9.fejezet

Bánky-éknál, kórházban, Nati nem mond semmit, beszélgetés

,,John Cena-féle bütykös integetést de mielőtt belém könyökölt volna én odébb gurultam mire ő bumm.''

- Anya!- Kiabáltam kettesével szedve lefelé a lépcsőfokokat.
- Lassabban Dia! Le fogsz esni- nézett ki anya a konyhából.
- Valami történt Natiéknál. Át kéne vinned. Most. Ha lehet. Légyszi- mondtam, már a cipőmet húzva.
- Tulajdonképpen miért kell este fél nyolckor elfuvaroznom téged?- Kérdezte anya már a kocsiban ülve.
- Nem tudom. Nati írt, hogy gyorsan menjek át hozzájuk, mert...- kezdtem magyarázkodni, de amint befordulunk a Bánky család háza elé a torkomon akadtak a szavak, ugyanis egy mentő autó állt a kapujukban.
- Uram atyám- motyogta anyu miközben leparkolt a mentő mellett. Én megse várva, hogy leállítsa a kocsit, kipattantam és rohantam az ajtóig. Csengetéssel nem vesződtem, mivel nem szoktam.
- Nati!!!- Hívtam legjobb barátnőmet.
- Dia, itt vagyunk fent- jött a válasz. Gyorsan felszaladtam és a hangokat követve, félve attól, hogy mi vár rám bent, beléptem Kevin szobájába. Őszintén súlyosabb dologra számítottam vérre vagy valami ilyesmire. Ehelyett két mentőst találtam a nevető Bánky testvérekkel. Kevin az ágyán feküdt bekötött kézzel.
- Mi történt?- Ültem le a barátom mellé az ágyra.
- Chris átjött- mondta egy gyors puszi után.
- És?- Értetlenkedtem.
- Pankrációztunk és, hát kicsit rosszul sikerült az egyik ugrásom. Ráestem a kezemre, ami eltört. Téged vártunk, mert gondoltuk bejönnél a kórházba amíg begipszelik- magyarázott meg mindent. Miközben anyával a kórház felé mentünk elgondolkodtam, hogy Kevin és Chris hány éve szinten vannak. Egy dolog, hogy már mániákusan szeretik a pankrációt, amit szombatonként mindig meg kell Natival néznünk velünk. A műsorral nincs bajom. Izmos pasik+verekedés. Nem rossz. De két 17(!!) éves fiú közül egyiknek sincs esze, hogy ne próbálják ki?? Még a műsor közben a szünetekben is bemondják hogy ne próbáld ki otthon. De ők ezt figyelembe se veszik. Régóta "játszanak" ilyet, viszont kórházba egyszer se került egyikőjük se. Pár lila folt volt a max. ami előfordult. Esküszöm, ezt soha de soha-soha-soha se fogom megérteni...Örök rejtély...
- Merre jársz Dia?- Húzta el a kezét előttem Nati a kórházban, mivel még ott is a történteken agyaltam.
- Sehol. Egyébként Chris hogy-hogy nincs itt?- Most tűnt csak fel, hogy Nati barátja érdekes módon nincs a folyosón, sőt még a házban se találkoztam vele, holott a balesetkor jelen volt.
- Haza ment. Egy ideig várt velünk téged aztán megunta és elment.- Felelte Nati túlságosan is közönyösen...Általában, ha Chris-ről mond valamit (bármit) mosolyog most viszont, mintha nem nagyon érdekelné...Furcsa.
- Történt valami, amit én nem tudok?- Kérdeztem óvatosan. Nati az a fajta lány, aki, ha magától nem mond el valamit, nem szabad erőltetni, mert a végén dühös lesz. Szépen ki kell várni, hogy magától kezdjen beszélni róla.
- Nem- felelte, de engem nem tudott becsapni. Lerítt róla. Mikor válaszolt, akkor is elfordult és a hangja is...Ideges volt, úgyhogy inkább hagytam. Előbb-utóbb úgyis elmondja.
- Oké- vontam meg a vállamat, mintha mit se vettem volna észre.
- Na, mehetünk is haza- jött ki Kevin a gipszelős szobából (nem jut eszembe a neve).
- Végre- pattant fel Nati a helyéről, majd előre sietett az autóhoz.
- Kevin, haza viszünk titeket rendben?- Lépett anya Kevin mellé.
- Köszönjük- az ilyen válaszok miatt tarják anyuék Kevint illedelmes és intelligens fiúnak...Véleményem szerint, az a két tulajdonság igaz lenne rá nem kellett volna még este 9-kor a kórházban ülnünk. Mindegy...
- Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehettetek ilyen felelőtlenek Chris-sel- osztottam meg Kevinnel az évszázad fejtörőjét.
- Ne kezd te is- nyögött fel fájdalmasan.
- Megértem, hogy anyukád is jól megmosta a fejedet- vágtam rá reflexből.
- Anya még hagyján...Natit kellett volna hallanod. Totál ki kelt magából. Össze is vesztek Chris-sel. Nem mesélte?- Árulta el Kevin Nati rossz kedvének az okát.
- Nem- ráztam még a fejemet is meg, hogy nyomatékosítsam.
- Hát akkor kérdezd csak meg tőle- mutatott épp kezével a kocsi irányába, ahol egy sötét alak (Nati) álldogált.
- Nati!- Kezdtem kedvesen- tényleg összevesztetek Chris-sel?
- Arggh- jött a mogorva hang Natiból.
- Nati...Miért nem mondod el?- Kérdeztem szomorúan már a kocsiban ülve.
- Mert nincs kedvem arról a felelőtlen baromról beszélni- fordult el tüntetőleg az ablak irányába.
- Jó akkor nem kell- kezdtem el én is duzzogni. Ezután csak anya és Kevin beszéde törte meg a csendet, mi viszont hátul teljes hallgatásba burkolóztunk. Mikor kitettük a két testvért Nati el se köszönt, rögtön bement a házba.
- Beszélj vele. Ha tényleg összevesztek Chris-sel ki kell békíteni őket- öleltem meg búcsúzóul Kevint, aki nem nagyon akart elengedni, mondván neki ez így jó. Nem tudom meddig álltunk a ház előtt (másodpercekig? percekig? passz...), de anya megunta a várakozást és türelmetlen dudálásba kezdett. Az nap este még sokáig nem tudtam aludni, úgyhogy bekapcsoltam a laptopomat. Szerencsémre nem kellett elkezdenem céltalanul böngésznem, mivel Chris is be volt jelentkezve.
*beszélgetés*
Dia: halika^^ mizu veled baj keverő?:P
Chris: csá. semmi különös. heverem a sokkot=ps-ezek.
D: mi történt Natival? nem akarja elmondani csak annyit hogy: arrghh.
C: kiakadt. kiabált. azt mondta felelőtlen vagyok meg ilyenek..
D: és nagyon összevesztetek?
C: csak ő veszekedett. minden szavamat támadásnak gondolta. de biztos megijedt vagy nemtom.
D: de azért ki fogtok békülni igaz?*-*
C: naná. nem tudok haragudni arra a malyomra:D
D: akkor jó de Chris...
C: he?
D: a majom az j....:DDDDD
C: jó de Dia...
D: tessék?
C: lesz*rom...:DDDDDDDDD
D: elmeséled hogy hogyan tört el Kevin keze? még nem hallottam az egész sztorit:3
C: ja. unatkoztam ő meg netezett ezért kiütöttem a kezéből a telefont és tudod hogy utálja ha valaki ezt csinálja ezért elkezdtünk bunyózni. valahogy lekerültem a földre és ő felállt az ágyra. onnan akart csinálni egy john cena-féle bütykös integetést de mielőtt belém könyökölt volna én odébb gurultam mire ő bumm. belecsapódott a földbe rá a kezére. kb. ennyi volt:D
D: omg:D hülyék vagytok...
C: ja. tom'.
D: mind1. én alszok. békülj ki Natival!!!!! jó éjt.
C: ok. no para. good night.
*beszélgetés vége*

8.fejezet

Beszélgetés az igazgatóval, Nati visszavág, balhé a mosdóban, kitálalás, üzenet



,,Natinak nem jó a sima kakaós csiga áááá...neki olyan kell, aminek csokis a teteje...''

- Diána!- Nézett csodálkozva rám az igazgató- mit műveltél már megint?- Kérdezte mosolyogva ugyanis tisztában volt a Nyilasyné-vel való "jó" kapcsolatommal.
- A csengőszó után 5 perccel a földszint helyett a harmadik emelten volt. Erősen lógás gyanús- előzőtt meg a válasszal az osztályfőnököm.
- Mit kerestél az emeleten?- Kérdezte Hajdú tanárnő.
- A 12.-esek termében voltam panaszt tenni az iskolaújsággal kapcsolatban- vontam vállat.
- Szóval balhézni voltál- nézett rám Nyilasyné azzal a bizonyos "áhááá most elszóltad magad" pillantással.
- Kérlek Angéla hagyj magunkra Diánával. Köszönöm- küldte ki az igazgatónő Nilasynét, aki nagy puffogva kiment a szobából.
- Nem balhéztam, na jó egy kicsit ki akadtam, de tanárnő mégis mit tenne maga akkor, ha hazugságokat állítanának magáról egy újságban és emiatt mindenki egy utolsónak nézné?- Soha se érdekelt mások vélemyéne, de ha igazságtalanul utálnak azt nem tűröm el.
- Igazat adok neked. És hát az osztályfőnököd szomorúságára még megbüntetni se tudlak azért, amiért kiálltál magadért. Úgyhogy most menj vissza az órádra- terelgetett az ajtó felé Hajdú tanárnő.
- Köszönöm tanárnő- mosolyogtam hálásan az igazgatónőre mielőtt rám csukta az ajtót. Felszabadultan indultam vissza a tanterembe, ugyanis egy újabb incidenst úsztam meg büntetés nélkül.
- Ülj le, Diána. A barátaid elmondták mi történt- fogadott jó kedvűen az angol tanár, mikor beléptem az osztályba. Mindenki mosolygott rám kivéve egy ember...Zsófia. Gyilkos szemekkel nézte, ahogy helyet foglalok Nati mellett és vidáman pacsizok egyet Chris-sel. Ezek után inkább le se írom milyen fejet vágott, amikor a kicsengetés után Kevin első dolga volt, hogy megöleljen:)). Átcuccoltunk a saját tantermünkbe (csak nyelv, informatika és testnevelés órán vagyunk máshol) és mivel idővel kint elkezdett esni a teremben maradtunk.
- Eljössz velem kezet mosni?- Kérdezte Nati felmutatva a kezét, ami tiszta csoki volt, mert Natinak nem jó a sima kakaós csiga áááá...neki olyan kell, aminek csokis a teteje...Ennek eredménye látszott rajta...Tetőtől-talpig rakadt a máztól:D.
- Persze- nevettem el magam.
- Várj. Csak egy perc...előtte ezt még meg kell tennem...- állt fel gonoszan mosolyogva. Odasettenkedett bátyja mögé, aki elmélyülten beszélgetett Chris-sel, Istivel és Petivel, majd egy hirtelen mozdulattal Kevin arcába nyomta maszatos kezeit. Persze nagyon sajnáltam Kevint, de ránézve nem lehetett nem röhögni. Iszonyú vicces volt. A többiek is mind nevettek rajta, sőt miután Kevin sajátos módon visszaadta Natinak (férfi spray-vel fújta telibe, a nap további részében Nati Axe felhőtt hagyott maga után és mondanom se kell az ablak mindig nyitva volt a teremben:D) az összekenést ő is nevetett és csinált egy pár "csokisarcos" selfiet.
- Most már tényleg menjünk ki a mosdóba- indult el Nati az ajtó felé, mire én még mindig röhögve követtem.
- Hogy jutott eszedbe összekenni Kevint?- Kíváncsiskodtam miközben barátnőm a tükör elött mosakodott.
- Amikor kicsik voltunk az a hülye ( a Bánky testvérek sajátos "becézést" használnak pl: állat, hülye, ostoba, vadbarom, idióta, majom stb.) mindig a fejemre burította a kaját, amit már nem kért és így nem kellett megennie. Gondoltam, hagy tudja meg milyen az, amikor a fejed tiszta szutyok- magyarázta vidáman.
- Mi van Nati talán agyadra ment az, hogy Chris lecserélt Diánára?- Lépett be Zsófia a kíséretével a mosdóba.
- Csak, hogy tudd Chris nem cserélt le- perdült meg Nati és vigyorogva Zsófiára nézett.
- Valóban?- Kérdezte tetetett kedvességgel.
- Sajnálatodra Zsófia mindketten boldog kapcsolatban élünk, méghozzá én Kevinnel Nati pedig Chris-sel- szálltam be a beszélgetésbe.
- Még...- vigyorgott gonoszan az a kis *****.
- Sokáig- fokozta Natin tovább.
- Kétlem. Előbb utóbb valamelyikőtöké úgyis véget ér...De én addig se tétlenkedem...és szerintem már olvastátok- mutatta fel a suli újság egyik számát.
- Te?!- Kiáltottunk fel egyszerre Natival.
- Ohh..Kis buták...Még szép, hogy én. Fantasztikus vagyok. Együtt boldogan beszélgetve elmentek stb.stb. Ki másnak jutna eszébe? Csak azt sajnálom, hogy meg se ingott egyikőtök se- csóválta a fejét.
- Tudhattam...Gondolom te fényképeztél is igaz? Hát persze...- világosottam fel.
- Zsófi te akkora egy....- Nati kitörését a csengő szakította félbe.
- Huppsz. Becsengettek. Na pá- integetett pofátlanul mielőtt távozott.
- Gyere menjünk Nati- húztam magam után a dühtől remegő barátnőmet. A teremfelé futva még gyorsan megbeszéltük, hogy a fiúknak nem szólunk erről, mert abból jó nem származna. A nap további része eseménytelenül telt. A buszmegállóban elköszöntem a többiektől és haza indultam. Nagy meglepétesmre anyát otthon találtam, méghozzá főzés közben:3.
- Helóka- köszöntem vidáman.
- Szia, Dius! Mi újság?- Kérdezte tészta nyújtás közben.
- Ha te azt tudnád- kezdtem nagyot sóhajtva.
- Ez nem hangzik valami jól...Na ülj le és mondjad- foglalt helyet anya a nagy étkező asztalnál ( a szüleim sokszor tartanak üzleti megbeszélést, sőt ünnepekkor Chris és Natiék családja is hivatalosak egy vacsira^-^) Fél órán keresztül csak meséltem és meséltem. Anyának nem egyszer kellett szólnia, hogy vegyek levegőt, vagy pihenjek egy kicsit. Mindent rázúdítottam  szegény anyura, aki a beszámolóm végén olyan fáradtán nézett, mintha átélte volna az egész történetet.
- Hát kicsim...Ez nehéz ügy, de egyet ne feljts el. A barátaiddal elválaszthatatlanok vagytok már ki tudja mi óta. Egy ember nem tud közétek állni. Viszont nem szeretném, ha megint az igazgatóiban kötnél ki emiatt a lány miatt- mondta szigorúan.
- Nyilasyné hibája- vágtam rá durcásan.
- Dia...- sóhajtott most anya- tudom, hogy nem jössz ki jól az osztályfőnököddel, ami számomra érthetetlen, hiszen a magatartásod kifogástalan, mégis megkérlek rá, hogy legyen ő az egyetlen ember akivel nem szállsz vitába a saját igazadért. Rendben?
- Jó. Megyek tanulni- álltam fel az asztaltól.
- Menjél csak. Majd szólok, ha eszünk. És ha végeztél elmegyünk lovagolni egyet oké?- Mosolygott kedvesen anya. Gyorsan felszaladtam házit csinálni és mire az ebéd készen lett már végeztem is.
- Dia! Lassabban! Nem vagy versenyen- Szólt rám apa látva, hogy szinte falom az ételt.
- Anyával kilovagolunk- újságoltam boldogan, mikor megettem mindent, ami a tányéromon volt.
- Ez remek hír, tudom, hogy szeretsz édesanyáddal lovagolni, de attól függetlenül nem kellett volna ilyen gyorsan behabzsolni az ételt- csóválta apa a fejét (most már) mosolyogva. Fél óra múlva már anyával az erdőben lovagoltunk. Mindig is csodáltam anyát, hiszen kifogástalanul lovagolt, tőle tanultam mindent, sőt, amikor megvettük a lovakat együtt törtük be őket. Imádtam vele lovagolni. Mindig versenyeztünk, de nem csak gyorsasági futamokat rendeztünk, hanem mindenféle ügyességit is. Este 8 órakkor fáradtan léptünk be a házba. 
- Megjöttünk!- Kiáltottam vidáman apának.
- Dia! Nati keresett telefonon, azt mondta, ha haza értél azonnal kapcsold be a gépet- szólt apa, miközben a kedvenc tv műsorát nézte: foci.
- Oké- kiabáltam neki vissza már a lépcső tetejéről. A szobámba beérve rögtönn az ágyra vetettem magam és kapkodva benyomtam a laptopom bekapcsoló gombját. Ha Nati fel is hívott, akkor már baj lehet, csak akkor telefonál, ha tudja, hogy nem vagyok net közelben, általában inkább Facebook-on üzen. Gyorsan bejelentkeztem és megnyitottam a bejövő üzeneteim, amik között ott volt Nati üzenete, amit valószínüleg csak olyan "hamargyorsan" írt, mivel amit csak tudott lerövidített és tele volt elírásokkal is.
( Ha bármilyen üzenet váltás lesz a történetben( SMS, órán, lapra írt, Facebook stb) azt, hogy ki írja csak egyszer fogom teljesen kiírni utána már csak kezdőbetűkkel fogom jelezni pl: Dia= D; Nati= N stb)
Nati: Dia ygorsan gyere áthozzámk! Ne kédrez semmit sak gyere ah. tudsz. :*

7.fejezet

Újra itt vagyok:) Visszatértem és hoztam az új részt. Na most nem nagy durranás szóval, úgy olvassátok:D Várom a megjegyzéseket. És bocsi de nem találtam képet hozzá:( Majd ha rábukkanok egyre akkor felrakom. Jó olvasást:))

Újságcikk, a nagy beolvasás, megint az igazgatóiba...

Egy hét múlva döbbenten néztük a suli újság (képzőművészetiben kötelező dolog az újság írás) oldalait. Három(!!!!!!!) oldalon keresztül egyetlen-egy dologról volt szó benne. Rólam és Chris-ről. Miután bocsánatot kértem tőle Chris megölelt, és meg is puszilt. Na, ez volt az, amit nem kellett volna. Ugyanis hiába volt csak egy baráti puszi, néhány ember mégis egy csóknak látta és fogalmam sincs, hogy ki (megkeresem és eltöröm a kezét) lefényképezett minket (nem is egyszer), elvitte az újság szerkesztőjének és meg is volt az e heti címlap sztori. Ilyenkor kifejezetten utálom, hogy a suli nem valami tudományos újságot szerkeszt, hanem inkább egy pletyka-hulladékot... Tulajdonképpen három oldalon keresztül vesézték azt, hogy mekkora egy szemét vagyok, mert nem elég, hogy megcsalom(?) Kevint, de mindezt a legjobb haverjával teszem, aki ráadásképp az én legjobb barátnőm barátja. Persze Chris-ről egy rossz szó se volt benne, ő volt az áldozat én meg a legesleggonoszabb ember a világon. Íme egy részlet(!!) a cikkből (a zárójelekben a saját véleményem és hozzászólásaim lesznek)
,,Szőke Diána és Nagy Krisztián, alias Big Christian egy pár!(<- jó tudni róla) De mi történt Dia és Bánky Kevin között? Vagy talán Kevin se sejti, hogy a "barátnője" (mi ez az idézőjel??????) és a "barátja" kavarnak? És mi van Bánky Natasával Dia "legjobb barátnőjével" (már megint idézőjel)? Lehet, hogy Dia kedves és igazságmániás (nem vagyok igazságmániás!!) és -valljuk be- sznob álarca mögött egy igazi bestia (?????) rejtőzik. Egy tanuló most elmeséli mit is látott: Chris először egyedül állt az automatánál előttem. Aztán történt valami, megjelent Dia és odament hozzá. Beszéltek pár szót, elmosolyodtak megölelték egymást és egy csók is elcsattant. Ezek után Dia meg várta a fiút és együtt boldogan beszélgetve elmentek, úgyhogy Chris átkarolta a lány vállát. Szóval volt ölelés, csók meg ilyenek. De akkor, hogy is van ez? Tényleg járnak? Néhány diák állítja, hogy az nap, amikor ez történt Dia és Kevin összevesztek (mi? na ez totál kamu) és szakítottak(ez a legnagyobb hazugság. Kevin a barátom még mindig). Viszont Nati és Chris kézen fogva mentek haza. Tehát Diána tönkre tenné a "barátnője" (hagyjuk már az idézőjeleket!!!!) kapcsolátat azért, mert ő már nem boldog. Önzőség nem? Megkérdeztünk néhány osztálytársukat, de ők úgy gondolták, inkább nem nyilatkoznak (jól gondolták). Talán félnek Diána haragjától? Nem tudni. Minden estre a következő oldalakon elolvashatjátok a többi diák elbeszélését, akik szemtanúi voltak az ominózus ölelés+csók kombinációnak.''
- Ekkora egy szennyet életemben nem olvastam- hajítottam le a földre az újságot.
- Dia, ez csak egy kitaláció- csitított Kevin, aki (szerencsére) nem hitte el azt, hogy én meg Chris...
- Mi tudjuk, hogy nem igaz- nyugtatott Nati is.
- Jó, de nézz csak körbe- fordultam meg. Amint megfordultam az udvaron mindenki más felé nézett, de egyértelmű volt, hogy addig minket fürkésztek.
- Ne foglalkozz velük- vonta meg Chris a vállát. Ő könnyen volt. Nem őt nézte mindenki egy álnok szörnyetegnek.
- Oké. De előtte, ezt még meg kell tennem- vettem fel az újságot és bemenetem a suliba, ott fel a harmadik emeltre a 12.-esekhez.. Tudtam kit keresek. Juditot az újság szerkesztőjét, aki a cikket írta. Amikor beléptem a terembe minden szem pár felém fordult. Sejtették miért és kihez jöttem. Judit felállt és kihúzta magát. Talán már várt is rám. Nem érdekelt, belekezdtem a mondandómba.
- Te!- Kezdtem kedvesen-  Mégis mit képzelsz? Bemocskolsz az iskola előtt? Leírsz egy szívtelen bestiának? Szóval szerinted igazságmániás sznob vagyok? Hm...Van benne valami. Az igazságérzetem küldött ide. Ugyanis nem tűröm, hogy ilyen hazugságokat állíts rólam. Soha se csalnám meg Kevint. Nem tudom honnan szedted, ezt az egészet. Én meg Chris? Chh...Te meg vagy buggyanva. Ha szerinted igazságmániás vagyok akkor az igazságérzetem engedné ezt? Mert ugyebár ez nem lenne igazságos. Ha már egyszer ekkora baromságokat írsz gondolt át, mielőtt kinyomtatod. Jó az én életemmel foglalkozni? Mert igazán abba hagyhatnád. Miért kell mindig rólam kreálni a pletykákat? Minden hónapban legalább egyszer olvasok valami új dolgot magamról ebben a hulladékban. És tudod nem kellemes, hogy az iskolában mindenki egy utolsó sarkinak néz- ezzel hátra fordultam, de mielőtt kiléptem volna a teremből még egy utolsó döfést szerettem volna Juditnak adni- majd' elfelejtettem! Lehet, hogy sznob vagyok, de ugyan nézz már rám és aztán magadra- mikor becsuktam magam mögött az ajtót még hallottam a bentiek hangos ,,húú''-zását. Meglehet a vége nem kellett volna a kis beolvasásomnak, mert durva volt, de már nem érdekelt.
- Dia! Ugye nem Juditnál voltál?- Futott felém Nati és láttam, hogy a többiek is követik.
- De. Elintéztem. Azt hiszem, egy darabig nem fog rólam írni- húztam ki magam magabiztosan.
- Te jó ég. Mit mondtál neki?- Fogta a fejét mindenki.
- Szőke Diána! Mit keresel a becsengetés után öt perccel a harmadik emeleten, holott a földszinten lenne órád? Vagy netán lógni akarsz?- Közeledett felém kiabálva Nyilasyné.
- Elnézést tanárnő. Csak az iskolaújsággal kapcsolatban jöttem fel. De már megyek is- indultam a lépcső felé.
- Nem mész sehova. Maximum velem. Méghozzá lógás kísérlete miatt az igazgatóiba. A többiek pedig...nyomás az órára- Vezényelt Nyilasyné. A többiek elindultak a földszintre én pedig mehettem a tancival az igazgatóhoz....megint. VÉGE