6.fejezet

Konfliktus után konfliktus, automata

,,Gyorsan felszaladtam a 2. emeletre az automatához.''

- Nagy mázlid van girl- nézett rám röhögve Chris miután elmeséltem, hogy mi történt az igazgatóiban.
- Ennyi? Tényleg csak bocsánatot kellett kérned?- Kérdezte Nati sokkolva.
- Ahamm. Habár Zsófia minden áron szerette volna, ha legalább egy osztáyfőnökit kapok és olyanokat talált ki...Azt állította, hogy én neki is mentem és felpofoztam- fogtam a fejem.
- Úristen. Ugye tudod, hogy tényleg irtó nagy szerencséd volt?- Csóválta a fejét Kevin. Ő még mindig azon szörnyülködött, hogy rosszabb is lehetett volna.
- Jó tudom- bólogattam unottan.
- Szőke Diána! Már az óráról is késni akarsz? Ráadásul a barátaidat is magaddal rántanád? Tűnés be az órára!- Kiabált az ajtóból Nyilasyné, habár a nevemet csak a szájáról tudtam leolvasni mert pont a csengőszókor kezdett el ordibálni. Bájos nem igaz...?
- Dehogyis tanárnő. De a csengő csak most szólalt meg és...- kezdtem védekezni.
- És úgy gondoltad, ráérsz még nem? Na nyomás befelé- nézett rám szúrós szemekkel.
- El se tudom képzelni, hogy miért utál ennyire- panaszkodtam etikán a többieknek. Szerencsére a tanár jó fej, tudja hogy a tantárgya töltelék, ezért az óráin bármit lehet csinálni. De tényleg bármit. Egyszer, akik közel laktak a sulihoz haza mehettek erre a háromnegyed órára:DD. Kétségkívül a legjobb fej tanár.
- Talán nem tetszik neki, hogy mindig belekötsz- vonogatta Nati a vállát.
- Vagy utálja a török neved, amiért az kimondhatatlan.
- Chris ezt te se gondolhatod komolyan. És amúgy is. Hagyd a török nevem. Tudod jól, hogy a nagyszüleim miatt kell- húztam fel az orrom.
- Csak vicceltem- ütögette meg a fejem mint egy kutyának.
- Chris belőled még ma elegem lesz- forgattam a szemem.
- Akkor majd szólj előtte, én elmegyek és akkor nem lesz eleged belőlem.
- Felőlem most is elmehetsz.
- Na elég a vitából- szólt közbe békítő szándékkal Kevin, aki eddig Natival rajtunk röhögött.
- Ne csak nekem mond. Neki van baja a nevemmel- mutattam sértetten Chrisre és nem érdekelt, hogy ezzel kb. egy öt éves szintjére süllyedtem.
- Nincs bajom a neveddel, csak az, hogy nem lehet kimondani, de te elvárod, hogy azt is hozzá mondják és ha valaki csak annyit mond Szőke akkor te rögtön utálod- emelte fel Chris a hangját.
- Nem én vagyok az, aki "ámerikáinak" képzeli magát és angol neven szólíttatja magát. Nekem legalább eredetileg van külföldi nevem és a személyimen is ez van. Nem úgy mint egyeseknek- ezúttal már én is kiabáltam.
- Mi ez a hangzavar ott hátul? Csendesebben ha lehetne- nézett fel a tanár egy újságból(?).
- Elnézést- kértem bocsánatot.
- Kérhetnék egy mell nézést?- Skandálták a többiek Chris egyik hülyeségét, amit akkor szokott mondani, ha valaki valakitől elnézést kér.
- Hjajj. Már ezt az idétlenséget is abba hagyhatnátok- csaptam idegesen a padra.
- Ezt most csak, azért mondod mert meg vagy sértődve rám. Máskor mindig röhögsz rajta- nézett Chris lesajnálóan, ugyanis utálja, ha a poénjait rosszul minősítik.
- Az máskor van. A te véleményed is megváltozik mindig mindenről. Az enyém miért nem változhat?- Vitatkoztam tovább.
- Senki se mondta, hogy ne változzon. De tudod mit Szőke-Nemtudomhogykellmondani Diána? Hagyjuk ezt inkább, mert a végén még sírni fogsz. Nem tudom mi bajod lett megjött vagy nem tudom, de hagyj oké?- Tette fel a kezét Chris, aztán felállt és a pont csengetéskor kiment.
- Miért kell ezt csinálnotok?- Csóválta Kevin a fejét. Ő se szereti ha veszekszünk Chris-sel ahogyan Nati se sőt még én se szeretek fasírtban lenne vele, de ezúttal megbántott. Nagyon.
- Ő kezdte- suttogtam padra hajtott fejjel.
- Dia. Figyelj. Béküljetek ki. Ez így senkinek se lesz jó. Menj keresd meg- simogatta meg a hátam Kevin.
- Nem. Megbántott- ellenkeztem.
- Kevinnek igaza van. Wow. Ilyent se mondok sűrűn- virult Nati feje, de aztán hamar elkomorult- ez így nem lesz jó, mert így nekem választanom kéne köztetek de tudod, hogy nem tudok és na. Értesz.
- Jó megyek- indultam el Chris után. Akár mennyire is megbántott, Natiéknak igazuk van. Ők se szeretik, amikor harag van közöttünk és én is utálom. Gyorsan felszaladtam a 2. emeletre az automatához. Chris ebben a szünetben mindig odamegy és vesz magának egy müzli szeletet (persze nem csokisat). Mikor odaértem éppen a sorban állt és hangosan szitkozódott amiért egy alsós (talán elsős vagy másodikas) nem érte fel a pénz bedobó lyukacskát, ezért nyújtózkodott. Persze a mögötte állóknak tetszett a szenvedése, véletlenül se segítettek volna. A kisgyerek már majdnem sírt, ígyhát gondoltam Chris úgyis itt marad nem bírja ki müzli nélkül, úgyhogy gyorsan odamentem a kisfiú mellé és két perc múlva már boldogan ette a csokiját. A mögöttem álló (nem kicsi) sor tapsolni kezdett, de nem tartott sokáig mivel gyorsan túltették magukat az egészen és inkább elköltötték a pénzüket az automatánál.
- Chris, figyelj én sajnálom, amit mondtam- néztem mélyen Chris szemeibe.
- Dia, figyelj, én is sajnálom, amit mondtál- vigyorgott rám, mire én is elmosolyodtam, aztán olyat tett, aminek következményei is lettek...VÉGE