraboltak? sajnálom. De volt, aki a kedvenc Milka csokimmal akart jobb kedvre deríteni. Ez tényleg szép és kedves de mire kiértünk az udvarra lett 5 darab csokim és 3 pohár capuccinom, az abszurdum mégis az, hogy fogalmam sincs kiktől kaptam.
- Odaadod az egyik pohárral?- Nyújtotta Nati a kezét.
- Persze. Csokit?- Kérdeztem körbe, mire a fiúk csak lesajnálóan megrázták a fejüket, Nati viszont boldogan kezdte bontogatni a táblás finomságot.
- Edd meg inkább- nézett rám kedvesen Kevin. Na most. Két kérdés: miért ilyen cuki és jó szívű? Hogy lehet nem szeretni a csokit?? Amíg ezen filóztam fel se tűnt, hogy az ajtón Vöröss Zsófia lép ki és felénk tart. Már a második napon megtalálta a csatlósait, mivel 2 y-s és egy 9.-es lány jött vele.
- Sziasztok- nyávogta miközben alaposan végig nézett rajtunk, feleslegesen. Se az én ruhámban (katt IDE) se Natiéban ( fehér csőszárú nadrág, fekete magassarkú cipő, v kivágású fekete póló) nem talált kivetni valót. Mindketten csodásan néztünk ki és ráadásként az iskola két legjobb pasija is a miénk volt. Ezt szívta.
- Minek köszönhetjük, hogy megtisztelsz minket? Talán a boltba mész és megkérdezed, hogy mi kell? De kedves- köszöntöttem nem túl kedvesen.
- Dia nem kell a balhé- figyelmeztetett Nati suttogva és a többiek szeméből is ezt tudtam kiolvasni.
- Jajj már Diuska. Ne csináld. Ide jöttünk egy kicsit beszélgetni. Vagy megzavartunk valamit? Esetleg a ,,hogyan együnk meg 5 tábla csokit, hogy még nagyobb legyen a hátsónk'' találkozót?- Nevetett a saját "poénján" és a kis gardedámjaihoz fordult, akik a példáját követve idétlenül vihorásztak.
- Ide figyelj- léptem felé egyet mire hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.
- Dia nyugi- csitított Kevin, de már késő volt. Túl ideges voltam ahhoz, hogy legyintsek és hagyjam rá. Ezért inkább folytattam.
- Tudod itt egyedül neked van nagy segged, de azt hiszem az arcod még annál is nagyobb. És ha tudni akarod nagyon is megzavartál. Mindent. Az életet. Azt se tudom egyáltalán minek jöttél ebbe az iskolába. Van annyi IQ-d, hogy tudjad mit jelent az, hogy képzőművészeti? Nem manikűr képző. Szóval tipegjél haza és gondolkozz el mindenen. Ja és jól jegyezd meg mert ezt is csak egyszer mondom el: a nevem neked Diána! Ha még egyszer meghallom, hogy Diuskának hívsz, kitépem a nyelved- fejeztem be hatásosan a kis monológomat.
- Dia- suttogta Nati és az ajtó irányába nézett, mire én is odapillantottam. És igen. Ki más lett volna ott mint a mi imádott osztályfőnökünk.
- Szőke Diána! Az igazgatóiba. Most!- Kiabálta. A fejemben még mindig forrt a düh, de most még Nyilasyné rá is tett egy lapáttal. Nap mint nap hallja veszekedni a diákokat, és persze, hogy csak engem küld az igazgatóiba. Mindegy kezdem megszokni. Mindenesetre egy kis félelemmel követtem a tanár nőt és még utoljára az ajtóból visszanéztem a többiekre...VÉGE

4.fejezet

Nem ez lett a legjobb fejezet de azért remélem tetszeni fog:)

Félreértés, mindenki itt van, Nati nyafog, mindent vittek

,,...lovakat dögönyöztük...''

- Szia Kevin. Azt hiszem baj van...- miután észre vettem a nyitott ajtót az első kézzel fogható ötletem volt, hogy Kevint fehívjam.

- Mi a baj?- Kérdezte aggodalmasan, ugyanis a sírógörcs határán voltam, amit a hangomból lehetett hallani.
- Azt...azt hiszem betörtek- hadartam el.
- Mi? Mégis, hogyan? Hol van az az átkozott kutya?- Kiabálta idegbajosan a készülékbe.
- Joker velem volt miközben lovagoltam- feleltem.
- Jó. Most is melletted van?
- Igen itt van- Kevin soha se fogja bevallani, de én tudom, hogy ebben a pillanatban a válaszom egy kissé megnyugtatta.
- Jó. Akkor szerezz valami fegyvernek minősülő tárgyat, gondolj vissza az önvédelmi órákra, amit a nyáron vettél, tartsd magad mellet a dögödet és menj be nézz körül, mindjárt én is ott vagyok nálatok- hadarta és letette a telefont. Persze ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy miért nem ajánlotta fel, hogy átjön és bemegy ő először a házba. Azért mert ismer már egy jó ideje és tudja, hogy én nem akartam volna, mert nem ezért ment el a nyaramból 1 hónap önvédelmi órára.
- Gyere Joker- suttogtam a kutyának, mikor már a kezemben volt egy vasvilla és a ház felé tartottam. A nyitott ajtó előtt megálltam és vettem egy mély lélegzetet, majd beléptem. Mellettem a kutya a földet szaglászta és elindult apukám dolgozó szobája felé. Gondoltam, akkor biztos ott van a betörő, ígyhát utána mentem. A szoba ajtaja be volt csukva. Egy fél pillanatra megtorpantam, aztán gyorsan lenyomtam a kilincset és a fal mellé simultam. Eközben Joker már bent is volt a szobába. Nem ugatott, nem morgott, tehát az illetőt, aki a szobában volt ismerte. Ekkor már kezdtem egy kicsit megnyugodni( a vasvilla viszont még a kezemben volt) és kevesebb félelemmel én is követtem a kutyát.
- Kicsim! Mit keres nálad az a vasvilla?- Nézett fel a halom papírból apukám.
- Baba(török,jelentése:apa)! Hogyhogy itthon vagy?- Eresztettem le magam mellé a "fegyverem".
- Végeztem az irodában és egy munkatársam haza hozott- magyarázta.
- És anya?
- Elment bevásárolni- mosolygott, ugyanis tisztában van vele, hogy teljesen odavagyok anya kajáiért...főleg ha török.
- Mit eszünk?- Csillant fel a szemem.
- Kebabot- felelte boldogan- de áruld már el, hogy mit keres nálad az a vasvilla.
- Azt hittem, hogy betörtek- ismertem be- erről jut eszembe. Kevin hozzánk tart.
- Jó. Majd kérdezd meg tőle marad-e vacsorára, habár sejtem mit fog válaszolni- somolygott baba, aztán mondta, hogy dolgoznia kell hagyjam egy kicsit magára. Miközben a fészer felé tartottam elgondolkodtam azon, mekkora szerencsém van a szüleimmel. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a szülei elfogadják és szeressék a barátját. Anyáék a kapcsolatunk eleje óta ki vannak békülve Kevinnel és mindig szívesen látják nálunk, ugyanis szerintük egy rendes és értelmes(?) fiú.
- Pszt. Dia- hallottam egy fa mögül. Természetesen tudtam, hogy ki van ott...az én értelmes barátom.
- Hát te?- Nevettem fel, amikor előlépett a takarásból.
- A házból jössz?- Kérdezte aggódva.
- Igen. Apa jött csak haza- mondtam még mindig röhögve.
- Ja, jó. Srácok előjöhettek- kiáltotta el magát mire Nati és Chris is előkerült valahonnan.
- Hogy kerültök ide?- Néztem megrökönyödve rájuk.
- Kevin szólt, hogy betörtek- felelte Chris.
- Jól van. Ha már így itt vagytok, gondolom nálunk szeretnétek vacsizni- motyogtam miközben már írtam anyunak az SMS-t, hogy három fővel többen leszünk. Persze anya imádja, amikor Natiék is velünk esznek két dolog miatt: 1. Imád főzni és így még többet kell neki, 2. bírja a humorunkat és általában velünk együtt nevet Chris hülyeségein. I <3 my Mom:D
- Gyertek, menjünk be, mert fázok- néztem végig a társaságon, aztán elindultam be.
- Sziasztok- köszöntötte baba a barátaimat.
- Sabah iyi(török, jelentése jó napot)- köszöntek. Ezt az egy köszönést egy teljes napig tanítottam nekik. Ezek után letettem arról, hogy egyszer a nagyszüleimmel is találkozzanak:D
- Jajj, de jó, hogy itt vagytok fiúk- nyitott be anya feldobódva a házba- segítenétek nekem behozni a megvásárolt dolgokat?- A fiúk bólintottak, majd követték anyát az udvarra, mi meg Natival felmentünk a szobámba.
- Megkérdezted már a hétvégét?- Kérdezte miközben a laptopomon zenét keresett.
- Még nem. De tudod, hogy anyáék mindent megengednek amíg rendesen tanulok- vonogattam a vállam.
- Olyan szép idő van- állt hirtelen az ablakom elé és a lovakat bámulta. Direkt ezt a szobát választottam mert a legelőre látni az ablakából.
- Natiii. Most jöttem meg a lovaglásból- dőltem el fáradtan az ágyon, ugyanis ha Nati közli, hogy szép idő van az egyenlő azzal, hogy menjünk lovagolni.
- Akkor csak menjünk ki. Légyszi- ugrott fel az ágyamra és még véletlen se ült vagy feküdt le rá...inkább fel-le kezdett pattogni.
- Rendben. Szedd elő a cuccod- mutattam az ajtó felé, mert Nati lovas ruhái nálunk vannak, hogy ne kelljen mindig hurcolnia magával. Amíg Nati elment a gardróbba átöltözni leszaladtam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt.
- Szia Diusom- köszönt anya vidáman- mindjárt elengedem a srácokat csak segítenek egy kicsit.
- Oké. Öhmm..fiúk mi hátra megyünk Natival, jöttök majd?- Néztem félve Kevinre és Chrisre.
- Muszáj?- Kezdtek el már most szenvedni attól, hogy esetleg ki kell jönniük.
- Légy szíves- kérleltem őket.
- Legyen. Pár perc múlva megyünk- egyezett bele Kevin, így Chrisnek sem maradt más választása.
- Anya- fordultam a pakolászó anyukám felé- ha végeztetek küld utánunk őket- bíztam meg.
- Mehetünk- ugrándozott le Nati a lépcsőn vidáman.
- Oké, csak...- nyújtózkodtam a felső polcig, aztán leszedtem egy dobozt és kivettem két kockacukrot- ezt is vigyük.- Ezek után két perccel már a legelő közepén ácsorogtunk és a lovakat dögönyöztük, miközben Joker boldogan rohangált körülöttünk.
- Jajj. Annyira lovagolnék- nézett szomorúan Nati a lovak felé, akik időközben rájöttek, hogy nincs nálunk több kockacukor ezért elsétáltak és legelni kezdtek.
- Hogy egész egyszerűen nem hagysz nyugodni- motyogtam miközben elindultam a nyerges felé.
- Jujj annyira imádlak- ugrált mellettem Nati boldogan egészen addig amíg a nyerges elé nem értünk. Az akkor látott képet még mindig látom, ha lehunyom a szemem: betört ablak, az ajtó a fal mellé támasztva.
- Úristen- sikított fel Nati. Megsemmisülten léptem be az üres(!!) nyergesbe, ahol egy régi nyergen és kantáron kívül semmi sem maradt.
- Mi történt?- Ért oda hozzánk a két fiú.
- Most tényleg betörtek. A nyergesbe. Mindent elvittek...mindent- közöltem elhaló hangon...VÉGE

Nagynagynagy boldogság, nagynagynagy köszi:))

Huhh ma akkora meglepetés ért, amikor felléptem bloggerre, hogy majdnem lefordultam a székről. Ugyanis az oldalmegjelenítései a blognak 1 nap (!!!!!!!) alatt 12-vel nőtt. Persze ez nem olyan nagy szám, de én mégis nagyon örülök, mert nekem ez egy nagyon nagyon jó visszajelzés. Köszönöm mindenkinek aki csak egy oldalmegjelenítéssel, de növeli ezt a számot. Örökhála és óriási köszönet ezért Nektek:)

Habár a fenti kép az egy hónapos oldalmegjelenítés még is nagyon szép kis hegyecske nem?:D

3.fejezet

Tisztázás, hétvége, lovaglás, nyitott ajtó

 

,,Ugyanis a bejárati ajtó tárva nyitva volt...''

- Jól van. Diána akkor kérlek kísérd vissza Zsófiát a termébe és közben mutass meg neki néhány dolgot- vette észre a tanár, hogy jelentkezem.
- Kevin üzeni, hogy ne balhézz- fogta meg a kezem egy pillanatra Nati és a tekintetéből láttam, hogy ő is ezt szeretné kérni.
- Nem fogok. Csak beszélgetek vele- néztem rá megnyugtatóan- mehetünk- mondtam de közben egy pillanatra se néztem Zsófiára.
- Diána, ha megkérhetlek találj vissza a terembe- szurkálódott Nyilasyné mire én csak egy mosolyt villantottam felé és már kint is voltam a folyosón.
- Na, jól figyelj rám- kezdtem rögtön tisztázni- láttam, hogy hogyan néztél Kevinre. De le kell, hogy lombozzalak. Kevin az én barátom. Az enyém!- A biztonság kedvéért az ,,enyém'' szót jól kihangsúlyoztam.
- Akkor most te figyelj rám- mutatott felém a nagy műkörmeivel- lehet, hogy ő most a tiéd...De nem tudhatod, hogy meddig. Előfordulhat, hogy a barátod hozzám sétál majd. Csak idő kérdése. De én ki fogom várni- húzta fel a szemöldökét, majd egy hirtelen mozdulattal megfordult és ott hagyott...volna.
- Hát képzeld Kevin szeret engem. Jó sokáig várhatsz arra, hogy veled járjon. Nem vagy az esete- kiabáltam a hátának, mire visszatipegett és mélyen a szemembe nézett.
- Majd meglátjuk, hogy ki nem az esete- röhögött a képembe.
- Jó meglátjuk. Ja, és remélem visszatalálsz egyedül. De ha nem, az se érdekel- vágtam vissza és végszóra a csengő is megszólalt. A terem ajtaja kinyílt és Kevin esett ki rajta.
- Halika- intett neki pofátlanul Zsófia, mire én idegbajosan odaléptem Kevin mellé és ránéztem.
- Nincs semmi baj. Megbeszéltük. De ha nem értette meg, elmondom neki még jó sokszor. Elnézve van vagy egy az IQ-ja- mondtam neki úgy, mintha az akiről beszéltem ott se lett volna.
- Jó- és Kevin mintha olvasna a gondolataimban, közel hajolt hozzám és megcsókolt<3. Nem néztem hátra amit utólag sajnáltam, de elég volt Zsófia arcát elképzelnem és önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Na, volt csaj bunyó?- Jött Chris röhögve felénk.
- Chris te egy akkora barom vagy- néztem megrökönyödve rá.
- Kevin! Hol a kaja? Éhesek vagyunk- szólt ki a teremből Isti.
- Tényleg hová raktad azt a sok cuccot?- Pillantottam kérdőn felé.
- Jó helyre- villantott egy csibészes mosolyt, aztán megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni.
- Jöttök?- Kiáltottam hátra a vállam felett Natinak és Chrisnek.
- Nem. Inkább maradunk- vonogatták a vállukat és folytatták a beszélgetést, ha jól hallottam a hétvégéről.
- Na meséld el mi volt- fordított magával szembe Kevin így kénytelen voltam a gyönyörű szemeibe nézni.
- Mondtam. Megbeszéltük- biztosítottam afelől, hogy nem volt balhé.
- Jó. Akkor a hétvégén nálunk alszol?- Kérdezte édesen. Ez biztos furán hangzik így, de mivel Nati a legjobb barátnőm elég sokszor alszok a Bánky családnál. És hát elég jól jött azért ki, mert ugye Kevin a barátom és legalább több időt töltünk együtt.
- Még szép- mosolyogtam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Oké. Elszaladok a kajáért te meg menj vissza Chrisékhez és kérdezd meg attól az állattól is, hogy lejön-e a hétvégén- mondta, aztán sarkon fordult és eltűnt az embertömegben.
- Kevin kérdezi, hogy a hétvégén jössz-e hozzájuk te is?- Értem oda Nati és Chris elé, majd a fiúra néztem aki röhögve bólogatott. Hát ezt is megbeszéltük. Ezek után a nap gyorsan, és unalmasan telt. Órarendet írtunk, szinte mindenki aludt még, unatkoztunk stb. Haza érve hamar ledobáltam a cuccaimat, ebédeltem, írtam anyuéknak egy kis cetlire (ha esetleg előbb haza érnének mint én), hogy lovagolni mentem,bezártam, eldugtam a kulcsomat egy biztos helyre(nem a lábtörlő alá) aztán már siettem is a karám felé. Útközben megsimogattam Jokert, majd egy kis töprengés után Gyémántot nyergeltem fel. Mindig nagy dilemma melyik lóval menjek terepre, kivéve, ha Nati is jön, mert ő csak Shelly-n szeret lovagolni. Másfél órán keresztül voltam távol a házunktól. Éppen a naplementét néztem a karámban ülve, kutyát simogatva amikor eszembe jutott, hogy Natival megbeszéltük, hogy ma webkamerázunk délután. Sietve felpattantam és elindultam a ház felé, majd, amikor a garázs is a látóterembe került szomorúan vettem tudomásol, hogy anyáék még dolgoznak. Félúton viszont megtorpantam és legszívesebben elfutottam volna, ha nem dermedek le. Ugyanis a bejárati ajtó tárva nyitva volt...VÉGE

Fejezetek

Tartalom

1.fejezet

2.fejezet

3.fejezet

4.fejezet

5.fejezet

6.fejezet

7.fejezet

8.fejezet

9.fejezet

10.fejezet

11.fejezet

2.fejezet

Bolt, késés, Vöröss Zsófia, nyílt hadüzenet

,,...végül csak rám nézett és a tekintetével ezt üzente: vigyázz rá.''

- A ,,h'' osztályba új diák érkezett, ami rátok nézve a következőt jelenti: angol nyelvi órán a haladó csoporttal fog tanulni, matematikán pedig a gyengébbekkel lesz- árulta el a nagy hírt a tanci.
- Tanárnő!- Jelentkezett Chris.
- Mondjad- forgatta a szemeit Nyilasyné, mivel tisztában volt azzal, hogy amikor Chris kérdez annak csak hülyeség lehet a vége.
- És az új diák, csaj?- Vigyorgott folyamatosan. A jó kedve csak addig tartott amíg Nati felháborodva nézett rá, majd akkorát vágott a fejére hogy a teremben mind a 12 fő( elég kevés, mivel képzőművészeti gimi szigorú feltételei vannak a felvételnek)jajdult egyet.
- Igen. Az új diák lány. Vöröss Zsófiának hívják. De a többit a következő órán ő maga fogja elmondani nektek- jelentette be, aztán végszóra megszólalt a csengő és a tanárnő kiviharzott a teremből.
- Miért kell nekünk is megismerni? Nem is hozzánk fog járni- verte a padba Kevin a fejét. Hát igen. Neki az új lány érkezése csak egyet jelenthet: egy újabb levakarhatatlan csajt. Nekem pedig: egy újabb lány akivel meg kell értetnem, hogy szálljon le a barátomról.
- Azért mert a h-sok a mi ,,testvér'' osztályunk, ha nem tűnt volna fel, tavaly előtt velük voltunk osztálykiránduláson. Ráadásul Nyilasyné mondta, hogy a haladó angolosokkal és a gyenge matekosokkal lesz egy csoportban. Tehát együtt leszünk angolon- magyaráztam az egész osztálynak mivel időközben mindenki kérdőn fordult hátra. Itt tényleg csak én tudom ezeket...
- Oké. Viszont én éhes vagyok- váltott témát Nati.
- Át kéne menni a boltba- értettem vele egyet.
- Menjetek. Itt van szemben- biccentett Chris az ablak felé. Valóban az ablakkal szemben volt egy kis ABC-szerűség. Csupán annyi a baj, hogy oda tilos nekünk az átjárás tavaly óta, mivel az akkor végzős(most már elballagott) fiúk alkoholt vettek és behozták a suliba, majd illuminált állapotban tartózkodtak az órákon. Végeredmény: átjárási tilalom. Megoldás: ablakon kimászás sutyiban.
- Oké. De nem én megyek át- nem vagyok egy félős lány, de nem kaphatok igazgatóit.
- Majd megyek én- vonogatta a vállát Kevin- Ki mit kér?- fordult körbe, majd sorba nyomták a pénzt a kezébe.
- Te nem kérsz valamit?- Fordult felém Nati.
- Nem. Ma hoztam mindent- ráztam meg a fejem.
- Na siess. Csupán 3 perced maradt megfordulni- sürgette Chris Kevint mire az gyorsan kinyitotta az ablakot, kihajolt, körül nézett és ugrott. Átszaladt az úton és már ott is volt a bolt előtt. Már 2 perce vártunk Kevinre, aki még mindig a boltban volt.
- Felhívom- mondtam, aztán idegesen elővettem a BlackBlarry-met, majd meglepetten nyitottam meg az üzenetet ami Kevintől jött: ,,sor van. késni fogok. magyarázz majd ki. köszi.''
- Mi az? Miért vágsz ilyen képet?- Nézett rám Nati furán.
- Kevin írt. Késni fog- húztam el a számat.
- Annyi baj legyen- vonogatta Chris a vállát, miközben megszólalt a csengő.
- Rendben. Valamit ki kell találnunk, hogy miért nincs itt- néztem körbe az osztályon. Ugyanis ha Kevin beállít a szatyornyi kajával mind lebukunk. És ezzel mindnyájan tisztában voltunk.
- Mondjuk azt, hogy rosszul volt és lement az orvosiba- mondta az első lehetőséget Réka.
- És, ha lemegy utána?- Aggódtam.
- Mindenki a helyére és várjátok, hogy Vöröss Zsófia megérkezzen- lépett be a terembe a tanárnő. Gyorsan a helyünkre ültünk én meg a pad alatt írtam egy sms-t Kevinnek: ,,a tanár bent van, ha kérdezi merre voltál akkor az orvosiban.siess!!!''
- Pszt- böködött Nati.
- Hm?- Fordultam felé.
- Mikor jön?- Kérdezte.
- Nem tudom. Most írtam neki, hogy siessen- vontam vállat hanyagságot mutatva. Belül viszont iszonyatosan féltettem Kevint, mert azért mégis csak a barátom és ha lebukik akár ki is csaphatják.
- A hátsó két lány! Velünk is megosztanátok, amiről beszélgettek?- Harsogta át Nyilasyné hangja a termet.
- Elnézést tanárnő- motyogtam. Pár perc múlva ajtó nyitódásra kaptam fel a fejem. Mindenki izgatottan várta, hogy vajon Kevin fog-e belépni.
- Jó napot- köszönt a tancinak egy lány. Valószínűleg Vöröss Zsófia. Kinézete: barna haj, napbarnított bőr, alacsony.
- Gyere beljebb- invitálta a tanár legnagyobb megdöbbenésemre kedvesen(!!).
- Sziasztok- köszönt az őt fürkésző 11 gyereknek. A legtöbben csak motyogtak valami szia-félét én viszont összehúzott szemekkel figyeltem a lányt. Első megérzésem szerint vetélytársam lesz és a megérzéseim 90%-ban jók szoktak lenni.
- Mutatkozz be kérlek az osztálynak egy pár szóban- mosolygott( ilyent is ritkán látunk, amikor én is jelen vagyok...) rá a tanárnő.
- Jó- nézett vissza kedvesen a tancira- Tehát...- kezdte... volna, ugyanis, valaki kopogott az ajtón.
- Elnézést, itt vagyok- nyitott be a terembe Kevin. Na, most. Amikor belépett két dolog tűnt fel. Az egyik az, hogy a keze üres volt. A második pedig...Zsófia. Az új lány leesett állal bámult a barátomra. A második dolgot még meg is értem hiszen Kevin a maga 17 éves korával, barna hajával, szép szemeivel, 170 cm föklötti magasságával nagyon jól néz ki.  Zsófia rögtön elkezdte igazgatni a haját, a ruháját és 1000 Wattos mosolyokat küldött felé. A kis akcióját én csak felhúzott szemöldökkel figyeltem várva, hogy mikor veszi észre magát. De nem vette.
- Merre jártál?- Kérdezte a tanárnő felhúzott szemöldökkel.
- Rosszul voltam. Lementem az orvosiba- mosolygott felém, mire én elvigyorodtam. Persze, nem az volt ilyen vicces, amit mondott, hanem Zsófia arckifejezése. Először megdöbbent, aztán kérdőn nézett, végül csak rám nézett és a tekintetével ezt üzente: vigyázz rá. Nyílt hadüzenet. Csodás.
- Jól van ülj le és maradj csendben- parancsolta a helyére Kevint. Amint levágódott a székére most már a teljes osztály Zsófiára figyelt.
- Vöröss Zsófiának hívnak- kezdte- hívhattok Zsófinak is igazából mindegy. Céltudatos vagyok, általában ami kell azt megszerzem magamnak- miközben ezt mondta egyértelműen rám nézett. Milyen bájos nem?- Az állatokra allergiás vagyok. Testvérem nincs. Apukám munkája miatt költöztünk Kecskemétről ide- fejezte be.
- Köszönjük. Megkérlek, hogy fáradj vissza az osztályodba. Visszatalálsz? Vagy kísérjen vissza valaki?- Kérdezte tőle a tanár. A kis Zsófikának csak ennyi kellett egyből előadta, hogy ő itt még nem nagyon talál el sehova blabla. Viszont én átláttam rajta. Arra várt, hogy Kevin jelentkezik majd, hogy ő elkísérje. De tévednie kellett. Kevin nem az a lovagias típus. Nála az udvariasság kimerül abban, hogy előre enged.
- Rendben akkor...ki kísérné el Zsófiát a h-sok termébe?- Nézett körül rajtunk. Mindenki mocorogni kezdett, senkinek sem volt kedve elmenni vele. Én hosszú ideig szuggeráltam a tanári asztal mellett álló lányt, aki viszont szó szerint Kevint bámulta. Tudtam, hogy jobb rögtön az elején tisztázni a dolgokat. Így más megoldást nem látva feltettem a kezem és fejben már felkészültem egy jó kis beszélgetésre...VÉGE

1.fejezet

Első nap, késés, eltévedés, bejelentés

,,A mi négyesünké volt a leghátsó két pad''

Reggel, mint mindig korán keltem. Leszaladtam az emeletemről (testvér híján jár nekem a saját emelet) és benéztem anyáék szobájába, amit üresen találtam. Szóval már elmentek dolgozni. Gyorsan felkaptam a gyümölcstálból két almát és kiszaladtam a picinyeimhez Gyémánthoz és Shelly-hez. Az, hogy kertes házba költözünk a lehető legjobb dolog volt hiszen így már nem kellett a lovakat bértartásban tartani és Joker( a kutyám) is szabadon futkározhatott fel-alá. Miközben a karámok felé sétáltam (kb. 10 méter) mélyen beszippantottam a késő nyári levegőt majd hirtelen félre ugrottam mert az egyik bokorból Joker ugrott elő. A "kis" Tervueren kutya össze-vissza ugrándozott a nadrágomra, sok tappancs nyomot hagyva azon. Szerencsére a pizsamámból rögtön lovaglónadrágba öltöztem szóval annyira nem zavart.
- Jössz velem pajti?- Kérdeztem a kutyától, majd elindultam eredeti célomhoz. A legelőhöz érve pár percig csak néztem a sárga és a pej kancákat majd füttyentettem egyet mire azok felkapták a fejüket és felém ügettek.
- Szijjasztok kicsikéim. Nézzétek mit hoztam!- Gügyögtem nekik aztán hirtelen eszembe jutott valami. Ma már van suli én meg lovaglónadrágban, kócos hajjal etetem a lovakat. Lenéztem az órámra amit azért felvettem (mert az nélkül sehova se megyek) és villám csapásként ért az amit mutatott. 7:15. Az iskola busz pedig 7:25-kor már itt van. Egy dolgot tehettem. Gyorsan oda adtam a lovaknak a reggelijüket és sprinteltem a házig, aztán egy rövid haj tépés után neki is álltam készülődni. Pikk-pakk felöltöztem, megfésülködtem és indultam a buszmegbe, ahol Nati már várt rám. Ezt onnan tudom hogyha az első ajtón megyek ki pont szembe találom magam a buszmegállóval ergo onnan már  cigány kerekezve is elérném a buszt. Habár nem tudom miért mennék úgy de ez mellékes:D. Bezártam az ajtót és kényelmes tempóban átsétáltam az úton.
- Már az első nap késni akarsz? Fogadok hogy megint lovaztál! - Röhögött ki jó ízűen Nati a legjobb barátnőm.
- A-hamm. Megnéztem őket. Hát a fiúk? - Néztem körbe csodálkozva mert ilyenkor már Kevin és Chris( félre értés ne essék Chris magyar csak mivel volt kint még 2 éve a tesójánál Amerikában ezért így írja a nevét...még a dolgozatokra is) is itt szokott lenni mivel mindketten Natival érkeznek.
- Gyalog mennek suliba- na most ez nem lenne baj, ha a suli nem a város másik(!!!) végében lenne.
- Mégis mikor indultak el? - Kérdeztem megrökönyödve.
- Passz, amikor eljöttem már csak egy cetlit találtam ezzel a felirattal: elmentem suliba gyalog, Chris is jön.
- Akkor én most felhívom ezt a jómadarat- jelentettem ki, majd elővettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem.
- Szia Dius. Mi újság?- Szólt bele a telefonba...Chris.
- Chris? Mit keres nálad Kevin telefonja? Egyáltalán hol vagytok?- Kérdeztem egy kicsit hisztérikusan. Aztán a telefonból dulakodás hangját hallottam meg néhány ,,add ide'' ,,ne, ne vedd el'' kiáltást.
- Na itt vagyok- mondta most már Kevin
- Mégis hol?- Tettem fel a kérdést ami miatt már 5 perce vonalban voltam.
- Hát itt- röhögött Kevin. Imádom amikor ilyen humoros csak ne az én idegeimmel játszana állandóan...
- Jó akkor majd hívj fel ha már nem ,,itt'' leszel hanem ,,ott''- vetettem oda flegmán és leraktam. Kevinnel a kapcsolatunk soha se volt felhőtlen és talán éppen ezért működik a lehető legjobban. Összekapunk, flegmázunk egymással, oltogatjuk egymást meg ilyenek de mindig bocsánatot kérünk a másiktól és meg bocsájtunk neki, innen tudom, hogy szeret. Mert mégis mi lenne ez ha nem szerelem? Amikor egyszer veszekedtünk és elég durva dolgokat vágtam a fejéhez mégis Ő jött oda bocsánatot kérni.
- Na? Merre vannak?- Zökkentett vissza Nati az elbambulásból.
- Itt- válaszoltam mire csak egy furcsa tekintetet kaptam. Aztán mindketten felkaptuk a fejünket mert hirtelen a busz fékezett le előttünk. Felszálltunk rá és mivel csak ketten voltunk a szokásos helyünk helyett( leghátsó 4 ülés) leültünk egy kettes ülésre és beszélgetni kezdtünk mindenféléről (Nati megmutatta milyen lila folt van a kezén, Kevin miért nem hív már fel?, hétvége stb.). Kb. az út felénél jártunk amikor végre megcsörrent a telefonom a zsebembe.
- Szia. Ne haragudj légyszíves. Igazából az van, hogy a hülye Chris miatt *******(cenzúra) eltévedtünk- hallottam Kevin megbánó, de inkább ideges hangját.
- Na, jó. Meg tudod mondani, hogy pontosan hol vagytok?- Próbáltam viszonylag higgadt lenni holott a két idióta valahol Debrecen utcáin kóborol...
- Öhm...várj mindjárt keresek egy utca táblát....meg van. Kastély út- jelentette be büszkén.
- Kevin...- kezdtem fáradtan- az a suli utcája...
- Basszus. Chris mondtam, hogy valahol a közelben lehet! - Kiabált.
- És pontosan hol vagytok?- Türelmetlenkedtem.
- Hát passz...van itt egy benzinút. Hé!- Kiáltott fel hirtelen- látom a buszt! Szaladj szólj már, hogy várjatok meg. Chris go!- Nem tehettem mást felálltam, előre furakodtam és megkértem a sofőrt, hogy legyen szíves megállni, mert lenne két felszálló. A következő buszmegnél a legtöbb diák kérdőn nézett a (röhögve) felszálló Kevinre és Chris-re.
- Helló- köszöntek úgy általánosságban, majd körül néztek helyet keresve. Amikor ezt az előttünk ülő két alsóbb éves meglátta önként átadták az üléseket. A két fiú vállat vont és eszük ágában sem volt állva maradni. Lehuppantak az ülésekre és hátra fordulva mesélni kezdtek. De nem nagyon figyeltem rájuk egészen eddig a mondatig:
-...aztán találkoztunk egy öreggel és megkérdeztük merre van a suli.
- És akkor miért nem tudtátok hogy hol van?- Kérdeztem értetlenül.
- Mert lehet hogy az öreg elmondta, hogy a következő kereszteződésnél merre kell menni de, hogy utána merre azt elfelejtette megemlíteni- forgatta Chris a szemeit.
- Viszont adott nekünk cukrot, szóval jó fej volt- vigyorgott Kevin mint egy kisgyerek.
- Úúúúú. Add nekem! Légyszi, légysziiii!- Könyörgött neki Nati kerek szemekkel.
- Már megettem- villantott a bátyja egy gonosz mosolyt.
- Akkor te Chris. Úgyse szereted a cukrot- böködte a barátja vállát.
- Tessék- húzta elő a zsebéből a kis cukrot. Nati önfeledten csomagolta ki és ette meg, majd boldogan konstatálta, hogy kék lett tőle a nyelve amit boldogan mutogatott és még egy képet is készített róla.
- Megérkeztünk- kaptam fel a táskám és hagytam, hogy a tömeg lesodorjon a buszról. Utálom ezt a kb. 20 percet amíg az iskolához érünk, mindig lehangol. Nati pedig eleve fél a zsúfolt busztól, de szerencsére nem mindig jut eszébe.
- Baj van?- Kérdezte Kevin miközben hátulról átölelt mit sem törődve a körülöttünk lévő káosszal ugyanis egy kis másodikas leejtette a táskáját mire minden kiszóródott belőle.
- Egy pillanat- léptem ki az öleléséből és oda siettem a kislányhoz segíteni neki. Néhány( valószínűleg nála idősebb, tőlem pedig egy jó pár évvel fiatalabb) gyerek röhögve nézte, ahogyan pakolunk a már síró kislány táskájába.
- Ahelyett, hogy itt röhögtök szegényen- kezdtem indulatosan- segíthetnétek is neki. Azt hiszitek szörnyen menő, hogy itt röhögtök rajta? Hát tévedtek. Ez nem menő. Attól, hogy valaki bunkó még nem lehet népszerű is. Úgyhogy kotródjatok innen a szemem elől és legközelebb gondoljátok meg jobban, hogy mit csináltok!- Üvöltöttem a megszeppent kölykökkel, akik amikor észre vették, hogy a műsornak nem kevés nézője akadt, inkább besiettek az iskolába. Én ott maradtam és még mondtam pár szót a kislánynak, majd visszasétáltam a többiekhez.
- Miért kell az első nap üvöltöznöd?- Csóválta Kevin rosszallóan a fejét. Sohase nézte jó szemmel amikor így kikelek magamból, de persze nem azért mert nem ad igazat, hanem azért mert nem egy balhém volt már az igazság érzetem miatt.
- Mert- rendeztem le egyszerűen.
- Menjünk, mindjárt csengetnek- nézett Chris a szuper-menő-vízálló-mindentkibír-amerikábólvan órájára.
- Oké, húzzunk- indult be Kevin, de még mielőtt elindult volna átkarolt ezzel tudatva az iskolával, hogy ezt a nyarat is kihúztuk. Natiék is hasonlóképpen tettek csak ők még váltottak egy elég...khm...szenvedélyes csókot. Hát ők (ellentétben velünk) elég sokat mutatnak a világnak a kapcsolatukból...Ahogy beléptünk a suliba rögtön minden szem pár felénk fordult, aztán szomorúan vették tudomásul, hogy se Kevin, se Chris nem lett szabad.
- Milyen kedvesek- suttogtam oda Kevin fülébe, amikor elhaladtunk két diák mellett akik éppen azt beszélték, hogy jó lenne ha ez a dilis sznob( én lennék....kössz) és ez a bolond helyes pasi( kizárásos alapon Kevin) már szakítanának.
- Ne foglalkozz velük- válaszolta kedvesen mire én csak egy lenéző pillantást adtam neki- jó, na. Tudom, hogy nem érdekel- korrigálta magát.
- Akkor jó- bólintottam elégedetten.
- Nézzétek új ajtó van!- Kiáltott fel Nati boldogan az osztálytermünk (földszint, 69-es terem...az utóbbit inkább nem commentelem...:P) előtt. És valóban! Új ajtónk volt. WoW. Amint kicsodálkoztuk magunkat( kb. 5másodperc) benyitottunk. Furcsaság az osztályunkkal kapcsolatban: a szüneteket teljes csend és nyugalom jellemzi, a tanórákat pedig...káosz. Tehát életkép a következő: mindenki a helyén ül, csendben beszélget. Mivel már első óta ez az osztálytermünk mindenkinek meg van a saját helye. A mi négyesünké volt a leghátsó két pad, méghozzá úgy, hogy: ablak melletti pad,ablak-felöli hely én,mellettem Nati. A másik padban Nati mellett Chris, mellette pedig Kevin.
- Hali. Miújság?- Fordult hátra hozzánk beszélgetni az előttünk ülő Zsombi( akit csak Zombinak hívunk amióta még alsóban ezt írta rá az egyik dogára) és a barátnője Réka. Hát igen. A mi osztályunk már csak ilyen szerelmes. Miután elmeséltük, hogy velünk mi történt a nyári szünetben( Nati leesett a lóról, voltunk koncerten, voltunk terepversenyen, jótékonysági bálon) megkérdeztük őket is. Épp belekezdtek amikor is becsengettek (vagyis az osztályunk szerint semmi nem történik) és másodpercre pontosan belépett a terembe az ofőnk...Nyilasyné Pék Angéla. Na, most tudni kell róla, hogy eléggé...szigrú és kb. annyira szeret minket mint mi őt. Vagyis semennyire. Néha vannak jó pillanatai akkor úgy rendben van de amúgy meg...
- Jó reggelt a 10.y osztálynak- nézett végig rajtunk alaposan.
- Jó reggelt- válaszolták néhányan.
- A következő órán kivonulunk az udvarra a megnyitóra. Megkérném az osztályt, de főleg a hátsó négyest- mutatott eggyenként rám, Natira, Chrisre és Kevinre- hogy szíveskedjen normálisan viselkedni, csendben maradni, rágót kiköpni és ami a legfontosabb. Az udvaron maradni!- Nézett ránk bájosan. Nos..khm..tavaly tényleg eléggé untunk az évnyitót, ezért fogtuk magunkat és átmentünk a szemben lévő boltba csokiért. Ennek eredménye képpen az évet egy osztályfőnökivel nyitottam, csak én persze. De ez érthető...vagy nem? Mindegy, a tanárnő ötödik óta ki nem állhat és ami a pláne, hogy nem tudom miért van ez a gyűlölet benne. De nem érdekel minden kötekedése ellenére kitűnő tanuló vagyok, példás szorgalommal és az esetek 85%-ában példás magatartással.
- Akkor ,mielőtt csengetnek van egy bejelenteni valóm ami titeket is érint- jelentette be ünnepélyesen a tanárnő. Minden szempár kérdőn fordult felé, ő pedig kiélvezte, hogy a figyelmünk csak az övé és direkt húzta az időt...VÉGE.


Ezt azért a végére hagytam, mert ha valaki idáig jutott remélhetőleg nem csak legörgetett ide, hanem el is olvasta. Na most akkor lenne egy kérésem...ha tetszett, esetleg kíváncsi vagy, hogy mi fog még történni írj egy megjegyzést légyszi:)Naddzson(:33) jól esne:) És köszi, hogy benéztél :*