6.fejezet

Konfliktus után konfliktus, automata

,,Gyorsan felszaladtam a 2. emeletre az automatához.''

- Nagy mázlid van girl- nézett rám röhögve Chris miután elmeséltem, hogy mi történt az igazgatóiban.
- Ennyi? Tényleg csak bocsánatot kellett kérned?- Kérdezte Nati sokkolva.
- Ahamm. Habár Zsófia minden áron szerette volna, ha legalább egy osztáyfőnökit kapok és olyanokat talált ki...Azt állította, hogy én neki is mentem és felpofoztam- fogtam a fejem.
- Úristen. Ugye tudod, hogy tényleg irtó nagy szerencséd volt?- Csóválta a fejét Kevin. Ő még mindig azon szörnyülködött, hogy rosszabb is lehetett volna.
- Jó tudom- bólogattam unottan.
- Szőke Diána! Már az óráról is késni akarsz? Ráadásul a barátaidat is magaddal rántanád? Tűnés be az órára!- Kiabált az ajtóból Nyilasyné, habár a nevemet csak a szájáról tudtam leolvasni mert pont a csengőszókor kezdett el ordibálni. Bájos nem igaz...?
- Dehogyis tanárnő. De a csengő csak most szólalt meg és...- kezdtem védekezni.
- És úgy gondoltad, ráérsz még nem? Na nyomás befelé- nézett rám szúrós szemekkel.
- El se tudom képzelni, hogy miért utál ennyire- panaszkodtam etikán a többieknek. Szerencsére a tanár jó fej, tudja hogy a tantárgya töltelék, ezért az óráin bármit lehet csinálni. De tényleg bármit. Egyszer, akik közel laktak a sulihoz haza mehettek erre a háromnegyed órára:DD. Kétségkívül a legjobb fej tanár.
- Talán nem tetszik neki, hogy mindig belekötsz- vonogatta Nati a vállát.
- Vagy utálja a török neved, amiért az kimondhatatlan.
- Chris ezt te se gondolhatod komolyan. És amúgy is. Hagyd a török nevem. Tudod jól, hogy a nagyszüleim miatt kell- húztam fel az orrom.
- Csak vicceltem- ütögette meg a fejem mint egy kutyának.
- Chris belőled még ma elegem lesz- forgattam a szemem.
- Akkor majd szólj előtte, én elmegyek és akkor nem lesz eleged belőlem.
- Felőlem most is elmehetsz.
- Na elég a vitából- szólt közbe békítő szándékkal Kevin, aki eddig Natival rajtunk röhögött.
- Ne csak nekem mond. Neki van baja a nevemmel- mutattam sértetten Chrisre és nem érdekelt, hogy ezzel kb. egy öt éves szintjére süllyedtem.
- Nincs bajom a neveddel, csak az, hogy nem lehet kimondani, de te elvárod, hogy azt is hozzá mondják és ha valaki csak annyit mond Szőke akkor te rögtön utálod- emelte fel Chris a hangját.
- Nem én vagyok az, aki "ámerikáinak" képzeli magát és angol neven szólíttatja magát. Nekem legalább eredetileg van külföldi nevem és a személyimen is ez van. Nem úgy mint egyeseknek- ezúttal már én is kiabáltam.
- Mi ez a hangzavar ott hátul? Csendesebben ha lehetne- nézett fel a tanár egy újságból(?).
- Elnézést- kértem bocsánatot.
- Kérhetnék egy mell nézést?- Skandálták a többiek Chris egyik hülyeségét, amit akkor szokott mondani, ha valaki valakitől elnézést kér.
- Hjajj. Már ezt az idétlenséget is abba hagyhatnátok- csaptam idegesen a padra.
- Ezt most csak, azért mondod mert meg vagy sértődve rám. Máskor mindig röhögsz rajta- nézett Chris lesajnálóan, ugyanis utálja, ha a poénjait rosszul minősítik.
- Az máskor van. A te véleményed is megváltozik mindig mindenről. Az enyém miért nem változhat?- Vitatkoztam tovább.
- Senki se mondta, hogy ne változzon. De tudod mit Szőke-Nemtudomhogykellmondani Diána? Hagyjuk ezt inkább, mert a végén még sírni fogsz. Nem tudom mi bajod lett megjött vagy nem tudom, de hagyj oké?- Tette fel a kezét Chris, aztán felállt és a pont csengetéskor kiment.
- Miért kell ezt csinálnotok?- Csóválta Kevin a fejét. Ő se szereti ha veszekszünk Chris-sel ahogyan Nati se sőt még én se szeretek fasírtban lenne vele, de ezúttal megbántott. Nagyon.
- Ő kezdte- suttogtam padra hajtott fejjel.
- Dia. Figyelj. Béküljetek ki. Ez így senkinek se lesz jó. Menj keresd meg- simogatta meg a hátam Kevin.
- Nem. Megbántott- ellenkeztem.
- Kevinnek igaza van. Wow. Ilyent se mondok sűrűn- virult Nati feje, de aztán hamar elkomorult- ez így nem lesz jó, mert így nekem választanom kéne köztetek de tudod, hogy nem tudok és na. Értesz.
- Jó megyek- indultam el Chris után. Akár mennyire is megbántott, Natiéknak igazuk van. Ők se szeretik, amikor harag van közöttünk és én is utálom. Gyorsan felszaladtam a 2. emeletre az automatához. Chris ebben a szünetben mindig odamegy és vesz magának egy müzli szeletet (persze nem csokisat). Mikor odaértem éppen a sorban állt és hangosan szitkozódott amiért egy alsós (talán elsős vagy másodikas) nem érte fel a pénz bedobó lyukacskát, ezért nyújtózkodott. Persze a mögötte állóknak tetszett a szenvedése, véletlenül se segítettek volna. A kisgyerek már majdnem sírt, ígyhát gondoltam Chris úgyis itt marad nem bírja ki müzli nélkül, úgyhogy gyorsan odamentem a kisfiú mellé és két perc múlva már boldogan ette a csokiját. A mögöttem álló (nem kicsi) sor tapsolni kezdett, de nem tartott sokáig mivel gyorsan túltették magukat az egészen és inkább elköltötték a pénzüket az automatánál.
- Chris, figyelj én sajnálom, amit mondtam- néztem mélyen Chris szemeibe.
- Dia, figyelj, én is sajnálom, amit mondtál- vigyorgott rám, mire én is elmosolyodtam, aztán olyat tett, aminek következményei is lettek...VÉGE

5.fejezet

Elalvás, taxi, ajándékok, ,,...az  igazgatóiba! Most!''

,,...5 perc múlva már a kocsiban ültem és a taxist idegesítettem...''

Kimerülten feküdtem le az ágyba. Az óra fél 12-őt mutatott. Nagyszerű. Miután kiderült, hogy a nyergesbe betörtek a rendőrök helyszíneltek meg ilyesmi. Mindez 11-ig tartott. Aztán közölték, hogy passzolják az ügyet beszéljünk a biztosítóval, ők majd küldenek kártérítést. Mégis mennyi pénz kárpótolja a török nagyszüleimtől kapott nyerget? Az anyai nagyszüleimtől kapott utolsó ajándék gyönyörű kantárat? Semennyi. Ezeknek nem csak pénzbeli értékük van...ezek többet jelentettek nekem mint bármelyik másik.
- Dia most már aludjál, holnap iskola- nyitott be anya a szobámba.
- Oké. Jó éjt- köszöntem el tőle. Két perc után rájöttem, hogy nem tudok aludni. Felkeltem és az ablakhoz sétáltam. A hold fénye megvilágította a legelőt, ami most üres volt, mivel a lovakat inkább bevittem az istállóba éjszakára nehogy a betörő visszatérjen és esetleg kiengedje őket...Már csak az hiányozna. Nem tudom meddig álldogáltam az ablak előtt, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy akár állva is el tudnék aludni, ígyhát gyorsan bebújtam a takaróm alá és elaludtam. A reggelem szokásosan indult egészen addig amíg a konyhában felnéztem a faliórára. 10:30. Atyaég elaludtam! Kétségbe esve rohantam az emeletre és a telefon érintőképernyőjén idegbetegen kezdtem húzogatni a kezem.
- Anya elaludtam. Be kéne vinned a suliba- kezdtem diplomatikusan.
- Jó reggelt. Nem aludtál el, csupán az történt, hogy apáddal úgy döntöttünk a tegnapi nap után jobb ha ma pihensz egy kicsit. Értesítettem az osztályfőnöködet, aki nem értett egyet a döntésünkkel- milyen meglepő, még szép, hogy nem értett anyáékkal egyet. Már csak azért se, mert rólam van szó, ha halálos beteg lennék se engedné, hogy itthon maradjak.- de végül belegyezett, hogy a mai napot kihagyd. A telefonod ébresztőóráját reggel kapcsoltam ki, mielőtt kérdeznéd.
- De anya! Én nem hiányozhatok a suliból. Be szeretnék menni. Most. Azonnal. Légy szíves- tettem hozzá.
- Rendben te tudod. Hívj egy taxit, mert se én se apád nem tudunk elvinni. Uzsonnát pedig vegyél a boltban.
- Jó. Este találkozunk. Szia- tettem le aztán kapkodva hívtam egy taxit, összepakoltam, felvettem a kedvenc ruha-összeállításomat és 5 perc múlva már a kocsiban ültem és a taxist idegesítettem a következő mondatokkal: menjen gyorsabban; előzze már meg azt a kocsit; ha itt lefordult volna hamarabb odaérünk; gyorsabban nem tud menni ez a csotrogány?; ne akarjon kidobni, mert akkor nem fizetek; már látom a sulit; siessen; gyalog előbb ideértem volna; azért nem fizetek mert nem vagyok megelégedve a munkájával; jó inkább ne jelentsen fel; remélem nem találkozunk többet. Kb. így telt a negyedórás út az iskolához. Még bőven forrt a fejem amikor az épületbe léptem és a termünk felé indultam. Az ajtó előtt megálltam, rendbe szedtem magam és kopogás után benyitottam. Mindenki csodálkozva nézett felém.
- Diána! Nem úgy volt, hogy ma otthon maradsz?- Kérdezte csodálkozva Nyilasy András a magyar tanár.
- Nem engedhetem meg, hogy egészségesen otthon feküdjek. Ígyhát a tanár úr beleegyezésével csatlakoznék az órához- indultam meg a helyem felé.
- Rendben akkor folytassuk az órát. István megkérlek, hogy hagyd abba amit csinálsz és tedd le az ollót- fegyelmezett a tanár, mivel a megérkezésem kisebb káoszt keltett az osztályba. Mindenki úgy érezte, hogy az órának vége és kiabálni kezdtek, mászkálni, enni, inni.
- De tanár úr! Fodrász leszek. Lenyírjam a tanár úr haját?- Magyarázta Isti, hogy miért kezdett Csilla haja felé közelíteni egy ollóval. Az utolsó mondatát persze hatalmas röhögéssel "dícsértük".
- Köszönöm de nem kell- mosolyodott el Nyilasy is. Az ilyen dolgokért szeretjük őt jobban mint a feleségét. Értékeli a humorunkat, beszólásainkat. Miután sikerült lenyugodnunk az óra folytatódott és mindenki elmesélhette mi történt vele a nyáron. Sokat nevettünk főleg Chris-en, aki a többiek beszámolóját kommentálta és szinte minden mondat után mondott valami olyasmit, hogy: ez szörnyen érdekes, igen erre én is emlékszem, ezek után haza mentél és Minecraft-oztál igaz? na és veled édes tündi-bündi kis bogárkám mi történt? Ezekhez hasonló beszólások miatt kellett többször ránk szólni, hogy maradjunk csendben. Aztán amikor megszólalt a csengő a tanár mosolyogva kiment. És ilyenkor megkezdődik az őrület. Mindenki üvölt, zenét hallgat (headset nélkül), énekel vagy csak szimplán tombol. A mi négyesünk ebből kimaradt s inkább az udvar felé igyekeztünk. Miközben a folyosón sétáltunk sok alsóbb (és felsőbb) éves is oda-oda szólt nekem, hogy pl: sajnálom mi történt, íjj tényleg kiraboltak? sajnálom. De volt, aki a kedvenc Milka csokimmal akart jobb kedvre deríteni. Ez tényleg szép és kedves de mire kiértünk az udvarra lett 5 darab csokim és 3 pohár capuccinom, az abszurdum mégis az, hogy fogalmam sincs kiktől kaptam.
- Odaadod az egyik pohárral?- Nyújtotta Nati a kezét.
- Persze. Csokit?- Kérdeztem körbe, mire a fiúk csak lesajnálóan megrázták a fejüket, Nati viszont boldogan kezdte bontogatni a táblás finomságot.
- Edd meg inkább- nézett rám kedvesen Kevin. Na most. Két kérdés: miért ilyen cuki és jó szívű? Hogy lehet nem szeretni a csokit?? Amíg ezen filóztam fel se tűnt, hogy az ajtón Vöröss Zsófia lép ki és felénk tart. Már a második napon megtalálta a csatlósait, mivel 2 y-s és egy 9.-es lány jött vele.
- Sziasztok- nyávogta miközben alaposan végig nézett rajtunk, feleslegesen. Se az én ruhámban (katt IDE) se Natiéban ( fehér csőszárú nadrág, fekete magassarkú cipő, v kivágású fekete póló) nem talált kivetni valót. Mindketten csodásan néztünk ki és ráadásként az iskola két legjobb pasija is a miénk volt. Ezt szívta.
- Minek köszönhetjük, hogy megtisztelsz minket? Talán a boltba mész és megkérdezed, hogy mi kell? De kedves- köszöntöttem nem túl kedvesen.
- Dia nem kell a balhé- figyelmeztetett Nati suttogva és a többiek szeméből is ezt tudtam kiolvasni.
- Jajj már Diuska. Ne csináld. Ide jöttünk egy kicsit beszélgetni. Vagy megzavartunk valamit? Esetleg a ,,hogyan együnk meg 5 tábla csokit, hogy még nagyobb legyen a hátsónk'' találkozót?- Nevetett a saját "poénján" és a kis gardedámjaihoz fordult, akik a példáját követve idétlenül vihorásztak.
- Ide figyelj- léptem felé egyet mire hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.
- Dia nyugi- csitított Kevin, de már késő volt. Túl ideges voltam ahhoz, hogy legyintsek és hagyjam rá. Ezért inkább folytattam.
- Tudod itt egyedül neked van nagy segged, de azt hiszem az arcod még annál is nagyobb. És ha tudni akarod nagyon is megzavartál. Mindent. Az életet. Azt se tudom egyáltalán minek jöttél ebbe az iskolába. Van annyi IQ-d, hogy tudjad mit jelent az, hogy képzőművészeti? Nem manikűr képző. Szóval tipegjél haza és gondolkozz el mindenen. Ja és jól jegyezd meg mert ezt is csak egyszer mondom el: a nevem neked Diána! Ha még egyszer meghallom, hogy Diuskának hívsz, kitépem a nyelved- fejeztem be hatásosan a kis monológomat.
- Dia- suttogta Nati és az ajtó irányába nézett, mire én is odapillantottam. És igen. Ki más lett volna ott mint a mi imádott osztályfőnökünk.
- Szőke Diána! Az igazgatóiba. Most!- Kiabálta. A fejemben még mindig forrt a düh, de most még Nyilasyné rá is tett egy lapáttal. Nap mint nap hallja veszekedni a diákokat, és persze, hogy csak engem küld az igazgatóiba. Mindegy kezdem megszokni. Mindenesetre egy kis félelemmel követtem a tanár nőt és még utoljára az ajtóból visszanéztem a többiekre...VÉGE

4.fejezet

Nem ez lett a legjobb fejezet de azért remélem tetszeni fog:)

Félreértés, mindenki itt van, Nati nyafog, mindent vittek

,,...lovakat dögönyöztük...''

- Szia Kevin. Azt hiszem baj van...- miután észre vettem a nyitott ajtót az első kézzel fogható ötletem volt, hogy Kevint fehívjam.

- Mi a baj?- Kérdezte aggodalmasan, ugyanis a sírógörcs határán voltam, amit a hangomból lehetett hallani.
- Azt...azt hiszem betörtek- hadartam el.
- Mi? Mégis, hogyan? Hol van az az átkozott kutya?- Kiabálta idegbajosan a készülékbe.
- Joker velem volt miközben lovagoltam- feleltem.
- Jó. Most is melletted van?
- Igen itt van- Kevin soha se fogja bevallani, de én tudom, hogy ebben a pillanatban a válaszom egy kissé megnyugtatta.
- Jó. Akkor szerezz valami fegyvernek minősülő tárgyat, gondolj vissza az önvédelmi órákra, amit a nyáron vettél, tartsd magad mellet a dögödet és menj be nézz körül, mindjárt én is ott vagyok nálatok- hadarta és letette a telefont. Persze ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy miért nem ajánlotta fel, hogy átjön és bemegy ő először a házba. Azért mert ismer már egy jó ideje és tudja, hogy én nem akartam volna, mert nem ezért ment el a nyaramból 1 hónap önvédelmi órára.
- Gyere Joker- suttogtam a kutyának, mikor már a kezemben volt egy vasvilla és a ház felé tartottam. A nyitott ajtó előtt megálltam és vettem egy mély lélegzetet, majd beléptem. Mellettem a kutya a földet szaglászta és elindult apukám dolgozó szobája felé. Gondoltam, akkor biztos ott van a betörő, ígyhát utána mentem. A szoba ajtaja be volt csukva. Egy fél pillanatra megtorpantam, aztán gyorsan lenyomtam a kilincset és a fal mellé simultam. Eközben Joker már bent is volt a szobába. Nem ugatott, nem morgott, tehát az illetőt, aki a szobában volt ismerte. Ekkor már kezdtem egy kicsit megnyugodni( a vasvilla viszont még a kezemben volt) és kevesebb félelemmel én is követtem a kutyát.
- Kicsim! Mit keres nálad az a vasvilla?- Nézett fel a halom papírból apukám.
- Baba(török,jelentése:apa)! Hogyhogy itthon vagy?- Eresztettem le magam mellé a "fegyverem".
- Végeztem az irodában és egy munkatársam haza hozott- magyarázta.
- És anya?
- Elment bevásárolni- mosolygott, ugyanis tisztában van vele, hogy teljesen odavagyok anya kajáiért...főleg ha török.
- Mit eszünk?- Csillant fel a szemem.
- Kebabot- felelte boldogan- de áruld már el, hogy mit keres nálad az a vasvilla.
- Azt hittem, hogy betörtek- ismertem be- erről jut eszembe. Kevin hozzánk tart.
- Jó. Majd kérdezd meg tőle marad-e vacsorára, habár sejtem mit fog válaszolni- somolygott baba, aztán mondta, hogy dolgoznia kell hagyjam egy kicsit magára. Miközben a fészer felé tartottam elgondolkodtam azon, mekkora szerencsém van a szüleimmel. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a szülei elfogadják és szeressék a barátját. Anyáék a kapcsolatunk eleje óta ki vannak békülve Kevinnel és mindig szívesen látják nálunk, ugyanis szerintük egy rendes és értelmes(?) fiú.
- Pszt. Dia- hallottam egy fa mögül. Természetesen tudtam, hogy ki van ott...az én értelmes barátom.
- Hát te?- Nevettem fel, amikor előlépett a takarásból.
- A házból jössz?- Kérdezte aggódva.
- Igen. Apa jött csak haza- mondtam még mindig röhögve.
- Ja, jó. Srácok előjöhettek- kiáltotta el magát mire Nati és Chris is előkerült valahonnan.
- Hogy kerültök ide?- Néztem megrökönyödve rájuk.
- Kevin szólt, hogy betörtek- felelte Chris.
- Jól van. Ha már így itt vagytok, gondolom nálunk szeretnétek vacsizni- motyogtam miközben már írtam anyunak az SMS-t, hogy három fővel többen leszünk. Persze anya imádja, amikor Natiék is velünk esznek két dolog miatt: 1. Imád főzni és így még többet kell neki, 2. bírja a humorunkat és általában velünk együtt nevet Chris hülyeségein. I <3 my Mom:D
- Gyertek, menjünk be, mert fázok- néztem végig a társaságon, aztán elindultam be.
- Sziasztok- köszöntötte baba a barátaimat.
- Sabah iyi(török, jelentése jó napot)- köszöntek. Ezt az egy köszönést egy teljes napig tanítottam nekik. Ezek után letettem arról, hogy egyszer a nagyszüleimmel is találkozzanak:D
- Jajj, de jó, hogy itt vagytok fiúk- nyitott be anya feldobódva a házba- segítenétek nekem behozni a megvásárolt dolgokat?- A fiúk bólintottak, majd követték anyát az udvarra, mi meg Natival felmentünk a szobámba.
- Megkérdezted már a hétvégét?- Kérdezte miközben a laptopomon zenét keresett.
- Még nem. De tudod, hogy anyáék mindent megengednek amíg rendesen tanulok- vonogattam a vállam.
- Olyan szép idő van- állt hirtelen az ablakom elé és a lovakat bámulta. Direkt ezt a szobát választottam mert a legelőre látni az ablakából.
- Natiii. Most jöttem meg a lovaglásból- dőltem el fáradtan az ágyon, ugyanis ha Nati közli, hogy szép idő van az egyenlő azzal, hogy menjünk lovagolni.
- Akkor csak menjünk ki. Légyszi- ugrott fel az ágyamra és még véletlen se ült vagy feküdt le rá...inkább fel-le kezdett pattogni.
- Rendben. Szedd elő a cuccod- mutattam az ajtó felé, mert Nati lovas ruhái nálunk vannak, hogy ne kelljen mindig hurcolnia magával. Amíg Nati elment a gardróbba átöltözni leszaladtam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt.
- Szia Diusom- köszönt anya vidáman- mindjárt elengedem a srácokat csak segítenek egy kicsit.
- Oké. Öhmm..fiúk mi hátra megyünk Natival, jöttök majd?- Néztem félve Kevinre és Chrisre.
- Muszáj?- Kezdtek el már most szenvedni attól, hogy esetleg ki kell jönniük.
- Légy szíves- kérleltem őket.
- Legyen. Pár perc múlva megyünk- egyezett bele Kevin, így Chrisnek sem maradt más választása.
- Anya- fordultam a pakolászó anyukám felé- ha végeztetek küld utánunk őket- bíztam meg.
- Mehetünk- ugrándozott le Nati a lépcsőn vidáman.
- Oké, csak...- nyújtózkodtam a felső polcig, aztán leszedtem egy dobozt és kivettem két kockacukrot- ezt is vigyük.- Ezek után két perccel már a legelő közepén ácsorogtunk és a lovakat dögönyöztük, miközben Joker boldogan rohangált körülöttünk.
- Jajj. Annyira lovagolnék- nézett szomorúan Nati a lovak felé, akik időközben rájöttek, hogy nincs nálunk több kockacukor ezért elsétáltak és legelni kezdtek.
- Hogy egész egyszerűen nem hagysz nyugodni- motyogtam miközben elindultam a nyerges felé.
- Jujj annyira imádlak- ugrált mellettem Nati boldogan egészen addig amíg a nyerges elé nem értünk. Az akkor látott képet még mindig látom, ha lehunyom a szemem: betört ablak, az ajtó a fal mellé támasztva.
- Úristen- sikított fel Nati. Megsemmisülten léptem be az üres(!!) nyergesbe, ahol egy régi nyergen és kantáron kívül semmi sem maradt.
- Mi történt?- Ért oda hozzánk a két fiú.
- Most tényleg betörtek. A nyergesbe. Mindent elvittek...mindent- közöltem elhaló hangon...VÉGE

Nagynagynagy boldogság, nagynagynagy köszi:))

Huhh ma akkora meglepetés ért, amikor felléptem bloggerre, hogy majdnem lefordultam a székről. Ugyanis az oldalmegjelenítései a blognak 1 nap (!!!!!!!) alatt 12-vel nőtt. Persze ez nem olyan nagy szám, de én mégis nagyon örülök, mert nekem ez egy nagyon nagyon jó visszajelzés. Köszönöm mindenkinek aki csak egy oldalmegjelenítéssel, de növeli ezt a számot. Örökhála és óriási köszönet ezért Nektek:)

Habár a fenti kép az egy hónapos oldalmegjelenítés még is nagyon szép kis hegyecske nem?:D

3.fejezet

Tisztázás, hétvége, lovaglás, nyitott ajtó

 

,,Ugyanis a bejárati ajtó tárva nyitva volt...''

- Jól van. Diána akkor kérlek kísérd vissza Zsófiát a termébe és közben mutass meg neki néhány dolgot- vette észre a tanár, hogy jelentkezem.
- Kevin üzeni, hogy ne balhézz- fogta meg a kezem egy pillanatra Nati és a tekintetéből láttam, hogy ő is ezt szeretné kérni.
- Nem fogok. Csak beszélgetek vele- néztem rá megnyugtatóan- mehetünk- mondtam de közben egy pillanatra se néztem Zsófiára.
- Diána, ha megkérhetlek találj vissza a terembe- szurkálódott Nyilasyné mire én csak egy mosolyt villantottam felé és már kint is voltam a folyosón.
- Na, jól figyelj rám- kezdtem rögtön tisztázni- láttam, hogy hogyan néztél Kevinre. De le kell, hogy lombozzalak. Kevin az én barátom. Az enyém!- A biztonság kedvéért az ,,enyém'' szót jól kihangsúlyoztam.
- Akkor most te figyelj rám- mutatott felém a nagy műkörmeivel- lehet, hogy ő most a tiéd...De nem tudhatod, hogy meddig. Előfordulhat, hogy a barátod hozzám sétál majd. Csak idő kérdése. De én ki fogom várni- húzta fel a szemöldökét, majd egy hirtelen mozdulattal megfordult és ott hagyott...volna.
- Hát képzeld Kevin szeret engem. Jó sokáig várhatsz arra, hogy veled járjon. Nem vagy az esete- kiabáltam a hátának, mire visszatipegett és mélyen a szemembe nézett.
- Majd meglátjuk, hogy ki nem az esete- röhögött a képembe.
- Jó meglátjuk. Ja, és remélem visszatalálsz egyedül. De ha nem, az se érdekel- vágtam vissza és végszóra a csengő is megszólalt. A terem ajtaja kinyílt és Kevin esett ki rajta.
- Halika- intett neki pofátlanul Zsófia, mire én idegbajosan odaléptem Kevin mellé és ránéztem.
- Nincs semmi baj. Megbeszéltük. De ha nem értette meg, elmondom neki még jó sokszor. Elnézve van vagy egy az IQ-ja- mondtam neki úgy, mintha az akiről beszéltem ott se lett volna.
- Jó- és Kevin mintha olvasna a gondolataimban, közel hajolt hozzám és megcsókolt<3. Nem néztem hátra amit utólag sajnáltam, de elég volt Zsófia arcát elképzelnem és önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Na, volt csaj bunyó?- Jött Chris röhögve felénk.
- Chris te egy akkora barom vagy- néztem megrökönyödve rá.
- Kevin! Hol a kaja? Éhesek vagyunk- szólt ki a teremből Isti.
- Tényleg hová raktad azt a sok cuccot?- Pillantottam kérdőn felé.
- Jó helyre- villantott egy csibészes mosolyt, aztán megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni.
- Jöttök?- Kiáltottam hátra a vállam felett Natinak és Chrisnek.
- Nem. Inkább maradunk- vonogatták a vállukat és folytatták a beszélgetést, ha jól hallottam a hétvégéről.
- Na meséld el mi volt- fordított magával szembe Kevin így kénytelen voltam a gyönyörű szemeibe nézni.
- Mondtam. Megbeszéltük- biztosítottam afelől, hogy nem volt balhé.
- Jó. Akkor a hétvégén nálunk alszol?- Kérdezte édesen. Ez biztos furán hangzik így, de mivel Nati a legjobb barátnőm elég sokszor alszok a Bánky családnál. És hát elég jól jött azért ki, mert ugye Kevin a barátom és legalább több időt töltünk együtt.
- Még szép- mosolyogtam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Oké. Elszaladok a kajáért te meg menj vissza Chrisékhez és kérdezd meg attól az állattól is, hogy lejön-e a hétvégén- mondta, aztán sarkon fordult és eltűnt az embertömegben.
- Kevin kérdezi, hogy a hétvégén jössz-e hozzájuk te is?- Értem oda Nati és Chris elé, majd a fiúra néztem aki röhögve bólogatott. Hát ezt is megbeszéltük. Ezek után a nap gyorsan, és unalmasan telt. Órarendet írtunk, szinte mindenki aludt még, unatkoztunk stb. Haza érve hamar ledobáltam a cuccaimat, ebédeltem, írtam anyuéknak egy kis cetlire (ha esetleg előbb haza érnének mint én), hogy lovagolni mentem,bezártam, eldugtam a kulcsomat egy biztos helyre(nem a lábtörlő alá) aztán már siettem is a karám felé. Útközben megsimogattam Jokert, majd egy kis töprengés után Gyémántot nyergeltem fel. Mindig nagy dilemma melyik lóval menjek terepre, kivéve, ha Nati is jön, mert ő csak Shelly-n szeret lovagolni. Másfél órán keresztül voltam távol a házunktól. Éppen a naplementét néztem a karámban ülve, kutyát simogatva amikor eszembe jutott, hogy Natival megbeszéltük, hogy ma webkamerázunk délután. Sietve felpattantam és elindultam a ház felé, majd, amikor a garázs is a látóterembe került szomorúan vettem tudomásol, hogy anyáék még dolgoznak. Félúton viszont megtorpantam és legszívesebben elfutottam volna, ha nem dermedek le. Ugyanis a bejárati ajtó tárva nyitva volt...VÉGE

Fejezetek

Tartalom

1.fejezet

2.fejezet

3.fejezet

4.fejezet

5.fejezet

6.fejezet

7.fejezet

8.fejezet

9.fejezet

10.fejezet

11.fejezet

2.fejezet

Bolt, késés, Vöröss Zsófia, nyílt hadüzenet

,,...végül csak rám nézett és a tekintetével ezt üzente: vigyázz rá.''

- A ,,h'' osztályba új diák érkezett, ami rátok nézve a következőt jelenti: angol nyelvi órán a haladó csoporttal fog tanulni, matematikán pedig a gyengébbekkel lesz- árulta el a nagy hírt a tanci.
- Tanárnő!- Jelentkezett Chris.
- Mondjad- forgatta a szemeit Nyilasyné, mivel tisztában volt azzal, hogy amikor Chris kérdez annak csak hülyeség lehet a vége.
- És az új diák, csaj?- Vigyorgott folyamatosan. A jó kedve csak addig tartott amíg Nati felháborodva nézett rá, majd akkorát vágott a fejére hogy a teremben mind a 12 fő( elég kevés, mivel képzőművészeti gimi szigorú feltételei vannak a felvételnek)jajdult egyet.
- Igen. Az új diák lány. Vöröss Zsófiának hívják. De a többit a következő órán ő maga fogja elmondani nektek- jelentette be, aztán végszóra megszólalt a csengő és a tanárnő kiviharzott a teremből.
- Miért kell nekünk is megismerni? Nem is hozzánk fog járni- verte a padba Kevin a fejét. Hát igen. Neki az új lány érkezése csak egyet jelenthet: egy újabb levakarhatatlan csajt. Nekem pedig: egy újabb lány akivel meg kell értetnem, hogy szálljon le a barátomról.
- Azért mert a h-sok a mi ,,testvér'' osztályunk, ha nem tűnt volna fel, tavaly előtt velük voltunk osztálykiránduláson. Ráadásul Nyilasyné mondta, hogy a haladó angolosokkal és a gyenge matekosokkal lesz egy csoportban. Tehát együtt leszünk angolon- magyaráztam az egész osztálynak mivel időközben mindenki kérdőn fordult hátra. Itt tényleg csak én tudom ezeket...
- Oké. Viszont én éhes vagyok- váltott témát Nati.
- Át kéne menni a boltba- értettem vele egyet.
- Menjetek. Itt van szemben- biccentett Chris az ablak felé. Valóban az ablakkal szemben volt egy kis ABC-szerűség. Csupán annyi a baj, hogy oda tilos nekünk az átjárás tavaly óta, mivel az akkor végzős(most már elballagott) fiúk alkoholt vettek és behozták a suliba, majd illuminált állapotban tartózkodtak az órákon. Végeredmény: átjárási tilalom. Megoldás: ablakon kimászás sutyiban.
- Oké. De nem én megyek át- nem vagyok egy félős lány, de nem kaphatok igazgatóit.
- Majd megyek én- vonogatta a vállát Kevin- Ki mit kér?- fordult körbe, majd sorba nyomták a pénzt a kezébe.
- Te nem kérsz valamit?- Fordult felém Nati.
- Nem. Ma hoztam mindent- ráztam meg a fejem.
- Na siess. Csupán 3 perced maradt megfordulni- sürgette Chris Kevint mire az gyorsan kinyitotta az ablakot, kihajolt, körül nézett és ugrott. Átszaladt az úton és már ott is volt a bolt előtt. Már 2 perce vártunk Kevinre, aki még mindig a boltban volt.
- Felhívom- mondtam, aztán idegesen elővettem a BlackBlarry-met, majd meglepetten nyitottam meg az üzenetet ami Kevintől jött: ,,sor van. késni fogok. magyarázz majd ki. köszi.''
- Mi az? Miért vágsz ilyen képet?- Nézett rám Nati furán.
- Kevin írt. Késni fog- húztam el a számat.
- Annyi baj legyen- vonogatta Chris a vállát, miközben megszólalt a csengő.
- Rendben. Valamit ki kell találnunk, hogy miért nincs itt- néztem körbe az osztályon. Ugyanis ha Kevin beállít a szatyornyi kajával mind lebukunk. És ezzel mindnyájan tisztában voltunk.
- Mondjuk azt, hogy rosszul volt és lement az orvosiba- mondta az első lehetőséget Réka.
- És, ha lemegy utána?- Aggódtam.
- Mindenki a helyére és várjátok, hogy Vöröss Zsófia megérkezzen- lépett be a terembe a tanárnő. Gyorsan a helyünkre ültünk én meg a pad alatt írtam egy sms-t Kevinnek: ,,a tanár bent van, ha kérdezi merre voltál akkor az orvosiban.siess!!!''
- Pszt- böködött Nati.
- Hm?- Fordultam felé.
- Mikor jön?- Kérdezte.
- Nem tudom. Most írtam neki, hogy siessen- vontam vállat hanyagságot mutatva. Belül viszont iszonyatosan féltettem Kevint, mert azért mégis csak a barátom és ha lebukik akár ki is csaphatják.
- A hátsó két lány! Velünk is megosztanátok, amiről beszélgettek?- Harsogta át Nyilasyné hangja a termet.
- Elnézést tanárnő- motyogtam. Pár perc múlva ajtó nyitódásra kaptam fel a fejem. Mindenki izgatottan várta, hogy vajon Kevin fog-e belépni.
- Jó napot- köszönt a tancinak egy lány. Valószínűleg Vöröss Zsófia. Kinézete: barna haj, napbarnított bőr, alacsony.
- Gyere beljebb- invitálta a tanár legnagyobb megdöbbenésemre kedvesen(!!).
- Sziasztok- köszönt az őt fürkésző 11 gyereknek. A legtöbben csak motyogtak valami szia-félét én viszont összehúzott szemekkel figyeltem a lányt. Első megérzésem szerint vetélytársam lesz és a megérzéseim 90%-ban jók szoktak lenni.
- Mutatkozz be kérlek az osztálynak egy pár szóban- mosolygott( ilyent is ritkán látunk, amikor én is jelen vagyok...) rá a tanárnő.
- Jó- nézett vissza kedvesen a tancira- Tehát...- kezdte... volna, ugyanis, valaki kopogott az ajtón.
- Elnézést, itt vagyok- nyitott be a terembe Kevin. Na, most. Amikor belépett két dolog tűnt fel. Az egyik az, hogy a keze üres volt. A második pedig...Zsófia. Az új lány leesett állal bámult a barátomra. A második dolgot még meg is értem hiszen Kevin a maga 17 éves korával, barna hajával, szép szemeivel, 170 cm föklötti magasságával nagyon jól néz ki.  Zsófia rögtön elkezdte igazgatni a haját, a ruháját és 1000 Wattos mosolyokat küldött felé. A kis akcióját én csak felhúzott szemöldökkel figyeltem várva, hogy mikor veszi észre magát. De nem vette.
- Merre jártál?- Kérdezte a tanárnő felhúzott szemöldökkel.
- Rosszul voltam. Lementem az orvosiba- mosolygott felém, mire én elvigyorodtam. Persze, nem az volt ilyen vicces, amit mondott, hanem Zsófia arckifejezése. Először megdöbbent, aztán kérdőn nézett, végül csak rám nézett és a tekintetével ezt üzente: vigyázz rá. Nyílt hadüzenet. Csodás.
- Jól van ülj le és maradj csendben- parancsolta a helyére Kevint. Amint levágódott a székére most már a teljes osztály Zsófiára figyelt.
- Vöröss Zsófiának hívnak- kezdte- hívhattok Zsófinak is igazából mindegy. Céltudatos vagyok, általában ami kell azt megszerzem magamnak- miközben ezt mondta egyértelműen rám nézett. Milyen bájos nem?- Az állatokra allergiás vagyok. Testvérem nincs. Apukám munkája miatt költöztünk Kecskemétről ide- fejezte be.
- Köszönjük. Megkérlek, hogy fáradj vissza az osztályodba. Visszatalálsz? Vagy kísérjen vissza valaki?- Kérdezte tőle a tanár. A kis Zsófikának csak ennyi kellett egyből előadta, hogy ő itt még nem nagyon talál el sehova blabla. Viszont én átláttam rajta. Arra várt, hogy Kevin jelentkezik majd, hogy ő elkísérje. De tévednie kellett. Kevin nem az a lovagias típus. Nála az udvariasság kimerül abban, hogy előre enged.
- Rendben akkor...ki kísérné el Zsófiát a h-sok termébe?- Nézett körül rajtunk. Mindenki mocorogni kezdett, senkinek sem volt kedve elmenni vele. Én hosszú ideig szuggeráltam a tanári asztal mellett álló lányt, aki viszont szó szerint Kevint bámulta. Tudtam, hogy jobb rögtön az elején tisztázni a dolgokat. Így más megoldást nem látva feltettem a kezem és fejben már felkészültem egy jó kis beszélgetésre...VÉGE