10.fejezet

Fejmosás, ki a nagyképű?, Kevin célzása

,,Feltettél Facebook-ra egy képet, amin nyakig fel van húzva a pólód és odaírtad hozzá: ismeri valaki ezt a jó pasit?''

A tegnap átéltek után (kórház stb.) kifejezetten örültem, hogy hétvége van. Jó kedvűen indultam a napi teendőket elintézni (reggeli, etetés, egy kis takarítás), majd mikor végeztem netezni kezdtem. Még épp csak betöltött a kezdőlap, amikor csörgött a telefonom.
- Szia, Nati mi olyan sűrgős, hogy nem Face-en írtál?- Érdeklődtem jó kedvűen.
- Nem úgy volt, hogy ma átjössz?- Kérdezte Nati ingerülten.
- De, nem sokára indulok is csak...
- Jó, gyere. Kimegyek eléd. Szia- és lerakta. Pár másodpercig csak bámultam a semmibe. Aztán észbe kaptam és ráérősen lebaktattam a lépcsőn, felöltöztem, megbeszéltem anyával mikorra érek haza és elindultam. Kb. 10 métert tettem meg, amikor a távolban megláttam egy közeledő alakot: Natit.
- Hali- kiabáltam.
- Bocsi, hogy elrángattalak otthonról, de Chris is nálunk van- ölelt meg gyorsan.
- És? Mindig négyen lógunk nálatok- értetlenkedtem miközben elindultunk.
- Jó, de most...
- Most mi?- Törtem meg a csendet, ami Nati félbe hagyott mondata után beállt.
- Most össze vagyunk veszve- suttogta összetörten.
- Dehogy vagytok összeveszve. Én beszéltem vele tegnap. Nem haragszik rád. Azt írta, hogy csak nagyon megijedtél. Ezért ne legyél szomorú. Na Nati! Ugye nem sírsz?- Simogattam meg a vállát, amikor észre vettem, hogy könnycseppek folynak végig az arcán.
- Nem. Tiszta hülyén viselkedtem, és én nem akartam őt hibáztatni meg semmi ilyen...- kezdett heves magyarázkodásba.
- Tudom...De ezt neki is kell mondanod. Attól függetlenül, hogy nem haragszik, még bocsánatot kell kérned tőle.
- Igazad van- bólogatott miközben letörölte az arcát- köszi, hogy megint kimostad a fejem- röhögte ki tulajdonképpen saját magát.
- Nincs mit te hülye- mosolyogtam rá.
 Fél órával később nagy röhögések közben néztük a tv-t, amiben egy nem valami jó filmet (Lenyűgöző teremtmények (bocsi, ha valaki szereti, de 1. ez ment a tv-ben, amikor írtam, 2.nem nyerte el a tetszésemet)) adtak, ezért a fiúk kiparodizálták, sőt egy idő után, inkább bekapcsolták a kedvenc pankrációs cd-jüket.
- Kevin ezt már hatmilliószor láttuk- nyafogott Nati, egy tábla csoki kicsomagolása közben.
- De ezt nem lehet megunni- vigyorgott Chris. Ők kimaradtak az édesség pusztításból,amit Natival követtünk el, és nem azért, mert nem hagytunk nekik, hanem mert Chris a ropira, Kevin pedig a chips-re van kiélezve.
- Nekem sikerült- mondta Nati már teli szájjal. És mivel úgy evett, hogy a feje Chris lábain voltak természetesen 2 másodperc múlva köhögve nyúlt a poharáért. Ja, igen. Nati és Chris az érkezésünk után pár perccel már teljes egyet értésben beszélgettek, ergo kibékültek:).
- Mert te nem vagy ember- sértegette Kevin a megfulladni készülő húgát.
- Dia is unja már- nézett rám Nati megerősítést várva, miután kiköhögte magát.
- Háát...-nyújtottam el ezt a szót, mire a fiúk röhögve, Nati pedig összehúzott szemekkel nézett rám.
- Ez nem jött be- vigyorgott önelégülten a barátom.
- Jó, Dia nem számít, mert ő imádja a kocka hasakat nézni- látta be Nati, hogy rossz ember véleményét kérte ki.
- Ja ez igaz. Lehet, hogy engem is csak ezért szeret?- Dramatizált Kevin a hasát ütögetve.
- Akkor előbb szeretett volna belém- húzta Chris mindkét Bánky agyát.
- Chris el kell, hogy szomorítsalak. Lehetsz a legjobb testépítő, én akkor se szeretnék beléd. Kicsit önelégült vagy. De hát van, aki így szeret téged, és azért én is elvisellek- cukkoltam Christ röhögve.
- Én vagyok a nagyképű?- Kérdezte tetetett felháborodással.
- Igen te. Feltettél Facebook-ra egy képet, amin nyakig fel van húzva a pólód és odaírtad hozzá: ismeri valaki ezt a jó pasit?- Elevenítettem fel a Chris-től származó egyik kedvenc post-omat. Emlékszem Kevin odakommentelte az említett kép alá: Chris melyik google képre retusáltad rá a fejed?:DD Nagyot nevettem rajta.
- Na, azért a te drágalátos szerelmedet se kell félteni. Elég ha csak annyit mondok: fogmosás- kelt Nati barátja védelmére, azzal, hogy megemlítette azt, amikor Kevin felrakott fogadásból egy képet, amin mossa a fogát. A kép aláírása a következő volt: fogi-mosi. Ez még nem semmi. De az, hogy egy ilyen vicc-képre 156 like jött egy nap alatt, az már nem kis teljesítmény.
- De az fogadás volt- szólalt meg Kevin hosszú idő óta először.
- Ennyi- vigyorogtam rá a Nati-Chris párosra.
- A lényeg, hogy a fiúk közül egyikőjüknek se kell egy kis egóért a szomszédba menni- összegezte Nati.
- Diának se- vetette közbe Kevin.
- Miért?- Kérdeztem megrökönyödve. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy néha elszáll velem az a bizonyos ló, de Kevinnel szemben sose voltam önelégült.
- Hagyjuk- felelte, majd szórakozottan a tv felé fordította a tekintetét.
-Nem, ne hagyjuk- ellenkeztem.
- Dia nem akarok veszekedni, mert úgyse tudnánk higgadtan megbeszélni, akkor meg mi értelme van feszegetni?- Mondta már úgy, hogy a szemével mélyen az én szemembe nézett, mintha belém látna.
- Mert szeretném tudni, hogy miért gondolod ezt- magyaráztam.
- Kér valaki még colát?- Állt fel Kevin válaszra se méltatva, majd kiment a szobából mire én először kérdőn Natiék felé fordultam, aztán utána szaladtam. Kíváncsi voltam miért mondta Kevin, hogy összevesznénk rajta és, hogy mi értelme feszegetni. Ezzel vajon arra célzott, hogy még a múltban történt az amiről beszélt? Vagy lehetséges, hogy most is így gondolja? Miközben a konyhába vezető folyosóra értem rengeteg válasz nélküli kérdésem volt...

,,fogi-mosi''

Hali:) meghoztam a 10.fejezetet is habár eléggé későn. Remélem tetszik próbáltam, egy kicsit jobb részt írni, mert, mégis csak a 10.^^ A két kép is e jeles dolog miatt van. De nem csak az melengeti a szívemet, hogy a blog megérte a 10.fejezetet is, hanem az is, hogy ezzel együtt az oldalmegjelenítések száma elérte a több, mint félezret (ez jobban hangzik mint az, hogy töb mint 500:D) Köszönöm mindenkinek, aki rákattintott a blogra és bele olvasott a történetembe:3. De a legnagyobb hálával Hermione-nek tartozok, aki bíztatott, hogy osszam meg VELETEK a történetet és neki köszönhetem azt is, hogy most ezek történnek, mert ha ő nem szólt volna a 6.fejezet környékén, hogy lassítsak, mert mindent elsietek, és túlgyorsan pörögnek a dolgok, lehet, hogy 20 fejezettel lerendezem, az amúgy hosszabbnak szánt sztorit:D. Azt hiszem ez a kis köszönet nyilvánítás olyan, mintha az Oscart nyertem volna meg, pedig erről szó sincs. A lényeg, hogy köszi mindent mindenkinek:33