3.fejezet

Tisztázás, hétvége, lovaglás, nyitott ajtó

 

,,Ugyanis a bejárati ajtó tárva nyitva volt...''

- Jól van. Diána akkor kérlek kísérd vissza Zsófiát a termébe és közben mutass meg neki néhány dolgot- vette észre a tanár, hogy jelentkezem.
- Kevin üzeni, hogy ne balhézz- fogta meg a kezem egy pillanatra Nati és a tekintetéből láttam, hogy ő is ezt szeretné kérni.
- Nem fogok. Csak beszélgetek vele- néztem rá megnyugtatóan- mehetünk- mondtam de közben egy pillanatra se néztem Zsófiára.
- Diána, ha megkérhetlek találj vissza a terembe- szurkálódott Nyilasyné mire én csak egy mosolyt villantottam felé és már kint is voltam a folyosón.
- Na, jól figyelj rám- kezdtem rögtön tisztázni- láttam, hogy hogyan néztél Kevinre. De le kell, hogy lombozzalak. Kevin az én barátom. Az enyém!- A biztonság kedvéért az ,,enyém'' szót jól kihangsúlyoztam.
- Akkor most te figyelj rám- mutatott felém a nagy műkörmeivel- lehet, hogy ő most a tiéd...De nem tudhatod, hogy meddig. Előfordulhat, hogy a barátod hozzám sétál majd. Csak idő kérdése. De én ki fogom várni- húzta fel a szemöldökét, majd egy hirtelen mozdulattal megfordult és ott hagyott...volna.
- Hát képzeld Kevin szeret engem. Jó sokáig várhatsz arra, hogy veled járjon. Nem vagy az esete- kiabáltam a hátának, mire visszatipegett és mélyen a szemembe nézett.
- Majd meglátjuk, hogy ki nem az esete- röhögött a képembe.
- Jó meglátjuk. Ja, és remélem visszatalálsz egyedül. De ha nem, az se érdekel- vágtam vissza és végszóra a csengő is megszólalt. A terem ajtaja kinyílt és Kevin esett ki rajta.
- Halika- intett neki pofátlanul Zsófia, mire én idegbajosan odaléptem Kevin mellé és ránéztem.
- Nincs semmi baj. Megbeszéltük. De ha nem értette meg, elmondom neki még jó sokszor. Elnézve van vagy egy az IQ-ja- mondtam neki úgy, mintha az akiről beszéltem ott se lett volna.
- Jó- és Kevin mintha olvasna a gondolataimban, közel hajolt hozzám és megcsókolt<3. Nem néztem hátra amit utólag sajnáltam, de elég volt Zsófia arcát elképzelnem és önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Na, volt csaj bunyó?- Jött Chris röhögve felénk.
- Chris te egy akkora barom vagy- néztem megrökönyödve rá.
- Kevin! Hol a kaja? Éhesek vagyunk- szólt ki a teremből Isti.
- Tényleg hová raktad azt a sok cuccot?- Pillantottam kérdőn felé.
- Jó helyre- villantott egy csibészes mosolyt, aztán megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni.
- Jöttök?- Kiáltottam hátra a vállam felett Natinak és Chrisnek.
- Nem. Inkább maradunk- vonogatták a vállukat és folytatták a beszélgetést, ha jól hallottam a hétvégéről.
- Na meséld el mi volt- fordított magával szembe Kevin így kénytelen voltam a gyönyörű szemeibe nézni.
- Mondtam. Megbeszéltük- biztosítottam afelől, hogy nem volt balhé.
- Jó. Akkor a hétvégén nálunk alszol?- Kérdezte édesen. Ez biztos furán hangzik így, de mivel Nati a legjobb barátnőm elég sokszor alszok a Bánky családnál. És hát elég jól jött azért ki, mert ugye Kevin a barátom és legalább több időt töltünk együtt.
- Még szép- mosolyogtam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Oké. Elszaladok a kajáért te meg menj vissza Chrisékhez és kérdezd meg attól az állattól is, hogy lejön-e a hétvégén- mondta, aztán sarkon fordult és eltűnt az embertömegben.
- Kevin kérdezi, hogy a hétvégén jössz-e hozzájuk te is?- Értem oda Nati és Chris elé, majd a fiúra néztem aki röhögve bólogatott. Hát ezt is megbeszéltük. Ezek után a nap gyorsan, és unalmasan telt. Órarendet írtunk, szinte mindenki aludt még, unatkoztunk stb. Haza érve hamar ledobáltam a cuccaimat, ebédeltem, írtam anyuéknak egy kis cetlire (ha esetleg előbb haza érnének mint én), hogy lovagolni mentem,bezártam, eldugtam a kulcsomat egy biztos helyre(nem a lábtörlő alá) aztán már siettem is a karám felé. Útközben megsimogattam Jokert, majd egy kis töprengés után Gyémántot nyergeltem fel. Mindig nagy dilemma melyik lóval menjek terepre, kivéve, ha Nati is jön, mert ő csak Shelly-n szeret lovagolni. Másfél órán keresztül voltam távol a házunktól. Éppen a naplementét néztem a karámban ülve, kutyát simogatva amikor eszembe jutott, hogy Natival megbeszéltük, hogy ma webkamerázunk délután. Sietve felpattantam és elindultam a ház felé, majd, amikor a garázs is a látóterembe került szomorúan vettem tudomásol, hogy anyáék még dolgoznak. Félúton viszont megtorpantam és legszívesebben elfutottam volna, ha nem dermedek le. Ugyanis a bejárati ajtó tárva nyitva volt...VÉGE