Első nap, késés, eltévedés, bejelentés
 |
| ,,A mi négyesünké volt a leghátsó két pad'' |
- Jössz velem pajti?- Kérdeztem a kutyától, majd elindultam eredeti célomhoz. A legelőhöz érve pár percig csak néztem a sárga és a pej kancákat majd füttyentettem egyet mire azok felkapták a fejüket és felém ügettek.
- Szijjasztok kicsikéim. Nézzétek mit hoztam!- Gügyögtem nekik aztán hirtelen eszembe jutott valami. Ma már van suli én meg lovaglónadrágban, kócos hajjal etetem a lovakat. Lenéztem az órámra amit azért felvettem (mert az nélkül sehova se megyek) és villám csapásként ért az amit mutatott. 7:15. Az iskola busz pedig 7:25-kor már itt van. Egy dolgot tehettem. Gyorsan oda adtam a lovaknak a reggelijüket és sprinteltem a házig, aztán egy rövid haj tépés után neki is álltam készülődni. Pikk-pakk felöltöztem, megfésülködtem és indultam a buszmegbe, ahol Nati már várt rám. Ezt onnan tudom hogyha az első ajtón megyek ki pont szembe találom magam a buszmegállóval ergo onnan már cigány kerekezve is elérném a buszt. Habár nem tudom miért mennék úgy de ez mellékes:D. Bezártam az ajtót és kényelmes tempóban átsétáltam az úton.
- Már az első nap késni akarsz? Fogadok hogy megint lovaztál! - Röhögött ki jó ízűen Nati a legjobb barátnőm.
- A-hamm. Megnéztem őket. Hát a fiúk? - Néztem körbe csodálkozva mert ilyenkor már Kevin és Chris( félre értés ne essék Chris magyar csak mivel volt kint még 2 éve a tesójánál Amerikában ezért így írja a nevét...még a dolgozatokra is) is itt szokott lenni mivel mindketten Natival érkeznek.
- Gyalog mennek suliba- na most ez nem lenne baj, ha a suli nem a város másik(!!!) végében lenne.
- Mégis mikor indultak el? - Kérdeztem megrökönyödve.
- Passz, amikor eljöttem már csak egy cetlit találtam ezzel a felirattal: elmentem suliba gyalog, Chris is jön.
- Akkor én most felhívom ezt a jómadarat- jelentettem ki, majd elővettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem.
- Szia Dius. Mi újság?- Szólt bele a telefonba...Chris.
- Chris? Mit keres nálad Kevin telefonja? Egyáltalán hol vagytok?- Kérdeztem egy kicsit hisztérikusan. Aztán a telefonból dulakodás hangját hallottam meg néhány ,,add ide'' ,,ne, ne vedd el'' kiáltást.
- Na itt vagyok- mondta most már Kevin
- Mégis hol?- Tettem fel a kérdést ami miatt már 5 perce vonalban voltam.
- Hát itt- röhögött Kevin. Imádom amikor ilyen humoros csak ne az én idegeimmel játszana állandóan...
- Jó akkor majd hívj fel ha már nem ,,itt'' leszel hanem ,,ott''- vetettem oda flegmán és leraktam. Kevinnel a kapcsolatunk soha se volt felhőtlen és talán éppen ezért működik a lehető legjobban. Összekapunk, flegmázunk egymással, oltogatjuk egymást meg ilyenek de mindig bocsánatot kérünk a másiktól és meg bocsájtunk neki, innen tudom, hogy szeret. Mert mégis mi lenne ez ha nem szerelem? Amikor egyszer veszekedtünk és elég durva dolgokat vágtam a fejéhez mégis Ő jött oda bocsánatot kérni.
- Na? Merre vannak?- Zökkentett vissza Nati az elbambulásból.
- Itt- válaszoltam mire csak egy furcsa tekintetet kaptam. Aztán mindketten felkaptuk a fejünket mert hirtelen a busz fékezett le előttünk. Felszálltunk rá és mivel csak ketten voltunk a szokásos helyünk helyett( leghátsó 4 ülés) leültünk egy kettes ülésre és beszélgetni kezdtünk mindenféléről (Nati megmutatta milyen lila folt van a kezén, Kevin miért nem hív már fel?, hétvége stb.). Kb. az út felénél jártunk amikor végre megcsörrent a telefonom a zsebembe.
- Szia. Ne haragudj légyszíves. Igazából az van, hogy a hülye Chris miatt *******(cenzúra) eltévedtünk- hallottam Kevin megbánó, de inkább ideges hangját.
- Na, jó. Meg tudod mondani, hogy pontosan hol vagytok?- Próbáltam viszonylag higgadt lenni holott a két idióta valahol Debrecen utcáin kóborol...
- Öhm...várj mindjárt keresek egy utca táblát....meg van. Kastély út- jelentette be büszkén.
- Kevin...- kezdtem fáradtan- az a suli utcája...
- Basszus. Chris mondtam, hogy valahol a közelben lehet! - Kiabált.
- És pontosan hol vagytok?- Türelmetlenkedtem.
- Hát passz...van itt egy benzinút. Hé!- Kiáltott fel hirtelen- látom a buszt! Szaladj szólj már, hogy várjatok meg. Chris go!- Nem tehettem mást felálltam, előre furakodtam és megkértem a sofőrt, hogy legyen szíves megállni, mert lenne két felszálló. A következő buszmegnél a legtöbb diák kérdőn nézett a (röhögve) felszálló Kevinre és Chris-re.
- Helló- köszöntek úgy általánosságban, majd körül néztek helyet keresve. Amikor ezt az előttünk ülő két alsóbb éves meglátta önként átadták az üléseket. A két fiú vállat vont és eszük ágában sem volt állva maradni. Lehuppantak az ülésekre és hátra fordulva mesélni kezdtek. De nem nagyon figyeltem rájuk egészen eddig a mondatig:
-...aztán találkoztunk egy öreggel és megkérdeztük merre van a suli.
- És akkor miért nem tudtátok hogy hol van?- Kérdeztem értetlenül.
- Mert lehet hogy az öreg elmondta, hogy a következő kereszteződésnél merre kell menni de, hogy utána merre azt elfelejtette megemlíteni- forgatta Chris a szemeit.
- Viszont adott nekünk cukrot, szóval jó fej volt- vigyorgott Kevin mint egy kisgyerek.
- Úúúúú. Add nekem! Légyszi, légysziiii!- Könyörgött neki Nati kerek szemekkel.
- Már megettem- villantott a bátyja egy gonosz mosolyt.
- Akkor te Chris. Úgyse szereted a cukrot- böködte a barátja vállát.
- Tessék- húzta elő a zsebéből a kis cukrot. Nati önfeledten csomagolta ki és ette meg, majd boldogan konstatálta, hogy kék lett tőle a nyelve amit boldogan mutogatott és még egy képet is készített róla.
- Megérkeztünk- kaptam fel a táskám és hagytam, hogy a tömeg lesodorjon a buszról. Utálom ezt a kb. 20 percet amíg az iskolához érünk, mindig lehangol. Nati pedig eleve fél a zsúfolt busztól, de szerencsére nem mindig jut eszébe.
- Baj van?- Kérdezte Kevin miközben hátulról átölelt mit sem törődve a körülöttünk lévő káosszal ugyanis egy kis másodikas leejtette a táskáját mire minden kiszóródott belőle.
- Egy pillanat- léptem ki az öleléséből és oda siettem a kislányhoz segíteni neki. Néhány( valószínűleg nála idősebb, tőlem pedig egy jó pár évvel fiatalabb) gyerek röhögve nézte, ahogyan pakolunk a már síró kislány táskájába.
- Ahelyett, hogy itt röhögtök szegényen- kezdtem indulatosan- segíthetnétek is neki. Azt hiszitek szörnyen menő, hogy itt röhögtök rajta? Hát tévedtek. Ez nem menő. Attól, hogy valaki bunkó még nem lehet népszerű is. Úgyhogy kotródjatok innen a szemem elől és legközelebb gondoljátok meg jobban, hogy mit csináltok!- Üvöltöttem a megszeppent kölykökkel, akik amikor észre vették, hogy a műsornak nem kevés nézője akadt, inkább besiettek az iskolába. Én ott maradtam és még mondtam pár szót a kislánynak, majd visszasétáltam a többiekhez.
- Miért kell az első nap üvöltöznöd?- Csóválta Kevin rosszallóan a fejét. Sohase nézte jó szemmel amikor így kikelek magamból, de persze nem azért mert nem ad igazat, hanem azért mert nem egy balhém volt már az igazság érzetem miatt.
- Mert- rendeztem le egyszerűen.
- Menjünk, mindjárt csengetnek- nézett Chris a szuper-menő-vízálló-mindentkibír-amerikábólvan órájára.
- Oké, húzzunk- indult be Kevin, de még mielőtt elindult volna átkarolt ezzel tudatva az iskolával, hogy ezt a nyarat is kihúztuk. Natiék is hasonlóképpen tettek csak ők még váltottak egy elég...khm...szenvedélyes csókot. Hát ők (ellentétben velünk) elég sokat mutatnak a világnak a kapcsolatukból...Ahogy beléptünk a suliba rögtön minden szem pár felénk fordult, aztán szomorúan vették tudomásul, hogy se Kevin, se Chris nem lett szabad.
- Milyen kedvesek- suttogtam oda Kevin fülébe, amikor elhaladtunk két diák mellett akik éppen azt beszélték, hogy jó lenne ha ez a dilis sznob( én lennék....kössz) és ez a bolond helyes pasi( kizárásos alapon Kevin) már szakítanának.
- Ne foglalkozz velük- válaszolta kedvesen mire én csak egy lenéző pillantást adtam neki- jó, na. Tudom, hogy nem érdekel- korrigálta magát.
- Akkor jó- bólintottam elégedetten.
- Nézzétek új ajtó van!- Kiáltott fel Nati boldogan az osztálytermünk (földszint, 69-es terem...az utóbbit inkább nem commentelem...:P) előtt. És valóban! Új ajtónk volt. WoW. Amint kicsodálkoztuk magunkat( kb. 5másodperc) benyitottunk. Furcsaság az osztályunkkal kapcsolatban: a szüneteket teljes csend és nyugalom jellemzi, a tanórákat pedig...káosz. Tehát életkép a következő: mindenki a helyén ül, csendben beszélget. Mivel már első óta ez az osztálytermünk mindenkinek meg van a saját helye. A mi négyesünké volt a leghátsó két pad, méghozzá úgy, hogy: ablak melletti pad,ablak-felöli hely én,mellettem Nati. A másik padban Nati mellett Chris, mellette pedig Kevin.
- Hali. Miújság?- Fordult hátra hozzánk beszélgetni az előttünk ülő Zsombi( akit csak Zombinak hívunk amióta még alsóban ezt írta rá az egyik dogára) és a barátnője Réka. Hát igen. A mi osztályunk már csak ilyen szerelmes. Miután elmeséltük, hogy velünk mi történt a nyári szünetben( Nati leesett a lóról, voltunk koncerten, voltunk terepversenyen, jótékonysági bálon) megkérdeztük őket is. Épp belekezdtek amikor is becsengettek (vagyis az osztályunk szerint semmi nem történik) és másodpercre pontosan belépett a terembe az ofőnk...Nyilasyné Pék Angéla. Na, most tudni kell róla, hogy eléggé...szigrú és kb. annyira szeret minket mint mi őt. Vagyis semennyire. Néha vannak jó pillanatai akkor úgy rendben van de amúgy meg...
- Jó reggelt a 10.y osztálynak- nézett végig rajtunk alaposan.
- Jó reggelt- válaszolták néhányan.
- A következő órán kivonulunk az udvarra a megnyitóra. Megkérném az osztályt, de főleg a hátsó négyest- mutatott eggyenként rám, Natira, Chrisre és Kevinre- hogy szíveskedjen normálisan viselkedni, csendben maradni, rágót kiköpni és ami a legfontosabb. Az udvaron maradni!- Nézett ránk bájosan. Nos..khm..tavaly tényleg eléggé untunk az évnyitót, ezért fogtuk magunkat és átmentünk a szemben lévő boltba csokiért. Ennek eredménye képpen az évet egy osztályfőnökivel nyitottam, csak én persze. De ez érthető...vagy nem? Mindegy, a tanárnő ötödik óta ki nem állhat és ami a pláne, hogy nem tudom miért van ez a gyűlölet benne. De nem érdekel minden kötekedése ellenére kitűnő tanuló vagyok, példás szorgalommal és az esetek 85%-ában példás magatartással.
- Akkor ,mielőtt csengetnek van egy bejelenteni valóm ami titeket is érint- jelentette be ünnepélyesen a tanárnő. Minden szempár kérdőn fordult felé, ő pedig kiélvezte, hogy a figyelmünk csak az övé és direkt húzta az időt...VÉGE.
Ezt azért a végére hagytam, mert ha valaki idáig jutott remélhetőleg nem csak legörgetett ide, hanem el is olvasta. Na most akkor lenne egy kérésem...ha tetszett, esetleg kíváncsi vagy, hogy mi fog még történni írj egy megjegyzést légyszi:)Naddzson(:33) jól esne:) És köszi, hogy benéztél :*
