8.fejezet

Beszélgetés az igazgatóval, Nati visszavág, balhé a mosdóban, kitálalás, üzenet



,,Natinak nem jó a sima kakaós csiga áááá...neki olyan kell, aminek csokis a teteje...''

- Diána!- Nézett csodálkozva rám az igazgató- mit műveltél már megint?- Kérdezte mosolyogva ugyanis tisztában volt a Nyilasyné-vel való "jó" kapcsolatommal.
- A csengőszó után 5 perccel a földszint helyett a harmadik emelten volt. Erősen lógás gyanús- előzőtt meg a válasszal az osztályfőnököm.
- Mit kerestél az emeleten?- Kérdezte Hajdú tanárnő.
- A 12.-esek termében voltam panaszt tenni az iskolaújsággal kapcsolatban- vontam vállat.
- Szóval balhézni voltál- nézett rám Nyilasyné azzal a bizonyos "áhááá most elszóltad magad" pillantással.
- Kérlek Angéla hagyj magunkra Diánával. Köszönöm- küldte ki az igazgatónő Nilasynét, aki nagy puffogva kiment a szobából.
- Nem balhéztam, na jó egy kicsit ki akadtam, de tanárnő mégis mit tenne maga akkor, ha hazugságokat állítanának magáról egy újságban és emiatt mindenki egy utolsónak nézné?- Soha se érdekelt mások vélemyéne, de ha igazságtalanul utálnak azt nem tűröm el.
- Igazat adok neked. És hát az osztályfőnököd szomorúságára még megbüntetni se tudlak azért, amiért kiálltál magadért. Úgyhogy most menj vissza az órádra- terelgetett az ajtó felé Hajdú tanárnő.
- Köszönöm tanárnő- mosolyogtam hálásan az igazgatónőre mielőtt rám csukta az ajtót. Felszabadultan indultam vissza a tanterembe, ugyanis egy újabb incidenst úsztam meg büntetés nélkül.
- Ülj le, Diána. A barátaid elmondták mi történt- fogadott jó kedvűen az angol tanár, mikor beléptem az osztályba. Mindenki mosolygott rám kivéve egy ember...Zsófia. Gyilkos szemekkel nézte, ahogy helyet foglalok Nati mellett és vidáman pacsizok egyet Chris-sel. Ezek után inkább le se írom milyen fejet vágott, amikor a kicsengetés után Kevin első dolga volt, hogy megöleljen:)). Átcuccoltunk a saját tantermünkbe (csak nyelv, informatika és testnevelés órán vagyunk máshol) és mivel idővel kint elkezdett esni a teremben maradtunk.
- Eljössz velem kezet mosni?- Kérdezte Nati felmutatva a kezét, ami tiszta csoki volt, mert Natinak nem jó a sima kakaós csiga áááá...neki olyan kell, aminek csokis a teteje...Ennek eredménye látszott rajta...Tetőtől-talpig rakadt a máztól:D.
- Persze- nevettem el magam.
- Várj. Csak egy perc...előtte ezt még meg kell tennem...- állt fel gonoszan mosolyogva. Odasettenkedett bátyja mögé, aki elmélyülten beszélgetett Chris-sel, Istivel és Petivel, majd egy hirtelen mozdulattal Kevin arcába nyomta maszatos kezeit. Persze nagyon sajnáltam Kevint, de ránézve nem lehetett nem röhögni. Iszonyú vicces volt. A többiek is mind nevettek rajta, sőt miután Kevin sajátos módon visszaadta Natinak (férfi spray-vel fújta telibe, a nap további részében Nati Axe felhőtt hagyott maga után és mondanom se kell az ablak mindig nyitva volt a teremben:D) az összekenést ő is nevetett és csinált egy pár "csokisarcos" selfiet.
- Most már tényleg menjünk ki a mosdóba- indult el Nati az ajtó felé, mire én még mindig röhögve követtem.
- Hogy jutott eszedbe összekenni Kevint?- Kíváncsiskodtam miközben barátnőm a tükör elött mosakodott.
- Amikor kicsik voltunk az a hülye ( a Bánky testvérek sajátos "becézést" használnak pl: állat, hülye, ostoba, vadbarom, idióta, majom stb.) mindig a fejemre burította a kaját, amit már nem kért és így nem kellett megennie. Gondoltam, hagy tudja meg milyen az, amikor a fejed tiszta szutyok- magyarázta vidáman.
- Mi van Nati talán agyadra ment az, hogy Chris lecserélt Diánára?- Lépett be Zsófia a kíséretével a mosdóba.
- Csak, hogy tudd Chris nem cserélt le- perdült meg Nati és vigyorogva Zsófiára nézett.
- Valóban?- Kérdezte tetetett kedvességgel.
- Sajnálatodra Zsófia mindketten boldog kapcsolatban élünk, méghozzá én Kevinnel Nati pedig Chris-sel- szálltam be a beszélgetésbe.
- Még...- vigyorgott gonoszan az a kis *****.
- Sokáig- fokozta Natin tovább.
- Kétlem. Előbb utóbb valamelyikőtöké úgyis véget ér...De én addig se tétlenkedem...és szerintem már olvastátok- mutatta fel a suli újság egyik számát.
- Te?!- Kiáltottunk fel egyszerre Natival.
- Ohh..Kis buták...Még szép, hogy én. Fantasztikus vagyok. Együtt boldogan beszélgetve elmentek stb.stb. Ki másnak jutna eszébe? Csak azt sajnálom, hogy meg se ingott egyikőtök se- csóválta a fejét.
- Tudhattam...Gondolom te fényképeztél is igaz? Hát persze...- világosottam fel.
- Zsófi te akkora egy....- Nati kitörését a csengő szakította félbe.
- Huppsz. Becsengettek. Na pá- integetett pofátlanul mielőtt távozott.
- Gyere menjünk Nati- húztam magam után a dühtől remegő barátnőmet. A teremfelé futva még gyorsan megbeszéltük, hogy a fiúknak nem szólunk erről, mert abból jó nem származna. A nap további része eseménytelenül telt. A buszmegállóban elköszöntem a többiektől és haza indultam. Nagy meglepétesmre anyát otthon találtam, méghozzá főzés közben:3.
- Helóka- köszöntem vidáman.
- Szia, Dius! Mi újság?- Kérdezte tészta nyújtás közben.
- Ha te azt tudnád- kezdtem nagyot sóhajtva.
- Ez nem hangzik valami jól...Na ülj le és mondjad- foglalt helyet anya a nagy étkező asztalnál ( a szüleim sokszor tartanak üzleti megbeszélést, sőt ünnepekkor Chris és Natiék családja is hivatalosak egy vacsira^-^) Fél órán keresztül csak meséltem és meséltem. Anyának nem egyszer kellett szólnia, hogy vegyek levegőt, vagy pihenjek egy kicsit. Mindent rázúdítottam  szegény anyura, aki a beszámolóm végén olyan fáradtán nézett, mintha átélte volna az egész történetet.
- Hát kicsim...Ez nehéz ügy, de egyet ne feljts el. A barátaiddal elválaszthatatlanok vagytok már ki tudja mi óta. Egy ember nem tud közétek állni. Viszont nem szeretném, ha megint az igazgatóiban kötnél ki emiatt a lány miatt- mondta szigorúan.
- Nyilasyné hibája- vágtam rá durcásan.
- Dia...- sóhajtott most anya- tudom, hogy nem jössz ki jól az osztályfőnököddel, ami számomra érthetetlen, hiszen a magatartásod kifogástalan, mégis megkérlek rá, hogy legyen ő az egyetlen ember akivel nem szállsz vitába a saját igazadért. Rendben?
- Jó. Megyek tanulni- álltam fel az asztaltól.
- Menjél csak. Majd szólok, ha eszünk. És ha végeztél elmegyünk lovagolni egyet oké?- Mosolygott kedvesen anya. Gyorsan felszaladtam házit csinálni és mire az ebéd készen lett már végeztem is.
- Dia! Lassabban! Nem vagy versenyen- Szólt rám apa látva, hogy szinte falom az ételt.
- Anyával kilovagolunk- újságoltam boldogan, mikor megettem mindent, ami a tányéromon volt.
- Ez remek hír, tudom, hogy szeretsz édesanyáddal lovagolni, de attól függetlenül nem kellett volna ilyen gyorsan behabzsolni az ételt- csóválta apa a fejét (most már) mosolyogva. Fél óra múlva már anyával az erdőben lovagoltunk. Mindig is csodáltam anyát, hiszen kifogástalanul lovagolt, tőle tanultam mindent, sőt, amikor megvettük a lovakat együtt törtük be őket. Imádtam vele lovagolni. Mindig versenyeztünk, de nem csak gyorsasági futamokat rendeztünk, hanem mindenféle ügyességit is. Este 8 órakkor fáradtan léptünk be a házba. 
- Megjöttünk!- Kiáltottam vidáman apának.
- Dia! Nati keresett telefonon, azt mondta, ha haza értél azonnal kapcsold be a gépet- szólt apa, miközben a kedvenc tv műsorát nézte: foci.
- Oké- kiabáltam neki vissza már a lépcső tetejéről. A szobámba beérve rögtönn az ágyra vetettem magam és kapkodva benyomtam a laptopom bekapcsoló gombját. Ha Nati fel is hívott, akkor már baj lehet, csak akkor telefonál, ha tudja, hogy nem vagyok net közelben, általában inkább Facebook-on üzen. Gyorsan bejelentkeztem és megnyitottam a bejövő üzeneteim, amik között ott volt Nati üzenete, amit valószínüleg csak olyan "hamargyorsan" írt, mivel amit csak tudott lerövidített és tele volt elírásokkal is.
( Ha bármilyen üzenet váltás lesz a történetben( SMS, órán, lapra írt, Facebook stb) azt, hogy ki írja csak egyszer fogom teljesen kiírni utána már csak kezdőbetűkkel fogom jelezni pl: Dia= D; Nati= N stb)
Nati: Dia ygorsan gyere áthozzámk! Ne kédrez semmit sak gyere ah. tudsz. :*