11.fejezet

Na itt vagyok. Bocs, hogy nem voltam, csak ugye most kezdtem a 9.-et és kicsit kellett tanulni:) Sajnos nem tudom ígérni, hogy minden héten lesz új rész de igyekszem nem hónapokig "csendben maradni". Jó olvasást:))

Veszekedés, anya megmondja az igazat

,,10 nem fogadott hívás.''

- Kevin! Mi volt ez az előbb?- Kérdeztem Kevintől, aki úgy csinált mintha nagyon keresne valamit a hűtőben.
- Tessék?- Fordult felém ártatlanul.
- Ne csináld a fejed. Mire értetted azt, hogy nagyképű vagyok?- Egyre jobban kezdett idegesíteni, hogy nem válaszol.
- Mindegy- vonta meg a vállát hanyagul.
- Nem, nem az.
- De- hadakozott.
- Mondd már el!- Erősködtem.
- Jó, te akartad. Tudod milyen érzés az, amikor, akit szeretsz közli, hogy soha nem jönne össze veled? Ráadásul a hátad mögött?- Vágta fejemhez sértődötten.
- Mi?! Én soha se mondtam ilyent!- Védekeztem.
- Nem? Tényleg? Hallottam, amikor 3 éve nyáron mondtad Natinak. Pontosan emlékszem.
- Mégis mire emlékszel? Egy fél mondatra?- Akadtam ki végleg, miközben vadul agyaltam, hogy mit érthetett Kevin félre.
- Nem- csóválta a fejét lesajnálóan- az egész beszélgetésre. Nati kérdezte, hogy miért nem akarsz velem járni, mire te mondtad, hogy soha se jönnél össze egy ilyen emberrel- és ekkor beugrott az a bizonyos szituáció.
- Jesszus Kevin!- Nevettem fel- te azt se tudtad miről van szó! És ha már hallgatóztál végig hallgathattad volna az egészet.
- Úgy éreztem, ennyi elég volt.
- Nem is rólad beszéltünk! És a végén tudod mit mondtam? Azt, hogy soha se járnék Bálinttal- hangsúlyoztam ki a nevet direkt- mert téged szeretlek. Csak, hogy tudd Bálintról volt szó. Natit is megkérdezheted. De én nem beszélek erről többet. Ma nem. Ugyanis haza mentem. Szia- köszöntem el csalódottan, majd ott hagytam Kevint és elindultam haza. Szomorúan ballagtam és nem csak azért, mert nem tudtam több csokit enni, hanem azért is, mert Kevin nagyon megbántott. Tudta jól, hogy én mindig is szerettem és most mégis megkérdőjelezett egy mondatfoszlány miatt...Pffff. Teljesen elgondolkodtam, amikor egyszer csak a zsebemből Green day- Oh love kezdett szólni. Kevin csengőhangja, ő  állította be, mivel én nem vagyok annyira oda ezért a zenekarért csak ezt az egy számukat szeretem. Még ő mutatta meg nekem egyszer. Emlékszem mennyire felháborodott, amikor az "elmegy" szóval minősítettem. Ari volt:)). Annyira elmerültem az emlékekbe, hogy kinyomni is elfelejtettem, ezért magától elhallgatott, majd újra szólni kezdett. Nagyot sóhajtva vettem ki a zsebemből a készüléket és mentem rá az elutasít gombra aztán ki is kapcsoltam.
- Haza értem- vágtam be az ajtót otthon.
- Ilyen korán?- Nézett anya csodálkozva az órájára, majd rám.
- Aha. Felmegyek átöltözni és kimegyek- mondtam neki miközben már elindultam a lépcsőn. Gyorsan átvettem a lovazós ruháimat , leszaladtam a lépcsőn és már mentem is a karámig. Megetettem a két pacit, utána Jokert behívtam a házba és ő is megkapta a vacsiját.
- Dia! Gyere vacsizni- szólt fel anya a szobámba, ahol azóta fent voltam, mióta haza jöttem és megetettem az állataimat.
- Nem vagyok éhes- üvöltöttem vissza unottan. Igazából anyáéknak fogalmuk sincs arról, hogy miért haragszom mindenkire, de nem kérdeztek. Eddig. Ugyanis, amint közöltem, hogy nem eszek vacsorát, hallottam anya dobogását, még a csukott ajtón keresztül is, ami egyenlő azzal, hogy mérges. Általában akkor szokott úgy feljönni, hogy konkrétan leszakad a lépcső alatta, annyira odavágja a lábát a hozzá.
- Dia! Mi a baj?- Nyitott be a szobámba.
- Semmi- ültem fel az ágyból, ahol konkrétan csak fetrengtem.
- Jó akkor máshogy...- mondta anya inkább magának- mond el miért vagy szomorú vagy ideges vagy nem tudom milyen, hogy tudjak segíteni.
- Ezen nem tudsz sajna segíteni- morogtam mérgesen.
- Akkor legalább oszd meg velem, hogy min vesztetek ennyire össze...Kevinnel, ha jól sejtem- ült le mellém anya.
- Hosszú- legyintettem. Nem kérdeztem, hogy honnan tudja. Ő ANYA. Csupa nagy betűvel. Előtte nincs mit titkolni. Mindig képben van és jobban ismer engem saját magamnál.
- Én meg ráérek- támaszkodott hátra a kezeire ezzel jelezve, hogy valóban ráér.
- Hát jó..- egyeztem bele. És elmondtam. Mindent. Hogy Kevin először csak célozgatott, aztán kiakadt, mire én is kiakadtam és végül bumm. Összekaptunk. Anya végig megértően bólogatott és le a kalappal előtte, amiért értett valamit a hadarásomból.
- Jaj, kislányom- kezdte anya nehéz sóhajjal- mindig veszekedtek és kibékültök. Ez így nem a legjobb, mert tönkre mentek benne. Meg én is, mert nem bírom nézni, amit csináltok. Nem értem, miért veszekedtek ennyit? Ha szeretitek egymást, nem vágtok a másik fejéhez egy x éve történt dolgot. Tudod mi az amit még nagyon furcsának találok? Ilyen apróságokon összekaptok annyira, hogy nem beszéltek, de egy igazi problémát megbeszéltek és békességben maradtok. Ez utóbbi arról árulkodik, hogy értelmesek vagytok, az első viszont arról, hogy gyerekes a viselkedésetek. Persze ezzel nem azt akarom mondai, hogy mostantól viselkedjetek úgy, mint egy besavanyodott házaspár, mert az se jó. Nem sűrűn, de kell veszekedni. De ti szinte mindig civakodtok. Ez nem a legjobb, de azért annyi pozitívum van benne, hogy eddig mindig kibékültetek és ez azt jelenti, hogy valóban szeretitek egymást. Viszont egyet jegyezz meg Dia. Soha se feszítsd túl a húrt makacsság téren. Mert Kevin mindig ki szeretne engesztelni, de te sose bocsájtasz meg neki rögtön. És lehet, hogy egyszer beleun a bocsánatkérésekbe, meg a kérlelésekbe. Ezen gondolkozz el. Ha éhes vagy szólj, meg melegítem a vacsit.
- Oké- szóltam anyának mielőtt kiment és becsukta az ajtót. Miközben agyaltam bekapcsoltam a telómat. 10 nem fogadott hívás. 8 Kevintől, 1 Natitól és 1 Chris-től. Nem is tudom mennyi ideig csak ültem és gondolkoztam azon, amit anya mondott. Aztán egyszer csak újra megszólalt a Green day. A kezembe vettem a telefont és rövid mérlegelés után megnyomtam a gombot...

10.fejezet

Fejmosás, ki a nagyképű?, Kevin célzása

,,Feltettél Facebook-ra egy képet, amin nyakig fel van húzva a pólód és odaírtad hozzá: ismeri valaki ezt a jó pasit?''

A tegnap átéltek után (kórház stb.) kifejezetten örültem, hogy hétvége van. Jó kedvűen indultam a napi teendőket elintézni (reggeli, etetés, egy kis takarítás), majd mikor végeztem netezni kezdtem. Még épp csak betöltött a kezdőlap, amikor csörgött a telefonom.
- Szia, Nati mi olyan sűrgős, hogy nem Face-en írtál?- Érdeklődtem jó kedvűen.
- Nem úgy volt, hogy ma átjössz?- Kérdezte Nati ingerülten.
- De, nem sokára indulok is csak...
- Jó, gyere. Kimegyek eléd. Szia- és lerakta. Pár másodpercig csak bámultam a semmibe. Aztán észbe kaptam és ráérősen lebaktattam a lépcsőn, felöltöztem, megbeszéltem anyával mikorra érek haza és elindultam. Kb. 10 métert tettem meg, amikor a távolban megláttam egy közeledő alakot: Natit.
- Hali- kiabáltam.
- Bocsi, hogy elrángattalak otthonról, de Chris is nálunk van- ölelt meg gyorsan.
- És? Mindig négyen lógunk nálatok- értetlenkedtem miközben elindultunk.
- Jó, de most...
- Most mi?- Törtem meg a csendet, ami Nati félbe hagyott mondata után beállt.
- Most össze vagyunk veszve- suttogta összetörten.
- Dehogy vagytok összeveszve. Én beszéltem vele tegnap. Nem haragszik rád. Azt írta, hogy csak nagyon megijedtél. Ezért ne legyél szomorú. Na Nati! Ugye nem sírsz?- Simogattam meg a vállát, amikor észre vettem, hogy könnycseppek folynak végig az arcán.
- Nem. Tiszta hülyén viselkedtem, és én nem akartam őt hibáztatni meg semmi ilyen...- kezdett heves magyarázkodásba.
- Tudom...De ezt neki is kell mondanod. Attól függetlenül, hogy nem haragszik, még bocsánatot kell kérned tőle.
- Igazad van- bólogatott miközben letörölte az arcát- köszi, hogy megint kimostad a fejem- röhögte ki tulajdonképpen saját magát.
- Nincs mit te hülye- mosolyogtam rá.
 Fél órával később nagy röhögések közben néztük a tv-t, amiben egy nem valami jó filmet (Lenyűgöző teremtmények (bocsi, ha valaki szereti, de 1. ez ment a tv-ben, amikor írtam, 2.nem nyerte el a tetszésemet)) adtak, ezért a fiúk kiparodizálták, sőt egy idő után, inkább bekapcsolták a kedvenc pankrációs cd-jüket.
- Kevin ezt már hatmilliószor láttuk- nyafogott Nati, egy tábla csoki kicsomagolása közben.
- De ezt nem lehet megunni- vigyorgott Chris. Ők kimaradtak az édesség pusztításból,amit Natival követtünk el, és nem azért, mert nem hagytunk nekik, hanem mert Chris a ropira, Kevin pedig a chips-re van kiélezve.
- Nekem sikerült- mondta Nati már teli szájjal. És mivel úgy evett, hogy a feje Chris lábain voltak természetesen 2 másodperc múlva köhögve nyúlt a poharáért. Ja, igen. Nati és Chris az érkezésünk után pár perccel már teljes egyet értésben beszélgettek, ergo kibékültek:).
- Mert te nem vagy ember- sértegette Kevin a megfulladni készülő húgát.
- Dia is unja már- nézett rám Nati megerősítést várva, miután kiköhögte magát.
- Háát...-nyújtottam el ezt a szót, mire a fiúk röhögve, Nati pedig összehúzott szemekkel nézett rám.
- Ez nem jött be- vigyorgott önelégülten a barátom.
- Jó, Dia nem számít, mert ő imádja a kocka hasakat nézni- látta be Nati, hogy rossz ember véleményét kérte ki.
- Ja ez igaz. Lehet, hogy engem is csak ezért szeret?- Dramatizált Kevin a hasát ütögetve.
- Akkor előbb szeretett volna belém- húzta Chris mindkét Bánky agyát.
- Chris el kell, hogy szomorítsalak. Lehetsz a legjobb testépítő, én akkor se szeretnék beléd. Kicsit önelégült vagy. De hát van, aki így szeret téged, és azért én is elvisellek- cukkoltam Christ röhögve.
- Én vagyok a nagyképű?- Kérdezte tetetett felháborodással.
- Igen te. Feltettél Facebook-ra egy képet, amin nyakig fel van húzva a pólód és odaírtad hozzá: ismeri valaki ezt a jó pasit?- Elevenítettem fel a Chris-től származó egyik kedvenc post-omat. Emlékszem Kevin odakommentelte az említett kép alá: Chris melyik google képre retusáltad rá a fejed?:DD Nagyot nevettem rajta.
- Na, azért a te drágalátos szerelmedet se kell félteni. Elég ha csak annyit mondok: fogmosás- kelt Nati barátja védelmére, azzal, hogy megemlítette azt, amikor Kevin felrakott fogadásból egy képet, amin mossa a fogát. A kép aláírása a következő volt: fogi-mosi. Ez még nem semmi. De az, hogy egy ilyen vicc-képre 156 like jött egy nap alatt, az már nem kis teljesítmény.
- De az fogadás volt- szólalt meg Kevin hosszú idő óta először.
- Ennyi- vigyorogtam rá a Nati-Chris párosra.
- A lényeg, hogy a fiúk közül egyikőjüknek se kell egy kis egóért a szomszédba menni- összegezte Nati.
- Diának se- vetette közbe Kevin.
- Miért?- Kérdeztem megrökönyödve. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy néha elszáll velem az a bizonyos ló, de Kevinnel szemben sose voltam önelégült.
- Hagyjuk- felelte, majd szórakozottan a tv felé fordította a tekintetét.
-Nem, ne hagyjuk- ellenkeztem.
- Dia nem akarok veszekedni, mert úgyse tudnánk higgadtan megbeszélni, akkor meg mi értelme van feszegetni?- Mondta már úgy, hogy a szemével mélyen az én szemembe nézett, mintha belém látna.
- Mert szeretném tudni, hogy miért gondolod ezt- magyaráztam.
- Kér valaki még colát?- Állt fel Kevin válaszra se méltatva, majd kiment a szobából mire én először kérdőn Natiék felé fordultam, aztán utána szaladtam. Kíváncsi voltam miért mondta Kevin, hogy összevesznénk rajta és, hogy mi értelme feszegetni. Ezzel vajon arra célzott, hogy még a múltban történt az amiről beszélt? Vagy lehetséges, hogy most is így gondolja? Miközben a konyhába vezető folyosóra értem rengeteg válasz nélküli kérdésem volt...

,,fogi-mosi''

Hali:) meghoztam a 10.fejezetet is habár eléggé későn. Remélem tetszik próbáltam, egy kicsit jobb részt írni, mert, mégis csak a 10.^^ A két kép is e jeles dolog miatt van. De nem csak az melengeti a szívemet, hogy a blog megérte a 10.fejezetet is, hanem az is, hogy ezzel együtt az oldalmegjelenítések száma elérte a több, mint félezret (ez jobban hangzik mint az, hogy töb mint 500:D) Köszönöm mindenkinek, aki rákattintott a blogra és bele olvasott a történetembe:3. De a legnagyobb hálával Hermione-nek tartozok, aki bíztatott, hogy osszam meg VELETEK a történetet és neki köszönhetem azt is, hogy most ezek történnek, mert ha ő nem szólt volna a 6.fejezet környékén, hogy lassítsak, mert mindent elsietek, és túlgyorsan pörögnek a dolgok, lehet, hogy 20 fejezettel lerendezem, az amúgy hosszabbnak szánt sztorit:D. Azt hiszem ez a kis köszönet nyilvánítás olyan, mintha az Oscart nyertem volna meg, pedig erről szó sincs. A lényeg, hogy köszi mindent mindenkinek:33

9.fejezet

Bánky-éknál, kórházban, Nati nem mond semmit, beszélgetés

,,John Cena-féle bütykös integetést de mielőtt belém könyökölt volna én odébb gurultam mire ő bumm.''

- Anya!- Kiabáltam kettesével szedve lefelé a lépcsőfokokat.
- Lassabban Dia! Le fogsz esni- nézett ki anya a konyhából.
- Valami történt Natiéknál. Át kéne vinned. Most. Ha lehet. Légyszi- mondtam, már a cipőmet húzva.
- Tulajdonképpen miért kell este fél nyolckor elfuvaroznom téged?- Kérdezte anya már a kocsiban ülve.
- Nem tudom. Nati írt, hogy gyorsan menjek át hozzájuk, mert...- kezdtem magyarázkodni, de amint befordulunk a Bánky család háza elé a torkomon akadtak a szavak, ugyanis egy mentő autó állt a kapujukban.
- Uram atyám- motyogta anyu miközben leparkolt a mentő mellett. Én megse várva, hogy leállítsa a kocsit, kipattantam és rohantam az ajtóig. Csengetéssel nem vesződtem, mivel nem szoktam.
- Nati!!!- Hívtam legjobb barátnőmet.
- Dia, itt vagyunk fent- jött a válasz. Gyorsan felszaladtam és a hangokat követve, félve attól, hogy mi vár rám bent, beléptem Kevin szobájába. Őszintén súlyosabb dologra számítottam vérre vagy valami ilyesmire. Ehelyett két mentőst találtam a nevető Bánky testvérekkel. Kevin az ágyán feküdt bekötött kézzel.
- Mi történt?- Ültem le a barátom mellé az ágyra.
- Chris átjött- mondta egy gyors puszi után.
- És?- Értetlenkedtem.
- Pankrációztunk és, hát kicsit rosszul sikerült az egyik ugrásom. Ráestem a kezemre, ami eltört. Téged vártunk, mert gondoltuk bejönnél a kórházba amíg begipszelik- magyarázott meg mindent. Miközben anyával a kórház felé mentünk elgondolkodtam, hogy Kevin és Chris hány éve szinten vannak. Egy dolog, hogy már mániákusan szeretik a pankrációt, amit szombatonként mindig meg kell Natival néznünk velünk. A műsorral nincs bajom. Izmos pasik+verekedés. Nem rossz. De két 17(!!) éves fiú közül egyiknek sincs esze, hogy ne próbálják ki?? Még a műsor közben a szünetekben is bemondják hogy ne próbáld ki otthon. De ők ezt figyelembe se veszik. Régóta "játszanak" ilyet, viszont kórházba egyszer se került egyikőjük se. Pár lila folt volt a max. ami előfordult. Esküszöm, ezt soha de soha-soha-soha se fogom megérteni...Örök rejtély...
- Merre jársz Dia?- Húzta el a kezét előttem Nati a kórházban, mivel még ott is a történteken agyaltam.
- Sehol. Egyébként Chris hogy-hogy nincs itt?- Most tűnt csak fel, hogy Nati barátja érdekes módon nincs a folyosón, sőt még a házban se találkoztam vele, holott a balesetkor jelen volt.
- Haza ment. Egy ideig várt velünk téged aztán megunta és elment.- Felelte Nati túlságosan is közönyösen...Általában, ha Chris-ről mond valamit (bármit) mosolyog most viszont, mintha nem nagyon érdekelné...Furcsa.
- Történt valami, amit én nem tudok?- Kérdeztem óvatosan. Nati az a fajta lány, aki, ha magától nem mond el valamit, nem szabad erőltetni, mert a végén dühös lesz. Szépen ki kell várni, hogy magától kezdjen beszélni róla.
- Nem- felelte, de engem nem tudott becsapni. Lerítt róla. Mikor válaszolt, akkor is elfordult és a hangja is...Ideges volt, úgyhogy inkább hagytam. Előbb-utóbb úgyis elmondja.
- Oké- vontam meg a vállamat, mintha mit se vettem volna észre.
- Na, mehetünk is haza- jött ki Kevin a gipszelős szobából (nem jut eszembe a neve).
- Végre- pattant fel Nati a helyéről, majd előre sietett az autóhoz.
- Kevin, haza viszünk titeket rendben?- Lépett anya Kevin mellé.
- Köszönjük- az ilyen válaszok miatt tarják anyuék Kevint illedelmes és intelligens fiúnak...Véleményem szerint, az a két tulajdonság igaz lenne rá nem kellett volna még este 9-kor a kórházban ülnünk. Mindegy...
- Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehettetek ilyen felelőtlenek Chris-sel- osztottam meg Kevinnel az évszázad fejtörőjét.
- Ne kezd te is- nyögött fel fájdalmasan.
- Megértem, hogy anyukád is jól megmosta a fejedet- vágtam rá reflexből.
- Anya még hagyján...Natit kellett volna hallanod. Totál ki kelt magából. Össze is vesztek Chris-sel. Nem mesélte?- Árulta el Kevin Nati rossz kedvének az okát.
- Nem- ráztam még a fejemet is meg, hogy nyomatékosítsam.
- Hát akkor kérdezd csak meg tőle- mutatott épp kezével a kocsi irányába, ahol egy sötét alak (Nati) álldogált.
- Nati!- Kezdtem kedvesen- tényleg összevesztetek Chris-sel?
- Arggh- jött a mogorva hang Natiból.
- Nati...Miért nem mondod el?- Kérdeztem szomorúan már a kocsiban ülve.
- Mert nincs kedvem arról a felelőtlen baromról beszélni- fordult el tüntetőleg az ablak irányába.
- Jó akkor nem kell- kezdtem el én is duzzogni. Ezután csak anya és Kevin beszéde törte meg a csendet, mi viszont hátul teljes hallgatásba burkolóztunk. Mikor kitettük a két testvért Nati el se köszönt, rögtön bement a házba.
- Beszélj vele. Ha tényleg összevesztek Chris-sel ki kell békíteni őket- öleltem meg búcsúzóul Kevint, aki nem nagyon akart elengedni, mondván neki ez így jó. Nem tudom meddig álltunk a ház előtt (másodpercekig? percekig? passz...), de anya megunta a várakozást és türelmetlen dudálásba kezdett. Az nap este még sokáig nem tudtam aludni, úgyhogy bekapcsoltam a laptopomat. Szerencsémre nem kellett elkezdenem céltalanul böngésznem, mivel Chris is be volt jelentkezve.
*beszélgetés*
Dia: halika^^ mizu veled baj keverő?:P
Chris: csá. semmi különös. heverem a sokkot=ps-ezek.
D: mi történt Natival? nem akarja elmondani csak annyit hogy: arrghh.
C: kiakadt. kiabált. azt mondta felelőtlen vagyok meg ilyenek..
D: és nagyon összevesztetek?
C: csak ő veszekedett. minden szavamat támadásnak gondolta. de biztos megijedt vagy nemtom.
D: de azért ki fogtok békülni igaz?*-*
C: naná. nem tudok haragudni arra a malyomra:D
D: akkor jó de Chris...
C: he?
D: a majom az j....:DDDDD
C: jó de Dia...
D: tessék?
C: lesz*rom...:DDDDDDDDD
D: elmeséled hogy hogyan tört el Kevin keze? még nem hallottam az egész sztorit:3
C: ja. unatkoztam ő meg netezett ezért kiütöttem a kezéből a telefont és tudod hogy utálja ha valaki ezt csinálja ezért elkezdtünk bunyózni. valahogy lekerültem a földre és ő felállt az ágyra. onnan akart csinálni egy john cena-féle bütykös integetést de mielőtt belém könyökölt volna én odébb gurultam mire ő bumm. belecsapódott a földbe rá a kezére. kb. ennyi volt:D
D: omg:D hülyék vagytok...
C: ja. tom'.
D: mind1. én alszok. békülj ki Natival!!!!! jó éjt.
C: ok. no para. good night.
*beszélgetés vége*

8.fejezet

Beszélgetés az igazgatóval, Nati visszavág, balhé a mosdóban, kitálalás, üzenet



,,Natinak nem jó a sima kakaós csiga áááá...neki olyan kell, aminek csokis a teteje...''

- Diána!- Nézett csodálkozva rám az igazgató- mit műveltél már megint?- Kérdezte mosolyogva ugyanis tisztában volt a Nyilasyné-vel való "jó" kapcsolatommal.
- A csengőszó után 5 perccel a földszint helyett a harmadik emelten volt. Erősen lógás gyanús- előzőtt meg a válasszal az osztályfőnököm.
- Mit kerestél az emeleten?- Kérdezte Hajdú tanárnő.
- A 12.-esek termében voltam panaszt tenni az iskolaújsággal kapcsolatban- vontam vállat.
- Szóval balhézni voltál- nézett rám Nyilasyné azzal a bizonyos "áhááá most elszóltad magad" pillantással.
- Kérlek Angéla hagyj magunkra Diánával. Köszönöm- küldte ki az igazgatónő Nilasynét, aki nagy puffogva kiment a szobából.
- Nem balhéztam, na jó egy kicsit ki akadtam, de tanárnő mégis mit tenne maga akkor, ha hazugságokat állítanának magáról egy újságban és emiatt mindenki egy utolsónak nézné?- Soha se érdekelt mások vélemyéne, de ha igazságtalanul utálnak azt nem tűröm el.
- Igazat adok neked. És hát az osztályfőnököd szomorúságára még megbüntetni se tudlak azért, amiért kiálltál magadért. Úgyhogy most menj vissza az órádra- terelgetett az ajtó felé Hajdú tanárnő.
- Köszönöm tanárnő- mosolyogtam hálásan az igazgatónőre mielőtt rám csukta az ajtót. Felszabadultan indultam vissza a tanterembe, ugyanis egy újabb incidenst úsztam meg büntetés nélkül.
- Ülj le, Diána. A barátaid elmondták mi történt- fogadott jó kedvűen az angol tanár, mikor beléptem az osztályba. Mindenki mosolygott rám kivéve egy ember...Zsófia. Gyilkos szemekkel nézte, ahogy helyet foglalok Nati mellett és vidáman pacsizok egyet Chris-sel. Ezek után inkább le se írom milyen fejet vágott, amikor a kicsengetés után Kevin első dolga volt, hogy megöleljen:)). Átcuccoltunk a saját tantermünkbe (csak nyelv, informatika és testnevelés órán vagyunk máshol) és mivel idővel kint elkezdett esni a teremben maradtunk.
- Eljössz velem kezet mosni?- Kérdezte Nati felmutatva a kezét, ami tiszta csoki volt, mert Natinak nem jó a sima kakaós csiga áááá...neki olyan kell, aminek csokis a teteje...Ennek eredménye látszott rajta...Tetőtől-talpig rakadt a máztól:D.
- Persze- nevettem el magam.
- Várj. Csak egy perc...előtte ezt még meg kell tennem...- állt fel gonoszan mosolyogva. Odasettenkedett bátyja mögé, aki elmélyülten beszélgetett Chris-sel, Istivel és Petivel, majd egy hirtelen mozdulattal Kevin arcába nyomta maszatos kezeit. Persze nagyon sajnáltam Kevint, de ránézve nem lehetett nem röhögni. Iszonyú vicces volt. A többiek is mind nevettek rajta, sőt miután Kevin sajátos módon visszaadta Natinak (férfi spray-vel fújta telibe, a nap további részében Nati Axe felhőtt hagyott maga után és mondanom se kell az ablak mindig nyitva volt a teremben:D) az összekenést ő is nevetett és csinált egy pár "csokisarcos" selfiet.
- Most már tényleg menjünk ki a mosdóba- indult el Nati az ajtó felé, mire én még mindig röhögve követtem.
- Hogy jutott eszedbe összekenni Kevint?- Kíváncsiskodtam miközben barátnőm a tükör elött mosakodott.
- Amikor kicsik voltunk az a hülye ( a Bánky testvérek sajátos "becézést" használnak pl: állat, hülye, ostoba, vadbarom, idióta, majom stb.) mindig a fejemre burította a kaját, amit már nem kért és így nem kellett megennie. Gondoltam, hagy tudja meg milyen az, amikor a fejed tiszta szutyok- magyarázta vidáman.
- Mi van Nati talán agyadra ment az, hogy Chris lecserélt Diánára?- Lépett be Zsófia a kíséretével a mosdóba.
- Csak, hogy tudd Chris nem cserélt le- perdült meg Nati és vigyorogva Zsófiára nézett.
- Valóban?- Kérdezte tetetett kedvességgel.
- Sajnálatodra Zsófia mindketten boldog kapcsolatban élünk, méghozzá én Kevinnel Nati pedig Chris-sel- szálltam be a beszélgetésbe.
- Még...- vigyorgott gonoszan az a kis *****.
- Sokáig- fokozta Natin tovább.
- Kétlem. Előbb utóbb valamelyikőtöké úgyis véget ér...De én addig se tétlenkedem...és szerintem már olvastátok- mutatta fel a suli újság egyik számát.
- Te?!- Kiáltottunk fel egyszerre Natival.
- Ohh..Kis buták...Még szép, hogy én. Fantasztikus vagyok. Együtt boldogan beszélgetve elmentek stb.stb. Ki másnak jutna eszébe? Csak azt sajnálom, hogy meg se ingott egyikőtök se- csóválta a fejét.
- Tudhattam...Gondolom te fényképeztél is igaz? Hát persze...- világosottam fel.
- Zsófi te akkora egy....- Nati kitörését a csengő szakította félbe.
- Huppsz. Becsengettek. Na pá- integetett pofátlanul mielőtt távozott.
- Gyere menjünk Nati- húztam magam után a dühtől remegő barátnőmet. A teremfelé futva még gyorsan megbeszéltük, hogy a fiúknak nem szólunk erről, mert abból jó nem származna. A nap további része eseménytelenül telt. A buszmegállóban elköszöntem a többiektől és haza indultam. Nagy meglepétesmre anyát otthon találtam, méghozzá főzés közben:3.
- Helóka- köszöntem vidáman.
- Szia, Dius! Mi újság?- Kérdezte tészta nyújtás közben.
- Ha te azt tudnád- kezdtem nagyot sóhajtva.
- Ez nem hangzik valami jól...Na ülj le és mondjad- foglalt helyet anya a nagy étkező asztalnál ( a szüleim sokszor tartanak üzleti megbeszélést, sőt ünnepekkor Chris és Natiék családja is hivatalosak egy vacsira^-^) Fél órán keresztül csak meséltem és meséltem. Anyának nem egyszer kellett szólnia, hogy vegyek levegőt, vagy pihenjek egy kicsit. Mindent rázúdítottam  szegény anyura, aki a beszámolóm végén olyan fáradtán nézett, mintha átélte volna az egész történetet.
- Hát kicsim...Ez nehéz ügy, de egyet ne feljts el. A barátaiddal elválaszthatatlanok vagytok már ki tudja mi óta. Egy ember nem tud közétek állni. Viszont nem szeretném, ha megint az igazgatóiban kötnél ki emiatt a lány miatt- mondta szigorúan.
- Nyilasyné hibája- vágtam rá durcásan.
- Dia...- sóhajtott most anya- tudom, hogy nem jössz ki jól az osztályfőnököddel, ami számomra érthetetlen, hiszen a magatartásod kifogástalan, mégis megkérlek rá, hogy legyen ő az egyetlen ember akivel nem szállsz vitába a saját igazadért. Rendben?
- Jó. Megyek tanulni- álltam fel az asztaltól.
- Menjél csak. Majd szólok, ha eszünk. És ha végeztél elmegyünk lovagolni egyet oké?- Mosolygott kedvesen anya. Gyorsan felszaladtam házit csinálni és mire az ebéd készen lett már végeztem is.
- Dia! Lassabban! Nem vagy versenyen- Szólt rám apa látva, hogy szinte falom az ételt.
- Anyával kilovagolunk- újságoltam boldogan, mikor megettem mindent, ami a tányéromon volt.
- Ez remek hír, tudom, hogy szeretsz édesanyáddal lovagolni, de attól függetlenül nem kellett volna ilyen gyorsan behabzsolni az ételt- csóválta apa a fejét (most már) mosolyogva. Fél óra múlva már anyával az erdőben lovagoltunk. Mindig is csodáltam anyát, hiszen kifogástalanul lovagolt, tőle tanultam mindent, sőt, amikor megvettük a lovakat együtt törtük be őket. Imádtam vele lovagolni. Mindig versenyeztünk, de nem csak gyorsasági futamokat rendeztünk, hanem mindenféle ügyességit is. Este 8 órakkor fáradtan léptünk be a házba. 
- Megjöttünk!- Kiáltottam vidáman apának.
- Dia! Nati keresett telefonon, azt mondta, ha haza értél azonnal kapcsold be a gépet- szólt apa, miközben a kedvenc tv műsorát nézte: foci.
- Oké- kiabáltam neki vissza már a lépcső tetejéről. A szobámba beérve rögtönn az ágyra vetettem magam és kapkodva benyomtam a laptopom bekapcsoló gombját. Ha Nati fel is hívott, akkor már baj lehet, csak akkor telefonál, ha tudja, hogy nem vagyok net közelben, általában inkább Facebook-on üzen. Gyorsan bejelentkeztem és megnyitottam a bejövő üzeneteim, amik között ott volt Nati üzenete, amit valószínüleg csak olyan "hamargyorsan" írt, mivel amit csak tudott lerövidített és tele volt elírásokkal is.
( Ha bármilyen üzenet váltás lesz a történetben( SMS, órán, lapra írt, Facebook stb) azt, hogy ki írja csak egyszer fogom teljesen kiírni utána már csak kezdőbetűkkel fogom jelezni pl: Dia= D; Nati= N stb)
Nati: Dia ygorsan gyere áthozzámk! Ne kédrez semmit sak gyere ah. tudsz. :*

7.fejezet

Újra itt vagyok:) Visszatértem és hoztam az új részt. Na most nem nagy durranás szóval, úgy olvassátok:D Várom a megjegyzéseket. És bocsi de nem találtam képet hozzá:( Majd ha rábukkanok egyre akkor felrakom. Jó olvasást:))

Újságcikk, a nagy beolvasás, megint az igazgatóiba...

Egy hét múlva döbbenten néztük a suli újság (képzőművészetiben kötelező dolog az újság írás) oldalait. Három(!!!!!!!) oldalon keresztül egyetlen-egy dologról volt szó benne. Rólam és Chris-ről. Miután bocsánatot kértem tőle Chris megölelt, és meg is puszilt. Na, ez volt az, amit nem kellett volna. Ugyanis hiába volt csak egy baráti puszi, néhány ember mégis egy csóknak látta és fogalmam sincs, hogy ki (megkeresem és eltöröm a kezét) lefényképezett minket (nem is egyszer), elvitte az újság szerkesztőjének és meg is volt az e heti címlap sztori. Ilyenkor kifejezetten utálom, hogy a suli nem valami tudományos újságot szerkeszt, hanem inkább egy pletyka-hulladékot... Tulajdonképpen három oldalon keresztül vesézték azt, hogy mekkora egy szemét vagyok, mert nem elég, hogy megcsalom(?) Kevint, de mindezt a legjobb haverjával teszem, aki ráadásképp az én legjobb barátnőm barátja. Persze Chris-ről egy rossz szó se volt benne, ő volt az áldozat én meg a legesleggonoszabb ember a világon. Íme egy részlet(!!) a cikkből (a zárójelekben a saját véleményem és hozzászólásaim lesznek)
,,Szőke Diána és Nagy Krisztián, alias Big Christian egy pár!(<- jó tudni róla) De mi történt Dia és Bánky Kevin között? Vagy talán Kevin se sejti, hogy a "barátnője" (mi ez az idézőjel??????) és a "barátja" kavarnak? És mi van Bánky Natasával Dia "legjobb barátnőjével" (már megint idézőjel)? Lehet, hogy Dia kedves és igazságmániás (nem vagyok igazságmániás!!) és -valljuk be- sznob álarca mögött egy igazi bestia (?????) rejtőzik. Egy tanuló most elmeséli mit is látott: Chris először egyedül állt az automatánál előttem. Aztán történt valami, megjelent Dia és odament hozzá. Beszéltek pár szót, elmosolyodtak megölelték egymást és egy csók is elcsattant. Ezek után Dia meg várta a fiút és együtt boldogan beszélgetve elmentek, úgyhogy Chris átkarolta a lány vállát. Szóval volt ölelés, csók meg ilyenek. De akkor, hogy is van ez? Tényleg járnak? Néhány diák állítja, hogy az nap, amikor ez történt Dia és Kevin összevesztek (mi? na ez totál kamu) és szakítottak(ez a legnagyobb hazugság. Kevin a barátom még mindig). Viszont Nati és Chris kézen fogva mentek haza. Tehát Diána tönkre tenné a "barátnője" (hagyjuk már az idézőjeleket!!!!) kapcsolátat azért, mert ő már nem boldog. Önzőség nem? Megkérdeztünk néhány osztálytársukat, de ők úgy gondolták, inkább nem nyilatkoznak (jól gondolták). Talán félnek Diána haragjától? Nem tudni. Minden estre a következő oldalakon elolvashatjátok a többi diák elbeszélését, akik szemtanúi voltak az ominózus ölelés+csók kombinációnak.''
- Ekkora egy szennyet életemben nem olvastam- hajítottam le a földre az újságot.
- Dia, ez csak egy kitaláció- csitított Kevin, aki (szerencsére) nem hitte el azt, hogy én meg Chris...
- Mi tudjuk, hogy nem igaz- nyugtatott Nati is.
- Jó, de nézz csak körbe- fordultam meg. Amint megfordultam az udvaron mindenki más felé nézett, de egyértelmű volt, hogy addig minket fürkésztek.
- Ne foglalkozz velük- vonta meg Chris a vállát. Ő könnyen volt. Nem őt nézte mindenki egy álnok szörnyetegnek.
- Oké. De előtte, ezt még meg kell tennem- vettem fel az újságot és bemenetem a suliba, ott fel a harmadik emeltre a 12.-esekhez.. Tudtam kit keresek. Juditot az újság szerkesztőjét, aki a cikket írta. Amikor beléptem a terembe minden szem pár felém fordult. Sejtették miért és kihez jöttem. Judit felállt és kihúzta magát. Talán már várt is rám. Nem érdekelt, belekezdtem a mondandómba.
- Te!- Kezdtem kedvesen-  Mégis mit képzelsz? Bemocskolsz az iskola előtt? Leírsz egy szívtelen bestiának? Szóval szerinted igazságmániás sznob vagyok? Hm...Van benne valami. Az igazságérzetem küldött ide. Ugyanis nem tűröm, hogy ilyen hazugságokat állíts rólam. Soha se csalnám meg Kevint. Nem tudom honnan szedted, ezt az egészet. Én meg Chris? Chh...Te meg vagy buggyanva. Ha szerinted igazságmániás vagyok akkor az igazságérzetem engedné ezt? Mert ugyebár ez nem lenne igazságos. Ha már egyszer ekkora baromságokat írsz gondolt át, mielőtt kinyomtatod. Jó az én életemmel foglalkozni? Mert igazán abba hagyhatnád. Miért kell mindig rólam kreálni a pletykákat? Minden hónapban legalább egyszer olvasok valami új dolgot magamról ebben a hulladékban. És tudod nem kellemes, hogy az iskolában mindenki egy utolsó sarkinak néz- ezzel hátra fordultam, de mielőtt kiléptem volna a teremből még egy utolsó döfést szerettem volna Juditnak adni- majd' elfelejtettem! Lehet, hogy sznob vagyok, de ugyan nézz már rám és aztán magadra- mikor becsuktam magam mögött az ajtót még hallottam a bentiek hangos ,,húú''-zását. Meglehet a vége nem kellett volna a kis beolvasásomnak, mert durva volt, de már nem érdekelt.
- Dia! Ugye nem Juditnál voltál?- Futott felém Nati és láttam, hogy a többiek is követik.
- De. Elintéztem. Azt hiszem, egy darabig nem fog rólam írni- húztam ki magam magabiztosan.
- Te jó ég. Mit mondtál neki?- Fogta a fejét mindenki.
- Szőke Diána! Mit keresel a becsengetés után öt perccel a harmadik emeleten, holott a földszinten lenne órád? Vagy netán lógni akarsz?- Közeledett felém kiabálva Nyilasyné.
- Elnézést tanárnő. Csak az iskolaújsággal kapcsolatban jöttem fel. De már megyek is- indultam a lépcső felé.
- Nem mész sehova. Maximum velem. Méghozzá lógás kísérlete miatt az igazgatóiba. A többiek pedig...nyomás az órára- Vezényelt Nyilasyné. A többiek elindultak a földszintre én pedig mehettem a tancival az igazgatóhoz....megint. VÉGE

Eltűnök, újítás blablabla:D

summer paradise with you<3

Helóka:)
Most júniusban 2 hétig offline állapotba leszek ugyanis megyek táborozni. Addig új fejezet nem fog felkerülni, tehát egyenlőre titok marad mi történt Chris és Dia között ;) . Remélem eddig tetszik a blog és visszanéztek, azért egyszer-kétszer.
Aztán még akartam írni, hogy tettem ki egy zenelejátszót, amibe próbálok semleges zenéket tenni. Ötleteket szívesen várok, azzal kapcsolatban, hogy milyen zenéket hallgatnátok olvasás közben és én azt fogom betenni:))
Meg még valamit akartam...megvan:D Egyik este gondolkoztam blablabla szóval eszembe jutott, hogy mi lenne, ha lennének ilyen külön részek pl. Dia és Kevin megismerkedése. Mit szóltok?^^
Ennyi lenne a mondani valóm és bocsi, hogy ennyire (szerintem) lerí az írásomról, hogy fel vagyok pörögve. Ezen a héten itthon leszek még de JÚNIUSBAN nem lesz újabb bejegyzés. Köszönöm a figyelmet:3 Ja és még1 dolgocska. Keresek egy jó blogot, aminek legalább  fejezete van. Szívesen elolvasnám. ugyanis amiket olvasok szünetelnek:( Megjegyzésben várok minden féle (fanfiction-tól kezdve vámpírokig) legalább 10 fejezetes blogot, amit azon az egy héten, amikor itthon leszek olvasni tudnék. (Azon az egy héten se lesz új fejezet) Köszike :*

6.fejezet

Konfliktus után konfliktus, automata

,,Gyorsan felszaladtam a 2. emeletre az automatához.''

- Nagy mázlid van girl- nézett rám röhögve Chris miután elmeséltem, hogy mi történt az igazgatóiban.
- Ennyi? Tényleg csak bocsánatot kellett kérned?- Kérdezte Nati sokkolva.
- Ahamm. Habár Zsófia minden áron szerette volna, ha legalább egy osztáyfőnökit kapok és olyanokat talált ki...Azt állította, hogy én neki is mentem és felpofoztam- fogtam a fejem.
- Úristen. Ugye tudod, hogy tényleg irtó nagy szerencséd volt?- Csóválta a fejét Kevin. Ő még mindig azon szörnyülködött, hogy rosszabb is lehetett volna.
- Jó tudom- bólogattam unottan.
- Szőke Diána! Már az óráról is késni akarsz? Ráadásul a barátaidat is magaddal rántanád? Tűnés be az órára!- Kiabált az ajtóból Nyilasyné, habár a nevemet csak a szájáról tudtam leolvasni mert pont a csengőszókor kezdett el ordibálni. Bájos nem igaz...?
- Dehogyis tanárnő. De a csengő csak most szólalt meg és...- kezdtem védekezni.
- És úgy gondoltad, ráérsz még nem? Na nyomás befelé- nézett rám szúrós szemekkel.
- El se tudom képzelni, hogy miért utál ennyire- panaszkodtam etikán a többieknek. Szerencsére a tanár jó fej, tudja hogy a tantárgya töltelék, ezért az óráin bármit lehet csinálni. De tényleg bármit. Egyszer, akik közel laktak a sulihoz haza mehettek erre a háromnegyed órára:DD. Kétségkívül a legjobb fej tanár.
- Talán nem tetszik neki, hogy mindig belekötsz- vonogatta Nati a vállát.
- Vagy utálja a török neved, amiért az kimondhatatlan.
- Chris ezt te se gondolhatod komolyan. És amúgy is. Hagyd a török nevem. Tudod jól, hogy a nagyszüleim miatt kell- húztam fel az orrom.
- Csak vicceltem- ütögette meg a fejem mint egy kutyának.
- Chris belőled még ma elegem lesz- forgattam a szemem.
- Akkor majd szólj előtte, én elmegyek és akkor nem lesz eleged belőlem.
- Felőlem most is elmehetsz.
- Na elég a vitából- szólt közbe békítő szándékkal Kevin, aki eddig Natival rajtunk röhögött.
- Ne csak nekem mond. Neki van baja a nevemmel- mutattam sértetten Chrisre és nem érdekelt, hogy ezzel kb. egy öt éves szintjére süllyedtem.
- Nincs bajom a neveddel, csak az, hogy nem lehet kimondani, de te elvárod, hogy azt is hozzá mondják és ha valaki csak annyit mond Szőke akkor te rögtön utálod- emelte fel Chris a hangját.
- Nem én vagyok az, aki "ámerikáinak" képzeli magát és angol neven szólíttatja magát. Nekem legalább eredetileg van külföldi nevem és a személyimen is ez van. Nem úgy mint egyeseknek- ezúttal már én is kiabáltam.
- Mi ez a hangzavar ott hátul? Csendesebben ha lehetne- nézett fel a tanár egy újságból(?).
- Elnézést- kértem bocsánatot.
- Kérhetnék egy mell nézést?- Skandálták a többiek Chris egyik hülyeségét, amit akkor szokott mondani, ha valaki valakitől elnézést kér.
- Hjajj. Már ezt az idétlenséget is abba hagyhatnátok- csaptam idegesen a padra.
- Ezt most csak, azért mondod mert meg vagy sértődve rám. Máskor mindig röhögsz rajta- nézett Chris lesajnálóan, ugyanis utálja, ha a poénjait rosszul minősítik.
- Az máskor van. A te véleményed is megváltozik mindig mindenről. Az enyém miért nem változhat?- Vitatkoztam tovább.
- Senki se mondta, hogy ne változzon. De tudod mit Szőke-Nemtudomhogykellmondani Diána? Hagyjuk ezt inkább, mert a végén még sírni fogsz. Nem tudom mi bajod lett megjött vagy nem tudom, de hagyj oké?- Tette fel a kezét Chris, aztán felállt és a pont csengetéskor kiment.
- Miért kell ezt csinálnotok?- Csóválta Kevin a fejét. Ő se szereti ha veszekszünk Chris-sel ahogyan Nati se sőt még én se szeretek fasírtban lenne vele, de ezúttal megbántott. Nagyon.
- Ő kezdte- suttogtam padra hajtott fejjel.
- Dia. Figyelj. Béküljetek ki. Ez így senkinek se lesz jó. Menj keresd meg- simogatta meg a hátam Kevin.
- Nem. Megbántott- ellenkeztem.
- Kevinnek igaza van. Wow. Ilyent se mondok sűrűn- virult Nati feje, de aztán hamar elkomorult- ez így nem lesz jó, mert így nekem választanom kéne köztetek de tudod, hogy nem tudok és na. Értesz.
- Jó megyek- indultam el Chris után. Akár mennyire is megbántott, Natiéknak igazuk van. Ők se szeretik, amikor harag van közöttünk és én is utálom. Gyorsan felszaladtam a 2. emeletre az automatához. Chris ebben a szünetben mindig odamegy és vesz magának egy müzli szeletet (persze nem csokisat). Mikor odaértem éppen a sorban állt és hangosan szitkozódott amiért egy alsós (talán elsős vagy másodikas) nem érte fel a pénz bedobó lyukacskát, ezért nyújtózkodott. Persze a mögötte állóknak tetszett a szenvedése, véletlenül se segítettek volna. A kisgyerek már majdnem sírt, ígyhát gondoltam Chris úgyis itt marad nem bírja ki müzli nélkül, úgyhogy gyorsan odamentem a kisfiú mellé és két perc múlva már boldogan ette a csokiját. A mögöttem álló (nem kicsi) sor tapsolni kezdett, de nem tartott sokáig mivel gyorsan túltették magukat az egészen és inkább elköltötték a pénzüket az automatánál.
- Chris, figyelj én sajnálom, amit mondtam- néztem mélyen Chris szemeibe.
- Dia, figyelj, én is sajnálom, amit mondtál- vigyorgott rám, mire én is elmosolyodtam, aztán olyat tett, aminek következményei is lettek...VÉGE